A legismertebb európai mítosz szerint Európát, a föníciai király lányát, Zeus – magát fehér bikának álcázva – elrabolta.
Európa önálló földrajzi egységként az időszámítás előtti 5. századtól viselte ezt a nevet, amit már Hérodotosz is használt. Ókori görögök ez időtől már megkülönböztették Európát, Ázsiát és Afrikát, de a “kontinens” (terra continens, vagyis az összetartozó földterület) fogalma csak a 16. században jelent meg. Itt, Európában virágzott a görög és a római civilizáció, a reneszánsz kultúrája, innen indultak útnak a felfedezők, az ipar forradalmak, itt jelent meg a jóléti állam. Más szóval Európával évszázadok óta számolni kell.
És akkor jön egy tudatlan politikai akarnok, és temetni akarja Európát.
A minap Donald J. Trump, az Egyesült Államok elnöke a “decaying” (rothadó) szóval jellemezte Európát. Ez magánvéleményének és ordenáré modorának a megnyilatkozása volt. Az alpári kifejezések mellőzésével, de lényegében ugyanilyen tartalommal azonban hivatalos amerikai kormánydokumentum is megjelent.
Nyilvánosságra hozták az új amerikai nemzetvédemi stratégiát. Ilyen dokumentumot az amerikai kormányok évente készítenek, s ez meghatározza az USA minden lépését. Megdöbbenve olvasom a huszonkilenc oldalas dokumentumot. Nem lehet szó nélkül elmenni e stratégiai koncepció tartalma és felháborító, egy jó középiskolai diák ismereteit alulmúló hibái mellett.
Hadd kezdjem A nemzet elsődlegessége (Primacy of nations) alcím alatti fejtegetésével. 2025-ben az amerikai kormányzat képes azt állítani, hogy “a nemzetállam az alapvető egység, amire a világ épül, és az is marad.” “A világ akkor működik a legjobban – állítja – ha a nemzetek saját nemzeti érdekeiket állítják az első helyre és védik szuverenitásukat. Az Amerikai Egyesült Államok ugyancsak saját érdekeit állítja első helyre és arra biztatja a többi nemzeteket, hogy ugyanezt tegyék. Az Egyesült Államok — szögezi le a stratégiai dokumentum – “ellene van a nemzeti szuverenitást sértő nemzetközi szervezeteknek”, és azok átalakítását igényli, úgy, hogy ne gáncsolják, hanem támogassák a nemzetek szuverenitását”.
Fogom a fejemet. Valóban egy jó közepes gimnazista is tudja, hogy a nemzetállam nem öröktől való és nem örök életű. Mi több, mindössze a 18-19 századok fordulójától jelent meg. A korábbi államformációk zömében soknemzetiségűek voltak. Nekünk nem kell messzire mennünk: Magyarország négy évszázadon át Ausztria, majd az Osztrák-Magyar Monarchia része volt.
De maga az akkori Magyarország sem volt nemzetállam. Elég, ha visszapillantunk a Trianoni Békeszerződés előtti Magyarország lakosságának összetételére: 1910-ben a magyarok aránya 54 százalék volt, míg 16 százalék román, 11 százalék szlovák, 10 százalék német és néhány százalék rutén és szerb lakott az országban.
Ha a dokumentum írói kicsit utánaolvastak volna, felfedezhették volna azt is, hogy a nemzetállamok nemhogy a világ legjobb működéséhez járultak volna hozzá, de épp ellenkezőleg, kétszáz év alatt a háborúk kirobbanásának fő okai voltak. A kisebbségek sokszor kezdeményeztek függetlenségi harcot, illetve szomszéd államok sokszor harccal segítették az elnyomott kisebbségeket. Merthogy a nemzetállamok a legritkább esetben homogének, és az összeütköző érdekek konfliktusokhoz vezetnek.
Az érvelés úgy tesz, mintha maga az USA is kétséget kizáróan tipikus nemzetállam volna, holott a soknemzetiségű lakosság csak néhány alapértékben (az alkotmányban kifejtett szabadság, demokrácia) egységes – már amennyire egységes – legtöbb más tekintetben (kultúra, hagyományok) nagyon is különböző.
