Új kormány veszi át Magyarország irányítását, de ez a változás – az új kormányra szavazók reményei és elvárásai szerint – egyben rendszerváltással egyenértékű. Az Orbán rezsim nagyarányú többséggel véghezvitt megbuktatása vértelen forradalom volt a másfél évtizede regnáló, autokratikussá vált rendszer ellen. A győzelem napnál világosabban mutatta, hogy a lakosság többségének elege van. A választók a demokrácia és a jogállam visszatérésében, sőt, soha nem volt kibontakozásában reménykednek.

Az elmozdulás a pártok skáláján nem nagy: szélsőjobboldalivá csúszott pozícióból középutas nemzeties konzervatív sávba látszik a politika visszatérni. Liberális vagy baloldali erők a politikai struktúrában nincsenek, de az új kormánynak vannak szociálisan érzékeny, baloldalra emlékeztető programpontjai. Ez azt jelentheti, hogy a kormányzás a középúton fog talán haladni. Az Európához való visszatérés és a korrupció elleni harc mint fő programpontok azonban már önmagukban is változást hozhatnak.
Megdöbbentő és elgondolkodtató, hogy csupán az én – igaz, hosszú – életem során, hány rendszerváltás történt ebben az országban. Amikor születtem, 1930-ban, konzervativ-jobboldali rezsim uralta Magyarországot. Ebből szélsőséges fasizmusba váltott, hogy azután a világháború megpróbáltatásait követően rövid időre demokratikussá váljon. Ezt néhány év múltán sztálinista diktatúra váltotta, ami egy forradalmi népfelkelés nyomán hamarosan álamszocializmusba szelídült. Annak összeomlása után pedig demokratikus rendszer bontakozhatott ki, ami a legutóbbi másfél évtizedben autokratikus szélső jobb irányba változott. Nem egészen egyetlen évszázad alatt tehát úgyszólván minden lehetséges rezsim és különböző formában lejászódó rendszerváltás megtalálható volt az országban.
Napjainkban, a 20. század végén és a 21. század első negyedében ugyancsak tömegesen láthattunk kormányzati irányváltást és rendszerváltásokat a világban.
Parlamenti demokráciából központosítottabb, autokrata rendszer (“elnöki köztársaság”) felé mozdult a kormányzás Törökországban 2017-ben. Alkotmányos monarchiából köztársasággá vált Barbados 2021-ben. Bhutan 2007-ben abszolut monarchiából alkotmányos monarchiává alakult. Az afrikai Nigerben katonai puccs változtatta meg a rezsimet. Hasonlóan 2021-ben Szudánban, Myanmarban és Guineában is. Nyugat-Afrikában katonai puccsok változtatták meg a rendszereket. Ez történt Maliban, Burkina Fasoban és Nigerben is. Irakban 2003-ban amerikai beavatkozás elmozdította Szaddám Husszein rezsimjét. 2011-ben az ugyancsak amerikai támogatással lezajlott forradalom Egyiptomban eltávolította Hoszni Mubarakot. Ugyanebben az évben a tunéziai “jázmin forradalom” kibontakoztatta az “arab tavaszt”.
A legutóbbi hetekben összeomlott a nagy, négypárti koalíció egy bizalmatlansági szavazást követően Romániában, és még nem világos, hogyan fog az új kormány ezután összeállni. Bulgáriát politikai instabilitás jellemezte. Nyolc (!) választás volt öt év alatt, s a legutóbbit követően, melyet jó eredménnyel nyert meg a Progresszív Bulgária párt, Rumen Radev vezetésével alakult kormány baloldali nacionalista, korrupcióellenes platformon. Közben az ország január elsején tért át az euróra.
Külön kell említeni Oroszországot, ahol Vlagyimir Putyin valósággal bebetonozta hatalmát: 1999 óta folyamatosan, elnökként vagy miniszterelnökként vezeti Oroszországot, a politikai rendszert olyan módon alakította át, hogy a hatalomváltás demokratikus eszközökkel gyakorlatilag lehetetlenné vált. A végső döntések mindig az elnök kezében összpontosulnak. A sorozatos alkotmánymódosítások lehetővé tették, hogy Putyin akár 2036-ig is hatalmon maradjon és megszilárdítsa autoriter rendszerét.
Kínában ez a fajta változás korábban zajlott le. Egy kollektívebb vezetési modell után Xi Jin-Ping megszűntette a két terminusos korlátot és bevezette a sok helyen neo-totalitáriánusnak nevezett modellt.
A rendszerváltások mérlegét mindezek nyomán úgy vonhatjuk meg, hogy 2019-re a diktatórikus rezsimek száma a világon meghaladta a demokratikus rendszerek számát. Ez a trend folytatódott. 2026 elején hatvan országot uralják diktatórikus rendszerek, s a világ lakosságának hetven százaléka, 5,4 milliárd ember él diktatúrák uralma alatt.
Ebből a szempontból különlegesen sorsdöntő, hogy az Amerikai Egyesült Államok is sajátos rendszerváltás folyamatában van. Donald Trump elnöksége a demokratikus normák gyors eróziójával, a szabad sajtó és az ellenzék elleni támadásokkal az autokrácia útját kövezi. A svéd University of Gothenburg szakértői szerint az USA a demokrácia érvényesülése szempontjából 179 ország között a 20-ik helyről az 51-ikre csúszott le, s ma Szlovákia és Görögország között áll. Egy tudományos intézmény, a Bright Line Watch szerint félúton van a liberális demokráciától a diktatúrához vezető úton.
Jó oka van a magyar lakosságnak azt remélni, hogy az ország ez utóbbi szempontból az ár ellen úszik, autokratikusból demokratikusabb felé halad. Milyen jó lenne, ha ez világszerte egy ellenkező trend elejét jelentené, úttörő irányváltást a demokrácia felé!

A szerző blogbejegyzése 2026. május 16-án.