Olvasom az első sorokat Andrej Kurkov ukrán író – korábban újságíró és börtönőr – “Samson i Nagyezsda” (angol változatban “Az ezüst csont”) című, eredetileg 2020-ban megjelent regényéből. “Samson úgyszólván megsüketült a szablyacsapás zajától, mely kettéhasította apja fejét. A következő csapás sem nem találta el, sem nem kerülte teljesen el az ő fejét, lehasítva jobb fülét”. “Teljes a forradalmi zűrzavar. Az emberek nyakig felfegyverkezve. Százszor több bandita és rabló nyüzsög mindenfelé, mint bármikor korábban”. Néhány nappal és 280 oldallal később olvasom a könyv Epilógusának első mondatát: “Samson és Nagyezsda szorgosan dolgozott egymás mellett, hogy Anton és Grigorij vérét felmossák a nappali szobában. A munka másfél órát vett igénybe. Utána megvacsoráztak, és közben csak az időjárásról beszélgettek”.
Az I. világháború végi Ukrajnában vagyunk.
Több mint egy évszázaddal később, ma is háború rázza Ukrajnát, a harmadik éve tartó orosz offenzíva. Szerencsétlen ország, kevés szerencsétlenebb van Európában, ha egyáltalán létezik. Putyin vissza akarja gyűrni Oroszország alá, ahová, mint mondja, történelmileg tartozik. Csakhogy ez nem így van.
Igaz, hogy az orosz birodalom az úgynevezett Kijevi Rusz, a mai Ukrajna területén indult történelmi útjára 880-ban. 1223 májusában azonban a Kalka folyónál vívott csatában a mongol Arany Horda nagy győzelmet aratott, amit azután teljessé tett 1237-ben Ukrajna elfoglalása. Amikorra a mongol hódítás erejét veszítette, Ukrajna legnagyobb részét a Litván Nagyfejedelemség, majd a Lengyel-Litván Unió hajtotta uralma alá. Ez a korszak a XVIII. századig tartott, míg egyes területei a kozák hetmanátus uralma alatt álltak. Oroszország 1783-ban annektálta a Volga folyó jobb parti területeit, melyek Szentpétervár orosz tartományává (gubernija) váltak.
Ukrajna kanosszajárása ezzel azonban nem ért véget. Az I. világháború és a bolsevik forradalom után az ukrán területek négy idegen hatalom uralma alá kerültek. Bukovinát Románia foglalta el, Kárpát-Ukrajna Csehszlovákia részévé vált, Galícia pedig lengyel uralom alá került. Csak a lengyel határtól keletre eső ukrán területek váltak a Szovjetunió részévé.
A két világháború közötti évtizedekben tragikusra fordult Szovjet-Ukrajna története. A mezőgazdaság 1929-ben megindított kollektivizálása nagy ellenállással találkozott: levágták az állatokat, tönkretették a mezőgazdasági gépeket, számos helyi felkelésre került sor. A szovjet hatóságok megtorló intézkedései kíméletlenek voltak. Orosz katonai egységek kutatták át a házakat, elkobozták az élelmiszereket, és mintegy százezer ukrán családot Szibériába és Kazahsztánba deportáltak. A brutális megtorlás 1932-33-ban az európai történelem egyik legnagyobb éhínségéhez (Holomodor) vezetett. Mindennek következtében – békeidőben egyedülálló módon – négymillió ukrán veszítette életét.
1941-ben aztán a náci Németország és szövetségesei megtámadták a Szovjetuniót. Náci hordák rohanták le Ukrajnát, amely pillanatok alatt csatatérré, majd megszállt területté vált. A szovjet hadseregbe sorolt és az első vonalakban bevetett ukrán hadtestek rendkívül súlyos veszteségeket szenvedtek. A II. világháborúnak újabb 5-7 millió ukrán esett áldozatul. Hétszáz várost és 28 ezer falut leromboltak, egymillióan hajléktalanná váltak. Az ipari üzemek 80 százaléka, a mezőgazdasági géppark 85 százaléka megsemmisült. Az ukrán nemzeti jövedelem 40 százaléka elpusztult.
