Ez a közismert magyar mondás arra utal, hogy még valami nagyon rossz vár az emberre. Eredete – Arany János szerint – enyingi Török Bálint hadvezér és nándorfehérvári bán története. Ebédre hívta meg őt a nagyváradi török basa, és amikor a sült után fel akart kelni asztaltól, vendéglátója ezekkel a szavakkal marasztalta: hátra van még a fekete leves, azaz a kávé. Csakhogy a meghívás és marasztalás azt szolgálta, hogy közben a török janicsárok bevonuljanak Budára, Török Bálintot elfogják, Isztambulba hurcolják, ahol végül 1550-ben börtönben halt meg. (A legenda egy másik verziója szerint Thököly Imre volt a basa vendége és áldozata.)
Ez a török hódításhoz, Magyarország középső részének elfoglalásához kapcsolódó történet talán az első híradás a kávézás magyarországi meghonosodásáról a török hódoltság idején. De hát hogyan hódította meg ez a “feketeleves” a világot? Egyes források szerint a történet Etiópiában, az ottani Kaffa régióban kezdődött. A legenda szerint egy kecskehorda tulajdonosa fedezte fel, hogy kecskéi frissebbek, energikusabbak lettek, miután lelegelték a kávécserjék piros cseresznyére emlékeztető gyümölcseit, melyeknek magja az általunk ismert kávé. Innen terjedt át a kávé a 15. században Yemenbe, majd a 16. században Európába. Ekkor nyíltak meg és váltak népszerűvé az első kávéházak: egyes források szerint a Kiva Han 1475-ben Konstantinápolyban, majd egy másik 1645-ben Velencében. A 17-ik században Londonban már 300 kávéház működött.
Az első kávéház Budapesten 1579-ben nyílt meg, és gyorsan népszerűvé vált. A 19-20. századokra már több mint ötszáz kávéház üzemelt Budapesten. Az Astoria kávéház több mint száztíz éves múltra tekint vissza. Legendás hírnévre emelkedett a New York Kávéház, Budapest egyik legelőkelőbb, 1894-ben megnyitott szecessziós stílusú épületében. A belső tér aranyozott díszítései és freskói lenyűgözték a betérőket, akik között a századforduló írói, művészei és kulturális személyiségei szerepelték, ez az intézmény kedvelt találkozóhelyükké vált. Ami igazán meglepő, 2025 márciusától a kávéház éjszaka is nyitva tart. Ki gondolná, hogy van olyan ember, aki éjszaka két órakor beugrik egy kávéra?
Otthon, gyermekkorom családi közegében ha nem is ittam, de ismertem a kávét, hiszen egy csésze tejeskávé volt Nagymamám szokásos vacsorája. (Igaz, ez nem valódi kávéból, hanem cikóriából készült.) Én magam a kávézás rabja a Vörösmarti téri Gerbaud kávéházban lettem, ahol az 1970-es években rendszeressé vált szombat déli kávézásom.
Sajátos módon Olaszország vált az eszpresszó kávé hazájává. Angelo Moriondo 1884-ben szabadalmaztatta a Turini Világkiállításon bemutatott eszpresszógépét. Luigi Bezzera 1901-ben hozta létre a kávékészítés új módját az általa bevezetett eszpresszógéppel. Az első Bezzera és Pavoni eszpresszógép 1906-ban állt üzembe. Újabb fontos állomás volt a modern kávézás történetében amikor Achille Gaggia az 1940-es években bevezette tejhabbal borított expresszó kávéját, a kapucsinót, amit ma is iszunk és a világ egyik legnépszerűbb italává vált.
Ki gondolná, hogy száz különböző féle kávé létezik, de ezek közül kétféle, az úgynevezett arabica és a robusta a leggyakrabban fogyasztott változat. Napjainkra különösen népszerűvé vált és elterjedt az azonnal oldódó “instant coffee”, amikor a kávéporhoz csak forró vizet kell önteni, és készen is van a jó kávé. Ennek ugyanakkor 40 százalékkal kisebb koffeintartalma van, mint a normál kávénak.
Az Amerikai Egyesült Államokban csak Hawaiiban és Kaliforniában vannak kávéültetvények. A legtöbb kávét Brazília, Vietnam és Kolumbia termeli. Ezek az országok napjainkban kereken 172 millió hatvan kilogrammos zsák kávét adnak el a világban, ami több mint 10 millió tonna súlyú. De kávét több mint hetven trópusi ország termel. Ki gondolná, hogy az olaj után a kávé a második legnagyobb export cikk? Meglepően hangzik, de az erősebbnek ható eszpresszó kávéban kevesebb koffein van, mint a hagyományosan készített szűrt kávéban. A koffeinmentes kávéban pedig mindössze kettő-négy százalék van a szabványos kávéhoz képest.
A világ lakossága évente 500 milliárd csésze kávét fogyaszt, ami óránként 57 millió csésze kávé. Meglepett, hogy a listát Finnország vezeti mint a legnagyobb kávéfogyasztó napi öt-hat csésze kávéval. (Ami személyenként évente 12 kilogramm kávéval egyenlő). A sort az észak-európai országok követik, Norvégia, Izland és Dánia. Kulturális tradíció vagy küzdelem a hideg és sötét hosszú telekkel? S vajon az is kulturális tradíció, hogy a szellemi munkához szinte törvényszerűen hozzátartozik a kávéfogyasztás? A híres tudós, Erdős Pál ezt így fogalmazta meg: “a matematikus egy olyan eszköz, mely a kávét matematikai tételekké alakítja.”
A kávé négy évtized óta ünnepelt ital a világon: szeptember 29.-ét a kávé napjává nevezték ki.
Az Egyesült Államokban a rendelkezésre álló adatok szerint a felnőtt amerikaiak valamivel több mint kétharmada-háromnegyede rendszeresen kávézik, s egy átlag amerikai naponta 3,1 csésze kávét iszik meg. Bár az ember nem szokott büszkélkedni azzal, ha az átlaghoz tartozik, mi a lakosság kávézó nagyobbik feléhez tartozunk és magunk is naponta három kávét iszunk, reggelihez úgy félhét-hétóra között, délelőtt kilenckor egy másodikat, s ebéd után a harmadikat. Magyarország is a nagyobb kávézók közé tartozik: a felnőtt lakosság több mint háromnegyede (78 százaléka) rendszeresen kávézik és napi rendszerességel átlagosan két-és-fél csésze kávét iszik meg.
Azt várná az ember, hogy a túlzott kávézás káros az egészsegre. Nem!! Az Amerikai Orvosszövetség által 2018-ban fél-millió ember bevonásával közzétett tanulmány szerint a kávé ivók hosszabb életet élnek, mint azok, akik nem kávéznak.
Túl vagyok az ebéden. Kedves Olvasó, csatlakozzon hozzám egy csésze kávéra.
A szerző blogbejegyzése 2025. november 15-én.
