Először is egy kis magyarázatot kell fűznöm a címhez. A Kalaallit Nunaat, vagyis a „nép földje” volt Grönland korábbi, az őslakosság által adott neve, amit az odaérkező vikingek először „hó-földre” cseréltek fel. Majd a X. században a Norvégiából érkező viking Erik Thorvaldsson, vagy ahogy hajszíne alapján nevezték, Vörös Erik a vonzóbb „zöld föld” névre keresztelte a szigetet.
Az jutott eszembe, s ezt azonnal megosztom Kedves Olvasóimmal, hogy kirándulok Grönlandra. Ehhez tolókocsimra természetesen síléceket kell szereltetni, de ha ez megvan, indulhatok. Talán felesleges is indokolni, hogyan jutottam erre az elhatározásra, hiszen manapság Grönland mindennapos beszédtéma. Donald Trump amerikai elnök mostanában sűrűn emlegeti, és fogadkozik, hogy az Amerikai Egyesült Államokhoz csatolja, mivel Grönland lakossága – mint meggyőzően érvel – „hozzánk akar tartozni”. Ebben valóban igaza lehet, hiszen egy közvélemény-kutatás eredménye szerint 15 százalék valóban ezt szeretné, s a lakosságnak csak mindössze 85 százaléka ellenzi. JD Vance amerikai alelnök a feleségét óvatosan előreküldte, s mikor látta, hogy biztonságos a dolog, maga is utánament Grönlandra körülnézni. Fogadása azonban még hidegebb volt, mint a hőmérséklet. Ez az érdeklődés Grönland iránt, bár mindig csak biztonsági megfontolásról beszélnek, valójában az amerikai imperializmus legszebb napjaira emlékeztet. Az amerikai oligarchák ugyanis melegen érdeklődnek a hideg sziget gazdag nyersanyagkincse iránt. Musk meg akarja venni a szigetet, Peter Thiel önálló gyarmati területeket szeretne kihasítani, Jeff Bezos és Bill Gates a high-tech iparok számára nélkülözhetetlen nyersanyagok kibányászására vágyik. Ronald Lauder, a kozmetikai ipar milliárdosa maga győzködte Trumpot Grönland annektálásáról.
A nyersanyagkincsek mellett, nem tagadható, Grönland stratégiailag valóban fontos Amerikának, hiszen ott egy korai megfigyelő- és jelzőállomást lehet felállítani minden keletről érkező támadás ellen. Az igazsághoz tartozik, hogy egy esetleges amerikai megszállás nem előzmények nélküli. Amikor Hitler Németországa elfoglalta Dániát, Grönland gyarmattartó tulajdonosát, amerikai csapatok 1940 áprilisában – hogy megelőzzék és megakadályozzák, hogy a náci Németország vegye birtokba a szigetet – elfoglalták és 1945-ig uralmuk alatt tartották Grönlandot. Akkor több katonai bázist hoztak ott létre, s ezek ma is amerikai kézben vannak. Feltehetően ennek következtében Harry Truman elnök 1946-ban már ajánlatott tett Dániának: százmillió dollárért meg akarta venni Grönlandot. Dánia a leghatározottabban visszautasította azonban az üzletet, mivel Grönlandot Dánia integráns részének tekintette. A NATO megalakulása után azonban, a hidegháború éles konfrontációja idején, 1951-ben Dánia megkötötte az USA-val a Grönland Védelmi Megállapodását, ami lehetővé tette, hogy Amerika megtartsa katonai bázisait, és ha szükséges, még újabb bázisokat is létesítsen a szigeten.
Grönland ugyanis egy sziget, de kérem Olvasóimat, ne a 2,5 kilométer hosszú Margit-szigetre vagy akár a 31 kilométer hosszú Szentendrei-szigetre gondoljanak, mert azoknál nagyobb. Sőt, ez a világ legnagyobb szigete, akkora, mint Ausztria, Belgium, Dánia, Francia- és Németország, Írország, Olaszország, Lengyelország, Portugália, Hollandia és Anglia, vagyis tizenegy európai ország területe együttesen. Ha Japánhoz hasonlítjuk, annál hatszor nagyobb.
