Jól ismert, hogy az Egyesült Államok negyedévezredes történelmében még nem választott női elnököt. Kamala – ami ‘lótusz virágot’, India sok színben pompázó, harminchat fajtájú nemzeti virágát jelenti – az első női alelnök, aki most az elnöki posztra pályázik. Erről a Kamala című blog-cikkemben már beszámoltam. Jól ismert, hogy a közel félszáz amerikai elnök között csak egyetlen fekete volt, Barack Obama. Kamala lenne a második színesbőrü az elnöki poszton.
Ha erre tekintünk, akkor nem túlzás azt mondani, hogy az 2024-es amerikai elnökválasztás korszakváltásra utal. Ezt mintegy szimbolikusan is kifejezi a múltat reprezentáló 78 éves Trump és a jövőt megtestesítő 59 éves Harris ellentéte. Ugyanígy a republikánus párt szokásos fehér férfi elnök és alelnök jelöltjével szemben a demokrata párt keverék fekete-india női jelöltje, akinek zsidó férje van, s aki mellett a lehetséges alelnökök hat fős csoportjában eredetileg egy kiváló fiatal, nyíltan homoszexuális férfi (Pete Buttigieg) és egy vallásos zsidó kormányzó (Josh Shapiro) is szerepelt. Halált megvető politikai bátorság lett volna őket választani, sőt, pontosabb azt mondani, hogy ez politikai halál lett volna a Kamala Harris-kampánynak.
Kamala Harris végül is a 60 éves Timothy James Walz-ot választotta alelnökjelöltjének. Meg kell vallanom, én Mark Kelly korábbi űrhajóst választottam volna, de belátom, hogy Kamala okosabban döntött. Tudni kell, hogy mi minden húzódik meg egy ilyen döntés mögött egy olyan óriási országban, mint az USA. Először is lehetőleg olyan jelöltet kell választani, aki az elnökjelölttől eltérő földrajzi területekre (államokra) képes nagyobb hatással lenni. Aki további társadalmi rétegeket, illetve korcsoportokat képes leendő választóként vonzani. Ehhez esetleg az szükséges, hogy a jelölt érzékelhetően más társadalmi réteghez tartozzon. Végül az alelnök-jelölttel az elnökjelöltnek a jövőben együtt kell kormányoznia, emberileg is jó kapcsolatban kell lennie. Mindehhez normális körülmények között hosszú és bonyolult út vezet: alapos konzultáció a jelöltekkel, akiknek a száma a rendelkezésre álló rövid idő miatt most meglepően alacsony volt, csak hat ember. (Mitt Romney elnöki kampánya annak idején ötven embert vett számításba.) Minden jelölt egész hátterét, beleértve anyagi-pénzügyi tevékenységét, szakértőcsoport vizsgálja meg, hogy ne adjon semmilyen támadási felületet.
Walz 2019 óta Minnesota állam kormányzója, s előtte tizenkét éven át kongresszusi képviselő volt. Pályafutása a középiskola, majd a Chadron Állami College és a Minnesota State University, Mankato elvégzése és tanári diploma szerzése után két területen maradéktalanul sikeres volt: huszonnégy éven át a hadsereg Nemzeti Gárdájában szolgált és húsz éven át társadalmi ismereteket és földrajzot tanított, s egyben a Mankato West középiskola futballedzője is volt. Jellegzetes amerikai pálya, amit felerősít Walz sajátos középnyugati, “minnesotai” tájszólása és valami sajátos “népies báj”.
Walz mindenben eltér attól, amit Kamala Harris képvisel. Amint Sarah Smarsh írta a New York Timesban: Walz “megtestesíti az őszinte, vidéki embert, aki a préri-populizmus progresszív alapzatát formálja. A demokrata pártnak évtizedek óta hiányzott egy ilyen ember, aki egyben szeretetre méltó is. Walz választása magában hordja a lehetőségét a ma republikánussá vált mezőgazdasági régiók és államok visszanyerésére”.
Ebben nagy szerepet játszik Walz megnyerő egyénisége. Olvasom az utca embereinek véleményét róla. Legtöbben kedves, segítőkész nagybácsira, vagy apára asszociálnak. Amint valaki találóan írta róla, “olyan ember, aki letakarítja a hótól a házadhoz vezető bejárati utat, ha már amúgy is arra jár”. “Mint jó minnesotai lutheránusoknak, van egy fontos szabályunk – mondta Walz. – Ha jót teszünk, nem beszélünk róla. Ha beszélsz róla, akkor az már nem is számít”.
