Az Európai Unió szétesőben van. Legalábbis Orbán Viktor szerint, aki már meg is jósolta az Európai Unió halálát, az eurózóna felbomlását, és nagyon szeretné, ha ez bekövetkezne. A magyar miniszterelnök meg is tesz mindent, amit csak tud, ennek érdekében.
Gáncsolja az uniót, ahogy csak tudja. Vétózik, tehát van. Vétózta Ukrajna támogatását, az Oroszország elleni szankciókat, Svédország csatlakozását a NATO-hoz. De nem lép mégsem ki az unióból, felveszi az onnan kapott milliárdokat. Megkísérli, hogy belülről bomlassza, amennyire csak tudja. A Brüsszelből jövő fenyegetésről beszél, arról, hogy az igazi veszély nem Oroszországból jön, hanem az Európai Uniótól.
Az Európai Unió azonban, köszöni szépen, jól van. huszonhét tagországa 4,2 millió négyzetkilométer területen, 450 millió lakossal és a világ gazdasági produktuma egyhatodának előállításával igazi nagyhatalom.
Mi több, Európa végre elszánta magát a régóta várt döntésre, a többsebességű integrációs előrehaladásra. Eszerint ha az országok egy része úgy dönt, előrehaladhat és egységes, teljesen integrált piacot hozhat létre, míg azok, akik erre nem készek vagy nem hajlandóak, kint maradhatnak a külsőbb körben az integráció alacsonyabb szintjén, de nem akadályozhatják meg a többiek előrehaladását.
A „széteső” unió 2025–26-ban nagy jelentőségű lépéseket tett előre. Ezek egyike az E6 iniciatíva. Németország, Franciaország, Olaszország, Spanyolország, Lengyelország és Hollandia a gyors előrehaladás mellett döntött a közös honvédelmet és még erőteljesebb gazdasági integrációt illetően. A többi tagországot ez nem érinti. Megszületett a többsebességű integrációs modell. A legbelsőbb körhöz csatlakozó országok a további gyors egységesülés felé haladnak, míg a legkülsőbb körben azok az országok foglalnak helyet, melyek a geopolitikai kooperációnál és esetleg összehangolt piacnál állnak meg. Ezeket a folyamatokat felgyorsította, hogy az Egyesült Államok megbízhatatlan szövetségessé vált mind honvédelmi szempontból, mind a gazdasági együttműködésben. A világ átrendeződőben van.
Ugyancsak érdemi előrelépés a kvalifikált többségi döntés jelentős kiterjesztése az Európai Unió Tanácsában. A Kedves Olvasó találgathatja, mely ország állandó ellenszavazata tette szükségessé ennek a döntéshozatali mechanizmusnak a bevezetését. Azt jelenti, hogy „kettős többségre” van szükség egy javaslat elfogadásához: a tagállamok 55 százalékának beleegyezése, mégpedig úgy, hogy ezek az országok az EU lakosságának minimum 65 százalékát képviseljék. Jelenleg a döntések 80 százaléka kvalifikált döntés alapján születik.
Akkor miről is beszél Orbán Viktor? Az unió egyik tagországának miniszterelnökeként, szégyenszemre belülről szajkózza „nagy barátai”, Putyin és Trump Európai Unió-ellenes nézeteit, nagy szolgálatot téve ezzel nekik. Retrográd nézeteinek hangoztatása közepette lemarad Magyarország nevében arról, hogy az átrendeződésben a progresszív oldalra álljon. Hangosan zárkózik fel a rossz oldalon.
Nézzük, miket mond Putyin az Európai Unióról. Az EU tagországainak vezetői, állítja, saját népeik érdekei ellen tevékenykednek, végrehajtva az USA parancsait. Kedvesen „kis disznóknak” nevezi őket, akik – ez már arcátlanság Putyin szájából – „szabotálják a békét”, és háborút akarnak provokálni Oroszország ellen. Hozzá nem értően kezelik a gazdaságot, mondja ő az Oroszország elleni szankciókról beszélve, melyekkel öngyilkos módon tönkreteszik az európai gazdaságot, miközben mit sem ártanak Oroszországnak. Ha Európa háborút kezdeményez, mondja Putyin, Oroszország készen áll, hogy azonnal válaszoljon.
Donald Trump egyenesen ellenségnek, rohadófélben lévőnek és gyengének nyilvánította az Európai Uniót, amit – tette hozzá finom diplomáciai nyelven – azért hoztak létre, hogy „b…..gassa az Amerikai Egyesült Államokat, és egységesen lépjen fel az amerikai üzleti érdekek ellen”. Az európai civilizáció súlyos válságban van, állította, és tagországai húsz éven belül elveszítik nemzeti identitásukat. Amerika nem tekinti többé fontos szövetségesének Európát, ehelyett az amerikai félteke és az indo-csendes-óceáni térség felé fordul.
Orbán Viktor, kölcsönvéve Putyin és Trump Európai Unió-ellenes kirohanásainak szövegét, az unión belül ismételgeti őket – amíg hagyják –, miközben az ország lemarad az EU-n belül a szorosabb gazdasági és honvédelmi együttműködés vonatáról.
Istenem, miért kell egy magyar állampolgárnak utólag mindig szégyenkeznie, amiért az ország vezetői a rossz oldalra álltak? Mint az Osztrák–Magyar Monarchia része Magyarország elveszítette az első világháborút, de azóta is úgy viselkedik, mintha a trianoni döntésnek ez a szövetség és veszteség nem lett volna oka. Magyarország a rossz oldalra állt a második világháborúban, s úgy tesz, mintha a szovjet zónába kerülésnek ez nem lenne legalább az egyik oka. Most, úgy látszik, újra a rossz oldalon áll Orbán Viktor, s egyelőre még nem világos, mi lesz ennek a következménye a további gazdasági lemaradáson kívül. S úgy tűnik, erről az ok-okozat összefüggésről se fog az ország egy jelentős része tudomást venni.
A történelemből, ahogy Hegel mondta, azt tanuljuk, hogy nem tanulunk a történelemből.
Megjelent az Élet és Irodalom LXX. évfolyama 11. számának Publicisztika rovatában 2026. március 13-án.