Ezt a tragédiát még súlyos morális-politikai bűnnel tetézte az ukrán nacionalisták átállása Hitlerhez. “Hitler a felszabadító” plakátok jelentek meg az ukrán városokban. Tarasz Bulba-Borovec ukrán partizán csapata 1941-ben csatlakozott a német csapatokhoz a Szovjetunió elleni háborúban. Az Ukrán Népi Milícia véres pogromot rendezett Lvivben, ahol hétezer zsidót megöltek. Ötezer ukrán katona vett részt abban a trawniki SS kiképző táborban, ahol a zsidók kiirtására képezték ki őket. Negyedmillió ukrán csatlakozott a náci-ukrán szervezetekhez. 1942-re 238 ezer ukrán szolgált az SS vezette Reichskommissariat Ukraine intézményeiben.
Számomra sajnos mindez nem volt meglepetés. Úgy hozta ugyanis a sors, hogy 1945 első hónapjaiban sok szovjet-ukrán hadifogollyal raboskodtam együtt Dachauban. Megdöbbentő volt, hogy miközben mindannyian egyformán a halálra vártunk, ők még abban a helyzetben is gyalázatos módon zsidóztak. (Így azután az első ukrán szó, amit megtanultam, ismerősen hangzott: “zsid”.)
Mindezt hallgatás fedte a II. világháborút követő évtizedekben. Amikor azonban a Szovjetunió 1991-ben összeomlott, augusztus 24-én az ukrán parlament rendkívüli ülésén gyorsan független államnak nyilvánította Ukrajnát, amit azután december 1-jén népszavazás erősített meg. De a függetlenség ezt követő egyharmad évszázadában Ukrajna úgyszólván állandó politikai válságban volt. Ebben nagy szerepet játszott, hogy Ukrajna nem volt egységes: az ukránul beszélő Nyugat-Ukrajna és az oroszul beszélő Kelet- és Dél-Ukrajna mintha két különböző ország lenne. Csak a hatalmas korrupció és állandó politikai bizonytalanság, kormányválság volt bennük a közös. A nemzetközi szervezetek Ukrajnát 183 ország között a 163-ik helyre sorolták a gazdaság szabadságát tekintve.
Ukrajna hatalmas kőszénvagyona, különleges talajadottságaira épülő mezőgazdasági teljesítménye ellenére – amely exportjának közel felét biztosítja – rendkívüli gazdasági egyenetlenséget mutat. 1991 és 1996 között tragikus volt a visszaesés. Akadtak évek, amikor a nemzeti jövedelem 10-22 százalékkal csökkent. A nemzeti jövedelem a XX. század végére majdnem a felére zuhant vissza. Ezt követően rendkívüli volt a hullámzás: 2004-ben majdnem 12 százalékos növekedésre került sor, de 2009-ben 15 százalékos csökkenés következett be. 1991-ben 1307, 2024-ben 5663 dolláros egy főre jutó nemzeti jövedelmével Ukrajna Európa legszegényebb országa, melynek nemzeti jövedelme a balkáni szint felét, a magyar jövedelmi szint egynegyedét és az angol egytizedét sem érte-éri el. Az ország lakossága 52 millióról 46 millióra csökkent.
A többi pedig már napjaink valósága. A kelet-ukrajnai orosz lakosság 2014-ben kikiáltotta a Donyec-medence függetlenségét, Putyin pedig elfoglalta a Krím-félszigetet és a kelet-ukrán területeket. Most folyó háborújával azonban már egész Ukrajnát be akarja olvasztani Oroszországba. Nehéz történelem, melyhez a kísérőzenét véres hordák vonulása és nehéz szablyák csapásai adták.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2024. október 31-én.
