A címben foglalt törekvés motivált, amikor kézbe vettem Tim Alberta 2023-as “Az ország, a hatalom és a dicsőség. Amerikai evangéliumi keresztyének az extremizmus korában” (The Kingdom, the Power, and the Glory. American Evangelicals in an Age of Extremism), című 2023-ban megjelent könyvét. A szerző tudniillik 493 oldalon keresztül keresi a választ az érthetetlenre, hogy ugyanis a legbigottabb amerikai vallási közösség, az úgynevezett evangéliumi keresztyének (Evangelicals) miért álltak falanxként a számukra is nyilvánvalóan vallástalan, betegesen hazudozó, csak saját érdekét szem előtt tartó Donald Trump mögé.
Hogyan volt lehetséges, hogy a fehér evangéliumi keresztyének szavazatainak 81 százalékát 2016-ban Trump nyerte el? Miért vált számukra ez az üzletember amolyan messiássá, aki küzd a Sátán ellen – akit a szemükben nem mellesleg Barack Obama testesített meg, mivel őt titkos muszlim szélsőségesnek tekintettek. A legvadabb hazudozástól sem riadtak vissza. Míchelle Obamát, az egykori first lady-t Michael Obamának nevezték, azt állítva, hogy valójában férfi. Egy prédikátor Biden elnöksége idején olyan “igét” hirdetett a templomában, hogy “Egy önző, leépült ember ül a Fehér Házban. Van, aki azt mondja, hogy már nem is tudja, valójában mit csinál. Nagyon is tudja, mivel gonosz”. A szószék politikai propaganda fórummá változott.
Az evangéliumi keresztyén csoportok abban különböznek a többi keresztény vallástól, hogy híveik egy újjászületési aktussal (born again) deklarálják a valláshoz tartozásukat. Ilyen közösség például a pünkösdistáké, baptistáké, metodistáké, stb. Ezek a befolyásos vallási irányzatok a katolikus egyháztól annak idején elszakadt protestánsokból nőttek ki, akik az Egyesült Államokban az 1980-as évektől fehér konzervatív republikánusokká váltak.
A könyv szerzője ebben a körben nőtt fel, apja vallási “újjászületése” után evangéliumi keresztyén predikátorrá vált, és a szerző is mindvégig megmaradt hitében. Világosan látja azonban és meg is fogalmazza, hogy ez a vallási kör “megkeresztelte világszemléletét és azt kereszénynek nevezi”. Élesen elutasítják a vallás és a politika szétválasztását. “Az alapító atyák keresztény országot akartak teremteni. A nézet, hogy vallás és politika ne keveredjen, az ördögtől ered, hogy megakadályozza a keresztényeket, hogy vezessék az országot”.
Az Egyesült Államok háborút követő szekularizálódása, a Legfelsőbb Bíróság 1962-es döntése (Engel versus Vitale), mely betiltotta az imádkozást az állami iskolákban, és az abortusz engedélyezése 1973-ban (a híres Roe versus Wade döntéssel) valóságos fordulathoz vezetett, mozgósított. A vallási szélsőségesek az állami iskolák betiltását sürgették. Az 1990-es évekre számukra kereszténynek lenni azonossá vált a Republikánus Pártra való szavazással. Ezekben az egyházakban az emberek elérésének legkönnyebb útja a politikai identitáson keresztül vezetett.
Ez a felfokozott vallási-politikai önmeghatározás fura módon csak erősödött a vallás hirtelen és gyors háttérbe szorulásával az Egyesült Államokban az ezredforduló körül: 1991-ben az amerikaiak 90 százaléka keresztényként azonosította magát, és mindössze 5 százalék nem tartozott semmilyen egyházhoz. Harminc évvel később csak 63 százalék azonosítja magát a kereszténységgel, és 29 százalék nem kapcsolódik egyházhoz. Egy 1972-ben készített felmérés szerint az amerikaiak több mint 90 százaléka hitt Istenben, és csak 9 százalékuk nem volt soha templomban; 2022-ben azonban ez utóbbiak aránya 33 százalékra ugrott. Túlzás volna őket ateistának mondani, magukat is inkább “agnosztikusnak” nevezik, lényegében nem tudják vagy nem akarják eldönteni, létezik-e számukra Isten – Magyarországon ez „a maguk módján vallásosak” csoportja.
Az amerikaiak tömegesen fordulnak el a vallástól. Évente ezrével zárnak be a templomok: csak 2019-ben 4,5 ezer protestáns imahely zárta be kapuit. Különlegesen fontos említeni, hogy a tendencia alól az evangéliumi keresztyének sem kivételek. Mint egy vizsgálat tényszerűen kimutatta, “2006 óta a fehér evangéliumi keresztyének tapasztalták soraik legjelentősebb megritkulását: az amerikai lakosság 23 százalékáról 2020-ra 14 százalékra estek vissza”. Míg a fehér katolikusok aránya 27 százalékkal csökkent, a fehér evangelikusoké 8 százalékkal, addig a fehér evangéliumi keresztyének 37 százalékát veszítették el híveiknek. Külön figyelmet érdemel, hogy, míg a 65 éven felüli amerikaiak 22 százaléka tartozik közéjük, a fiatal, 18-29 éves generációnak már csak a 7 százaléka. Mindez pánik hangulatot kelt köreikben.
A könyv szerzője a vallás politikai hitté változását állítja munkája középpontjába: “Az evangéliumi keresztyének nem törődnek többé azzal, hogy kedvenc jelöltjüknek bibliai világnézete van-e, s még kevésbé, hogy tájékozott-e a Bibliában. Már nem törődnek az alázattal, békével, minden szomszéd szeretetével. Ezen üzeneteknek már nincs piaca. Az igény a dominancia lett”.
2011-ben egy vallási intézmény által végzett közvéleménykutatás azt a kérdést tette fel, hogy “egy politikus, aki magánéletében immorális, végezheti-e hitelesen a közéleti munkáját”. Az összes vallási csoport közül a legkisebb arányban a fehér evangéliumi keresztyének válaszoltak igennel: mindössze 30 százalékuk bólintott rá erre. 2016-ban ugyanaz az intézmény megismételte a közvélemény tesztelését, és ekkor, megdöbbentő módon, az evangéliumi keresztyének 72 százaléka válaszolt igennel; ez volt a legmagasabb arány a vallási csoportok között.
Obama elnökségének évei után úgy érezték, hogy támadás folyik ellenük. Úgy látták, az összes vallási csoport közül őket diszkriminálják a legjobban, erősebben, mint a muszlimokat. Öt év leforgása alatt ekkora véleményváltás úgyszólván csoda, de mégsem az: az evangéliumi keresztyének egyszerűen elfogadták és saját jelöltjüknek tekintették Trumpot, akinek súlyos jellemhibáit nem lehetett nem észrevenni, mégis úgy gondolták, hogy ő fogja a legjobban szolgálni politikai céljaikat.
A könyv szerzője joggal szögezi le, hogy a “politika mintegy pótvallássá vált”. Trump szoros együttműködést ígért: a feltétel nélküli támogatásért “életpárti”, vagyis abortusz- ellenes politikát.
Lehangoltan tettem le a könyvet. Sok mindent megmagyarázott, de nem mondom, hogy maradéktalanul sikerült megérteni az érthetetlent, bár Tim Alberta valóban nagy segítséget nyújtott hozzá. Szerencsére a jól működő statisztikai felmérések még inkább. Az amerikai politika az abszurditások mezejére tévedt. Az abszurditás nem racionális, ezért nehezen érthető, és a fiatal generációk már nem is akarják megérteni, elfordulnak tőle.
