“Az európai versenyképesség súlyos hanyatláson megy keresztül; ha bizonyos döntéseket nem hozunk meg, az EU versenyképessége az Egyesült Államokkal és Kínával szemben megállíthatatlanul visszaesik”, jelentette ki Orbán. 2024 februárjában. Mindenért Brüsszelt okolta: “Brüsszel nem törődik az emberekkel. Még soha ekkora nem volt a szakadék a brüsszeli politika és az egyszerű emberek érdeke között… Európának vissza kell foglalni Brüsszelt. Legyen végre néhány európai a brüsszeliek között”. Ezt ismételgetik Szijjártó és a magyar kormány más tagjai is. A külügyi és külgazdasági miniszter odáig ment, hogy kijelentette: ”Ma Brüsszel a… veszélyt, míg Kirgizisztán… a biztonság forrását jelenti Európa számára”. Ekkora zagyvaságot az sem menthet, hogy ezt kirgizisztáni látogatása alkalmából mondta.
Szijjártó egyébként főnökét követve a magyar gazdasági bajokat is Brüssszel nyakába varrja: “Magyarország egyébként jól teljesít, de sajnos nem tudja teljesen függetleníteni magát az Európában kialakult drámai versenyképességi visszaeséstől”.
Jól hangzó vádaskodás, magyarázkodás az Uniót okolni a magyar bajokért, de sajnos nem igaz. Az igazán semleges svájci Nemzetközi Versenyképességi Központ (World Competitiveness Center) nyilvánosságra hozott idei versenyképességi rangsora alapján, a hatvanhét országot összehasonlító listán a magyar gazdaság a 2022-es 39. helyről az 54. helyre esett vissza. Nagyot romlott tehát az elmúlt években a magyar gazdaság versenyképessége, és ebből a szempontból Magyarország nem is kap már helyet Európa ötven országa között. E körül az elmúlt két évben hirtelen hangos és nyílt vita is támadt a magyar kormányzati körökben.
Matolcsy György, az Orbán-gárda belső embere, a Magyar Nemzeti Bank elnöke újabban egyre élesebben bírálta az Orbán kormány gazdaságpolitikáját. Hasonló bírálat belülről még nem hangzott el az Orbán-rezsim évtizedeiben. 2024 szeptemberében a “Gazdaságpolitikai útvesztés 2021-től Magyarországon” című előadásában Matolcsy nem is csak hibákról beszélt. Nem kevesebbet állított mint hogy “a magyar gazdaság utat tévesztett”. Bernard Malamud amerikai írótól idézte, hogy “egyik megálló sem lesz jó annak, aki rossz vonatra száll”, mégpedig a magyar gazdaságpolitika rossz vonatra szállt fel. Majd Orbán kedvenc mondását idézte: “Ha döglött lovon ülsz és ezt észreveszed, akkor azonnal szállj le”. Márpedig a kormány gazdaságpolitikája döglött ló.
Matolcsynak igaza van. Szemben Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszterrel, aki azt állította, hogy az Európai Unió forrásait külföldi működőtőkével kell felváltani, és át kell állni EU források nélküli működésre, Matolcsy szerint az Uniós támogatásnak kulcsszerepe volt a magyar gazdaság egyensúlyában és felzárkózásában. Igaz az is, hogy hiba volt az energiaigényes akkumulátorgyártás központú fejlesztési politika, amely – hasonlóan az 1950-es évek Rákosi-féle „vas és acél országa” programjához – nem az erősségekre, hanem a gyengeségekre épít. Igaz, mint Matolcsy emlékeztet rá, hogy a tudásintenzív ágazatokban háromszor nagyobb a hozzáadott érték, mint a feldolgozóiparban. Igaz, hogy vissza kellene térni az egyensúly megteremtéséhez, hogy csökkenteni kell az államháztartás hiányát és az erőltetett újraiparosítás helyett a szolgáltató szektoroknak és technológia fejlesztésnek kellene adni az elsőbbséget. Ugyancsak jó javaslata, hogy Budapestet pénzügyi központtá kellene alakítani. Mindennek elmaradása Magyarország felzárkózási folyamatát az EU-n belül nemcsak megállította, de 2019 óta visszaesés következett be a 20. helyről a 23-ikra. (Ebben Matolcsy is ludas, hiszen addig együtt ment az orbáni gazdaságpolitikával.)
De nézzük csak közelebbről az európai hanyatlás kérdését. Először is tisztázni kell a fogalmat. Európa nem visszaesik, csak relative marad le Amerika és Kína gyorsabb növekedése mögött. Ez óriási különbség. A versenyképesség legátfogóbb gazdasági mutatója az egy főre jutó nemzeti jövedelem szintje, növekedési üteme és a világkereskedelemben játszott szerepe. Az Európai Unió (kereken 44 ezer dollár egy főre jutó GDP) csak az USA szintjének felét éri el. Ha csak Nyugat Európa országait vesszük figyelembe, akkor azok (73 ezer dollár) az USA szintjének 86 százalékával egyenlőek. Kína szintjét (kicsit több mint 12 ezer dollár) viszont az EU majdnem négyszeresen meghaladja. Ami a növekedés ütemét illeti, az USA és az Európai Unió 1.8, illetve 1.5 százalékos növekedést ér el évente. A szakadék növekszik az USA és Európa között: 2002-ben még 15 százalék volt az EU lemaradása, 2023-ban viszont már 30 százalék.
