Hadd invitáljam kedves olvasóimat egy rövid, szokatlan “földrajz sétára”. Megvallom, ez a tárgy annak idején a középiskolában nem tartozott a kedvenceim közé, sőt, untam Simon tanár úr óráit. Az Amerikai Egyesült Államokban a különleges földrajzi jelenségek a mindennapok világához tartoznak. Magától értetődő, hogy aktív tűzhányókba ütközik az ember, hiszen ezekből 169 található az országban. Ezek közül a Szent Helénen, a Rainieren és a Hawaii Nagy Szigetén található Kilaueán jártam is. Elképesztő, hogy közelről elmehet az ember a tüzesen hömpölygő lávafolyó mellett.
Most azonban egy olyan földrajzi jelenségről, a sivatagokról szeretnék beszámolni, amit megszerettem. Számomra, mint az európai emberek számára általában, a sivatag ritka, egzotikus természeti jelenség. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy Európában egyáltalán nincsenek sivatagok, vagy hogy a spanyolországi Desierto de Tabernas Európa egyetlen sivatagja, ami ugyancsak nem igaz, mert sivatagok és félsivatagok vannak még Olaszországban, Szerbiában és Romániában is. A sivatag egyáltalán nem ritka jelenség, hiszen a föld közel egyharmada sivatagi terület. A világ legnagyobb sivatagjai közül csak Kínában utazva a Gobi sivatagban jártam, de nem kell amerikai otthonomtól nagyon messzire menni, hiszen Amerikában huszonöt sivatag van, a legnagyobb számú sivatag, ami egy országban található. Ezek összterülete több mint két és félszer akkora, mint Magyarország.
Meglepő, de nagyon is érthető, hogy a sivatag mennyire jelen van az irodalomban és a költészetben. Talán ebben szerepe van annak is, hogy a biblia közel két tucatszor beszél sivatagokról. A zsidók negyvennapos sivatagi vándorlása nyitotta meg előttük az ígéret földjét. Egy lista negyven könyvet sorol fel, amelynek története sivatagokban játszódik. Arany János is említi: “S ha élet ez álom: miért oly zsibbatag? / Kimerült, kifáradt, egykedvű, sivatag?” A világirodalom egyik legismertebb sivatag verse azonban az angol Percy Bysshe Shelley nevéhez kapcsolódik. Az Ozymanidias sivatagja Shelleynél egy elpusztult civilizáció jelképe. Költők tömegét ragadta meg a sivatag mint a magányosság, mulandóság szimbóluma és a lepusztult természet mégis magával ragadó világa.
A világ országainak kereken egynegyedében vannak sivatagok. Sok közülük fél-millió négyzetkilométer területen, az Egyesült Államok nyugati partjával párhuzamosan húzódó úgynevezett Nagy Medencében viszonylag közel vannak Los Angeleshez. Ezek egy része kedvenc kirándulóhelyeink közé tartozott. Volt, ahol több, mint hússzor is jártunk, mivel meg akartuk mutatni az érdekes tájat vendégeinknek is.
Ha sivatagra gondolunk, akkor leginkább az extrém meleget és a csupasz homokdűnék képét, amolyan szaharai tájat asszociálunk. Ezen viccelődött Milton Friedman Nobel díjas közgazdász is, amikor kormányzati bevatkozás elleni nézetét – magyar olvasó számára nagyon is érthető módon – azzal illusztrálta, hogy “ha a Szahara sivatagot kormányfelügyelet alá helyeznénk, öt éven belül homok-hiány lépne fel”.
A sivatagok változatosak, például a tőlünk mintegy két-és-fél órás autóútra fekvő Joshua Tree sivatagban nem találunk homokdűnét, mivel a sivatagok másik kategóriájába tartozik, szikla-kő sivatag, egészen vad sziklaformációkkal. Ami minden sivatagban közös, az a csapadékhiány, a szélsőséges éghajlat: a sivatagokban az esőerdőkben hullott csapadéknak mindössze egytizede esik, ami ritka és speciális növényzet létét teszi csak lehetővé.
A klíma meghatározások megkülönböztetik az esős-párás és a sivatagi klíma között az úgynevezett sztyeppe-éghajlatot, amely amolyan félsivatagi időjárást jelent. Az amerikai Death Valleyben például –9 és +57 Celsius fok közötti hőmérséklet uralkodik. Az itt mért hőmérséklet a legmagasabb volt, amit földünkön mértek. De van hideg sivatag, amely a két sarkvidéken található s ahol már –89 fokot is mértek. A kánikulás sivatagok közül a legjobban ismert a hatalmas – kereken kilencmillió négyzetkilométer területű – afrikai Szahara. Az amerikai sivatagok ennek csak töredék részét, félmillió négyzetkilométeres területet foglalnak el. Míg a világ sivatagjainak egyötöde homoksivatag, Közép Ázsia sivatagjainak majdnem fele az, addig az amerikai sivatagoknak mindössze két százaléka homoksivatag.