Nem titkolhatom el, hogy van egy kis zavaró tényező. Grönland területének több mint 80 százaléka az északi sarkkörön túl fekszik. 1991 decemberében azokon a területeken -70 Celsius-fokot mértek. A nyár azonban kellemes, nincs nyomasztó kánikula, a levegő akár 4–7 Celsius-fokra is felmelegszik. A szigetet jórészt egy hatalmas, 1500 méter (helyenként akár 3000 méter) vastag és 1,8 millió négyzetkilométer kiterjedésű jégréteg borítja. Ezt azonban nyilván kompenzálja, hogy két nyári hónapon keresztül a nap éjfélkor is süt. Ezek a viszonyok Grönland gazdaságát is meghatározzák. A sziget legfőbb iparága a halászat, s ez szolgáltatja az export 90 százalékát is. A jövőt azonban megváltoztathatja az országban található rendkívül gazdag ásványkincs, drágakövek, vasérc, uránium, bauxit, nikkel, titánium, réz és egyebek.
Az éghajlat említése után talán már nem meglepő, hogy e hatalmas sziget összlakossága, amely a part menti településeken lakik, alig haladja meg az 56 ezer főt, s ebből 19 ezren a fővárosban, Nuukban élnek. Olvasóim egy része tudja, hogy nem vagyok eszkimológus, de annyit megalapozottan mondhatok, hogy Grönland őslakossága, a vadászó-halászó paleo-eszkimók 4-5 ezer évvel ezelőtt, időszámítás előtt 2500 körül települtek be az észak-amerikai kontinensről átgyalogolva a befagyott tengerszoroson. Legalább hat úgynevezett „inuit kultúra” ismeretes. Ez a népcsoport már ezer év óta csakis a legfagyosabb vidékeken él, Grönland mellett Kanada Északi-sark-közeli részén, Alaszkában és a Kamcsatkával határos távol-keleti orosz Csukotkában.
A sziget azonban már 986-tól európai, norvég és dán befolyás alá került. Ez időtől az európaiak betelepülése határozta meg Grönland útját. Az őslakosságot a XVIII. században kereszténységre térítették. Amikor Dánia és Norvégia közel fél évezred közös állami lét után 1814-ben különvált, a sziget mint gyarmat dán uralom alá került. A gyarmati státuszt azután az 1953. évi dán alkotmány megszüntette, szervesen integrálva Grönlandot Dániába. 2008-ban a sziget önkormányzatot nyert bizonyos szférák, mint a pénzügyi, biztonsági és külpolitikai területek dán ellenőrzésével.
Grönland halad az önállóság felé. A 2009. évi dán törvény lehetőséget adott Grönlandnak, ha a helyi lakosság úgy kívánja, az önálló államiság kikiáltására. Úgy tűnik, ebben a kérdésben a lakosság teljesen bizonytalan. Nem csodálom, hiszen a hatalmas ország lakossága igencsak kicsiny lenne, csak Vatikánvárost és San Marinót haladná meg. Azonos lenne Békéscsaba vagy Veszprém lakosságával, s ha Budapest VII. kerülete önálló állammá alakulna, annak lenne közel ennyi lakója. Egy 2016-os közvélemény-kutatás szerint a grönlandiak 64 százaléka valóban a függetlenségre szavazott, de egy évvel később 78 százalékuk ezt leszavazta.
Mint az egyik szilícium-völgyi amerikai milliomos kijelentette, „Grönlandnak és lakóinak a lehető legjobb lenne, ha Amerika birtokolná a szigetet, mert ezzel megnyílnának számukra az amerikai források, melyek nélkül Grönland csak kicsiny, izolált sziget maradna”. Független vagy autonóm Grönland, ez ma még bizonytalan, ami azonban bizonyos: semmiképpen nem kíván amerikai gyarmattá válni.
Megjelent az Élet és Irodalom LXIX. évfolyama 18. számának Publicisztika rovatában 2025. április 30-án.