Magyarország évi növekedési üteme 3-4 százalék között mozog. Ehhez azonnal hozzá kell tenni, hogy alacsonyabb fejettségi szinten törvényszerűen magasabb a növekedési ráta. (Ha ugyanis 100-ról 110-re emelkedik a GDP, az 10 százalékos növekedés. Ha ugyanez a 10 egységnyi növekedés ezres alapon következik be az csak egy százalékos növekedést jelent.) Az Európai Unió a világkereskedelem meghatározó tényezője: a világexport 16 és a világimport 14 százalékával. Kína úgyszólván azonos szerepet játszik, míg az Egyesült Államok a világexportból 11 és importból 16 százalékkal részesedik. Európa legnagyobb gazdasági baja a technológiai újításokban való lemaradása. A világ ötven legnagyobb technológiai vállalatából csak négy európai, és az EU részesedése a technológiai bevételekből 22 százalékról 18 százalékra csökkent, miközben az USA részesedése 30 százalékról 38 százalékra nőtt 2013 és 2023 között.
A versenyképességnek ugyanakkor nemcsak gazdasági tényezői vannak. Azokkal legalábbis egyenrangú jelentősége van olyan társadalmi tényezőknek, mint a jövedelmi különbségek mérséklése, mely tekintetben Európa jóval jobban áll, mint Kína vagy az Egyesült Államok. Hasonló a helyzet az életminőséget nagyban befolyásoló egészségi, oktatási és környezetvédelmi tekintetben is. Az egészségi állapotra vet fényt, hogy az Egyesült Államokban átlagosan 76,4 évet élnek az emberek, Kínában 78,2 évet, de az Európai Unióban 80,6 évet (ezen belül Nyugat-Európában 82,4 évet). Az egyetemet végzettek aránya például az USA-ban a generációk 38, Kínában 37 százaléka, míg az Európai Unióban ez az arány 43 százalék. A jogrend uralmát tekintve a világ tíz legjobban álló országa között nyolc európai foglal helyet. Európa vezet a csecsemőhalandóság leszorítását illetően is: míg Amerikában minden ezer újszülöttből átlagosan 5,4, Kínában 5,5, addig az Unióban csak 3,1 csecsemő hal meg.
Nem kevésbé döntő jelentőségű, hogy a huszonhét tagállamból álló Unió döntési rendszere hogyan működik, mennyire egységesek a tagállamok és mennyire gyors a döntéshozatal. Az Európai Bizottság felkérte Mario Draghi volt olasz miniszterelnököt, aki az Unió bankjának vezetője is volt és nemzetközi rangú közgazdász, hogy tegyen javaslatot az Unió versenyképességének növelésére. Draghi 65 oldalas jelentése azzal kezdődik, hogy versenytársaihoz képest az Unió növekedési folyamata a 21. század eleje óta lelassult. Az Amerikához képest bekövetkezett lemaradás legfőbb oka a termelékenység különbségében keresendő. Ugyanakkor Európa növelni tudta piacát Ázsiában, a nők nagyobb mérvű bevonásával nőtt a munkaerőállomány és a 2008-12-es válság óta a munkanélküliség és egyenlőtlenség állandóan csökkent, és a jóléti állam fenntartható volt.
Draghi mély elemzéssel vizsgálta a témát és számos javaslatot tett. Ezek közül itt csak egyetlen, de igen fontos pontot emelnék ki. Draghi leszögezte, hogy a hatékony és gyors döntéshozatal a jelenleg érvényes teljes egyhangúság (és ezt biztosító nemzeti vétó jog) felcserélését követelné az úgynevezett minősített többség alkalmazásával. Ez azt jelentené, hogy a huszonhét uniós tagállamból tizenöt országnak kell támogatnia az adott döntést, amely az EU teljes lakosságának legalább 65 százalékát képviselné. Ez lehetetlenné tenné, hogy egyetlen ország blokkolja a döntéseket.
Jól ismert, hogy a vétó alkalmazásával vagy fenyegetésével a magyar kormány élt a leggyakrabban. Ha Draghi javaslatát elfogadnák, akkor erre többé nem lenne lehetőség. Ennek realitására utal, hogy megalakult a “Kvalifikált többségi szavazás barátainak köre,” melyhez Belgium, Finnország, Franciaország, Németország, Olaszország, Hollandia, Spanyolország, Szlovénia és Luxemburg csatlakozott. Ezen országok együttes lakosságszáma az Unió összlakosságának 70 százalékét teszi ki. Valami kimozdult és elindult…
Európa „súlyos hanyatlása” tehát inkább rémkép, mint valóság. Ennek erőteljes hangoztatása az Orbán kormány Európai Unió-ellenes politikájának alátámasztását szolgálja.
A szerző blogbejegyzése 2024. szeptember 21-én.
