Mark Carney kanadai miniszterelnök világvisszhangot kiváltó beszédet mondott a davosi Világgazdasági fórumon. A beszéd igazi jelentőségét persze majd a következményei fogják megadni. Fontosnak tartom, hogy Olvasóim ismerjék a tartalmát, ezért – soron kívül és kivételes módon, “műsoron kívül” – a mai napon összefoglalom a legfőbb gondolatait.

“Az erős azt teszi, amit akar, míg a gyengének szenvednie kell” – ezt smerte fel már Thuküdidész, a híres római történész. Ezt idézi Mark Carney, aki világpolitikai fordulatról, az addig uralkodó vílágrend szétrobbanásáról beszélt. De ami híressé tette beszédét az a sugárzó politikai hit volt, hogy a kisebb hatalmak sem erőtlenek.

A nagyhatalmi rivalizálás korában élünk melyben a szabályokra alapozott rend kiveszőben van. E ténnyel szembesülve erős tedencia van arra, hogy az országok, hogy elkerüljék a bajt, s remélve, hogy ezzel biztonságot vásárolnak, beálljanak a sorba. Csakhogy ez a logika hamis. Akkor mit lehet tenni?

S ezen a ponton Carney Václav Havel klasszikus írását, A hatalom nélküliek hatalmát (The Power of the Powerless) idézi. Feleleveníti Havel történetét a boltossal, aki minden nap kiteszi a kirakatába a rezsim jelszavát “Világ proletárjai egyesüljetek”. Ezt teszi minden más üzlettulajdonos is anélkül, hogy hinnének ebben. Ez azonban életben tartja a rendszert. Nem is kell ehhez erőszak. Havel, idézi a kanadai miniszterelnök, ezt a magatartást nevezi “a hazugság rendszerében élni” alkalmazkodásának. “A rezsim hatalma erre van alapozva. Az illuzió azonban szétfoszlana, amint egyetlen üzlet-tulajdnos eltávolítaná a jelszót kirakatából.

Eljött az idő, hogy eltávolítsuk ezt a jelszót. Kanada évtizedeken át jól működött a szabályokra alapozott nemzetközi rendben. Bekapcsolódtunk intézményeibe, és profitáltunk kiszámíthatóságából. Erre épült külpolitikánk is. Tudtuk, hogy ez a rezsim részben hamis volt, hiszen az erős bármikor kivonhatta magát amikor érdeke úgy kívánta, és a szabályok betartása aszimmetrikus volt. Az amerikai hegemónia azonban haszonnal járt. Szabad tengeri utakat, stabil pénzügyi rendet, kollektív biztonságot és a vitás kérdések békés megoldását biztosította. Ezért kitettük a jelszót a kirakatba és nem vontuk kétségbe a retorika és valóság eltérését.

Ez a megegyezés azonban már többé nem működik. Egy törés kellős közepén vagyunk. A nagyhatalmak a gazdasági integrációt fegyverként használják. Mindent a maguk javára fordítanak. Az íntegráció az alávetés eszközévé vált. A multilaterális intézmények szerepe, mint a World Trade Organization, vagy az Egyesült Nemzetek, melyekre a közép-hatalmak támaszkodtak, drámaian csökkent. Számos ország azonos következtetést vont le ebből: nagyobb startégiai önállóságra van szükség az energia-ellátás, az élelmiszer-biztosítás és pénzügyek terén. Ha a szabályok nem védenek többé, magadat kell megvédened. Sajnos ez azonban azzal jár, hogy a világ erődítményekre szakad szét, törékenyebbé válík és kevésbé fenntathatóvá. A szuverenitást újjá kell építeni. Ez könnyebben megy, ha mindezt együttesen csinálják az országok. A közép-hatalmak és kisebb országok számára nem az a kérdés, hogy alkalmazkodnak-e az új realitáshoz. Ez elkerülhetetlen. De dönthetnek úgy, hogy egyedül építsenek nagy, elválasztó falat vagy együttesen tegyék ezt más országokkal. Ez olcsóbb és jobb megoldás.

A kanadaiak jól tudják, hogy a régi, földrajzi helyzetre épülő szövetségi rendszernek vége. Egyszerre kell elvhűnek és pragmatikusnak lennünk. Nem támaszkodhatunk többé érték-elveink erejére, mert égető szüségünk van erőnk értékére. Ezért növeljük 2030-ra katonai kiadásainkat kétszeresére. Ezért fektetünk be egytrillió dollárt energia rendszerünk és gazdaságunk fejlesztésébe. Ezért hoztunk létre stratégiai partner viszonyt az Európai Unióval.

Tizenkét országgal kötöttünk kereskedelmi és biztonsági szerződést az elmúlt hat hónapban. Stratégiai patnerségre léptünk Kínával és Qatarral. Szabadkereskedelmi tárgyalásban vagyunk Indiával, Thaifölddel és a Fülöp szigetekkel. Szilárdan állunk Grönland és Dánia mellett. Hidat építünk a Trans-Pacific Partner megállapodás és az Európai Unió között egy új, másfél milliárd embert felölelő kereskedelmi blokkban. Új koalíciót építünk. Mi leszünk a többség.

A kisebb hatalmaknak egységre kell lépni. “Ha nem ülünk az asztalnál, a menüre kerülünk”. Nem várhatunk a régi világrend újjáépülésére.

Mark Carney, anélkül, hogy akár egyszer is említette volna Trump nevét, vagy akár az Egyesült Államokét, ragyogó új világstratégiai koncepciót vázolt fel. E körül rendeződhet be egy új világrend Kanada és az Európai Unió részvételével.

A szerző blogbejegyzése 2026. január 22-én.