Tim Walz nélkülöz minden különleges csillogást. Ítélőképességének józansága azonban nagy érték, széles tömegek jól értik az érvelését. Fiatalokhoz szólva így beszélt: “A másik oldalon fura figurák vannak. Könyveket akarnak betiltani, és hallani akarják, hogy mit mondasz a vizsgákon. Ezek a palik borzalmasak, és igenis pokolian fura figurák.” A Trump-kampány ijesztgetéseivel, bosszúállási fogadkozásaival szemben Walz a derűt és vidámságot képviseli. Első fellépésekor így szólt Kamalához: “Köszönjük, hogy visszahoztad az örömet!” A józan ítélőképesség a renkívül kényes izraeli-palesztín konfliktus kérdésében is megmutatkozik. Miközben egész politikai karrierje során támogatta Izraelt, ugyancsak józan megértést tanúsított a palesztín kérdésben, mondván, hogy “véget kell vetni a humanitáriánus tragédiának” Gazában. Walz választása rendkívül fontos lépés a közép-nyugati Amerika fehér választóinak, közöttük a munkásoknak a megnyerésére is. Talán éppen ezért volt ideális döntés őt választani alelnök-jelöltnek.
Európából nézve több mint meglepő, hogy az amerikai politikai vezetőréteg mennyire egyoldalúan fehér protestáns férfiakból állt. (Már annak idején az is nagy szenzáció volt, amikor a katolikus John Kennedy elnökséget nyert.) Európában a női politikai vezető Margaret Thatcher óta, aki 1979-ben a miniszterelnöki posztra választott első nő volt, ma már természetesnek számít. Két év múltán egy másik legendás női miniszterelnök, Gro Harlem Brundtland vette át Norvégia kormányrúdját.
Ami a zsidók politikai szerepét illeti Európában, már Benjamin Disraeli személyében az 1860-as években volt zsidó angol miniszterelnök. Azóta Franciaországban kilenc, Oroszországban négy, Olaszországban három, Ukrajnában két zsidó állam-, illetve kormányfő vezette ezeket az országokat. Nyíltan homoszexuális állam-, illetve kormányfő regnált kilenc európai országban, Andorrában, Belgiumban, Franciaországban, Izlandon, Írországban, Lettországban, Szerbiában. Luxemburgban és San Marinoban. Mindez nagyon is meglepő a demokrácia valódi otthonának tekintett Egyesült Államokból nézve.
Sokat mutat, hogy Trump sem tudott semmi érdemi bíráló megjegyzést tenni Walz-ra, így megelégedett szokásos semmitmondó gyalázkodásaival, kijelentve, hogy Walz “a történelem legrosszabb alelnöke lesz”, aki “elszabadítja a poklot a földön”. “Ha ezek hatalomra kerülnek oly gyorsan alakítják át Amerikát kommunista országgá, ahogy csak lehet”. Vezető republikánus politikusok is csak ostobán ismételgetik ezeket az üres vagdalkozásokat mondván, hogy ezek bizony “balra állnak (a megboldogult) kínai Mao elnöktől” is.
Természetesen a magyar kormány-sajtó sem maradt le. A Magyar Nemzet kormánylapban 2024. augusztus 6-án azzal a címmel jelent meg cikk: Orbán Viktortól retteg Kamala Harris alelnökjelöltje. (Képzelem, már nem mer egyedül bemenni egy sötét szobába sem, hátha Trumptól jövet Orbán már ott várja.) Arról is beszámolnak, hogy Walz alelnökjelölt Orbán Viktort diktátornak nevezte mondván, hogy “a szövetségünket tiszteletben tartó külpolitika nem barátkozik olyan diktátorokkal, mint Putyin vagy Orbán”.
Megvallom, megnéztem azt is amit az asztrológusok mondanak a csillagok állása alapján. Máshol már elmondtam, hogy Édesanyám a háború reménytelensége közepette tanult asztrológiát és készítette el családunk tagjainak horoszkópját. Megdöbbentő, s nem tudok magyarázatot adni rá, de amit talált, az valóban bevált. Bármit gondolhat a kedves Olvasó, azóta érdekel az asztrológusok véleménye. Nos, ők előrejelezték Biden idei bukását. 2024 asztrológiailag az “ikrek éve”, és Kamala Harris ebbe a típusba tartozik. Az asztrológia leírása szerint ez a típus energikus, gyors észjárású és okos. Előrenéző, és mindig versenyben van. A bolygók, elsősorban a professzionális pályát leginkább befolyásoló Jupiter állása – mondják az asztrológusok – győzelemre fogja segíteni.
Tíz nappal Kamala Harris elnökjelölti fellépése és nagyon szerencsés alelnökjelölt- választása után, mint a közvéleménykutatás legfrissebb eredménye mutatja, átbillent a támogatottság Kamala oldalára. Fellépésekor Trump vezetett. Ma a bejegyzett választók 48 százaléka állt Kamala mögé Trump 44 százalékával szemben, és a függetlenek 42 százaléka támogatja Kamalát Trump 37 százaléka ellenében.
2024 novemberében remélhetőleg vidám ‘wal(t)zer’ zenéjére táncolhat majd a demokrata tábor.
A szerző blogbejegyzése 2024. augusztus 17-én.