Különleges természeti környezetű területeket mint a Grand Canyon, Great Smoky Mountain, Zion, vagy Yosemite, az amerikai kormányok a XIX. század utolsó harmada óta védett területekké, úgynevezett nemzeti parkokká nyilvánították. Az első nemzeti park 1872-ben a Yellowstone volt, s azóta összesen hatvanhárom ilyen védett nemzeti park létezik az Egyesült Államokban, köztük egy pár sivatag is. Ezek mellett az elnökök hatáskörébe utalva kevésbé kivételes földrajzi vagy egyéb adottságú területeket (National Monuments) is védetté tettek, ezek lehetnek tájak, épületek, emlékművek, mint a híres Szabadság-szobor New York tengeri bejáratánál, a washingtoni Lincoln emlékmű, vagy a Mount Rushmore sziklafalában kifaragott négy amerikai elnök feje. National Monument 128 van az országban. Egy Európához vagy Kínához képest „történelem nélküli” országban ezek a parkok és emlékművek – közéjük tartoznak a sivatagok is – meghatározó jelentőséget nyertek az amerikai nemzet azonosságtudatában.
Hadd említsem meg azokat az amerikai sivatagokat, melyekben jártam, sőt nem is egyszer. Első helyen az ijesztő nevű Death Valley, vagyis Halál Völgye sivatagot említem, amely onnan kapta nevét, hogy a felkészületlen bevándorlók keletről Kalifornia felé vándorolva annak idején betévedtek ide és voltak akik nem kerültek ki élve. A kiváló amerikai író, John Steinbeck szerint ez a “nagy és félelmetes sivatag mintegy tesztelte az átvándorló emberek ellenállóképességét, hogy vajon megfelelőek lesznek-e Kaliforniára”. Ez a sivatag közel nyolc-ezer négyzetkilométer területen fekszik. Legmagasabb pontja közel 3.400 méter magas és nyaranta a hőmérséklet az 57 Celsius fokot is eléri. A sivatag neve ugyan völgyre utal, de vannak itt igen magas hegyek is. Ez a sivatag óriási, nagyobb, mint egyik-másik állam, Delaware, vagy Rhode Island az USA-ban. A magyar olvasó számára azonban többet mond, ha hozzáteszem, hogy a sivatag déli határától az északi határáig akkora az út, mint Magyarország déli szerbiai határától északi szlovák határáig. Egyben ez az ország legszárazabb vidéke is, maximálisan 38 milliméter évi esővel, sőt vannak évek, amikor mérhető mennyiségű eső egyáltalán nem is esik.
Második helyen a negyedmillió hektár területen elterülő Anza Borrego sivatagot említem, melynek legmagasabb pontja meghaladja az 1800 métert, de egyes területei tengerszint alatt fekszenek. Meglepően nagy állatvilág található itt, hegyi kecskéktől, prérifarkason át a hegyi oroszlánokig.
Hawaiban, a Tűzhányok Nemzeti Parkjában működik az ország két legaktívabb tűzhányója, a Kīlauea és a Mauna Loa. Úgyszólván mindig a vörösen izzó-égő lávafolyó közelében jár az ember. Mivel a sziget egyes pontjai a négyezer méter magasságot is meghaladják, az égő lávafolyó ilyen magasságból zúdul a tengerbe. Különleges, egyedülálló látvány.
Végül a hozzánk legközelebb eső Joshua Tree kősivatagot említem. Ez arról kapta nevét, hogy sajátos, az agave-családhoz tartozó, szárazságtűrő és magaslatokon növő jukka-fák nőnek sík területein. Ezek a fák mint magasra tartott karok tartják ágaikat, vagyis mint annak idején a bibliai Joshua tartotta karjait a győzelemhez. Ebben a parkban két sivatag-rendszer találkozik, a magasabb fekvésű Mojave és az alacsonyabb fekvésű Colorado sivatagok. Területe alig több, mint 3.000 négyzetkilométer és a nyári hónapokban 35-39 Celsius fok hőség van. A különleges formációkat öltő sziklarengeteg valóságos egzotikus világ.
A változatos, sokszor egzotikus amerikai táj az amerikai nemzeti tudat egyik legfontosabb tényezője, a Himnusz utáni legnépszerűbb hazafias amerikai dalnak – America The Beautiful – is központi témája.
A szerző blogbejegyzése 2025. március 1-jén.