Ami pedig a “szuverenitást sértő nemzetközi szervezeteket” illeti, az Európai Unión kívül, amire az USA mostani kormányzata annyira ki van rúgva, a (brit) Nemzetközösség, az ENSZ, az Amerikai Államok Szövetsége (OAS), a Délkelet Ázsiai Nemzetek Szövetsége, az Arab Liga, Oroszország mint federális állam is e kategóriába tartozik. A dokumentum a nemzetközi szervezetek szerepéről az itt összegezett sötét képet festi: aláássák a politikai szabadságot és szuverenitást, elnyomják az ellenzéket, cenzurát vezetnek be és a szabad beszéd ellehetetlenítését, a nemzeti identitás és önbizalom elvesztését okozzák. Ez legnyilvánvalóbban az Oroszországhoz való viszonyban látható, merthogy az európaiak többsége Oroszországra mint egzisztenciális fenyegetésre tekint — mondják, mintha ez alaptalan volna. Amerikai közvetítésre lesz majd szükség – így folytatja –a stabilitás visszaállításához. Oroszországot a dokumentum nem kritizálja.
A stratégia sötét képet fest Európáról. A kontinentális Európa, állítja, gazdaságilag stagnál, rosszra fordítja anyagi erejét és hanyatlóban van. 1900-ban, mondja, Európa a világ nemzeti jövedemének 25 százalékával rendelkezett, ma viszont csak 14 százalékával. Ez részben azoknak a nemzeti és nemzetközi szabályozásoknak a következménye – állítja –, melyek aláássák a kreativitást és szorgalmat. “Ha ez a folyamat folytatódik – szögezi le az amerikai dokumentum – Európa két évtized, vagy még rövidebb idő alatt felismerhetetlenné válik. Kérdés, hogy marad-e olyan európai ország mely gazdaságilag és katonailag elég erős ahhoz, hogy érdemes legyen vele szövetségre lépni”.
Európa hanyatlik, mert részesedése a világ nemzeti jövedelmének megtermelésében 25-ről 14 százalékra hanyatlott? És az Amerikai Egyesült Államok? Kár, kedves amerikai kormányzati szakemberek, hogy ezt nem nézték meg. Ezzel a mércével mérve ugyanis Amerika is hanyatlott, méghozzá nem is kis mértékben: mig négy évtizeddel ezelőtt, 1985-ben az amerikai GDP a világ GDP-jének több, mint egy-harmadát, 34 százalékát érte el, napjainkban már csupán alig több, mint egy-negyedét, 26 százalékát éri el. Az ok nyilvánvaló. Nem Amerika hanyatlott hanem néhány más ország és kontinens fejlődött gyorsabban, mint Európa vagy Észak Amerika. Kína és India jelentősen előretört. Ázsia részesedése, amely 1913-ban a világ GDP-jének 27 százaléka volt, ma 40-50 százalékát éri el.
Lamentál a dokumentum az európai szabályozások miatt, melyek – mint írja – “gazdasági és civilizációs megsemmisüléshez” vezetnek. Csak nehogy azt higgyük, hogy a féltés beszél az amerikai kormányzatból. Jól ismert, hogy az EU – valóban egyre szaporodó – szabályozói az egységes piacot célozzák, közös sztenderdeket állítanak fel az európai üzleti és egyéni vállalkozások elé. A végeredmény egy ütőképes, egységesen működő gazdasági hatalom lesz (ha nem az már ma is), amely mint egész versenytársa az amerikainak.
Ezt a versenyt nem kívánja ez az amerikai adminisztráció, inkább megosztani kívánja Európát, mint egyesíteni. Hol van már az az idő a II. világháborút követően, amikor az USA elsőként ösztönözte egy egyesült Európa létrehozását? Kissinger és a Nixon kormányzat volt az, amely versenytársat szimatolt, s észrevette, hogy az egyesülő Európa túlnőtt az amerikai célokon.
Ezt a pálfordulást most a Trump kormányzat rosszindulatú nyílt ellenségeskedéssé alakította.
Európa, oh, Európa, ébresztő!
A szerző blogbejegyzése 2025. december 13-án.
Dalszöveg
Dús hajába tép a szél,
Kék szemében ott a szenvedély.
Foltos, sokszín ruhája oly sokszor elszakadt,
Álma adja az álmokat.
Megszülte hűtlen gyermekét,
Nem sírt, akkor sem ha elvetélt,
Akármi történt, mindig büszke nő maradt,
Így élt a sok-sok év alatt.
Refr.:
Ezért értsd meg, szeretem őt,
A vén Európát, a büszke nőt!
Nagyon kérlek, becsüld meg őt,
A vén Európát, a gyönyörű nőt!
Magából ad, ha enni kérsz,
Testével véd, amikor visszatérsz,
Ölén a szerelem minden öröme hívogat,
Arcában látod az arcodat
Olasz csizmáján a nap
Remélem mindörökre megmarad
A sötét felhő végre mind aludni tér
Földjében túl sok már a vér
Refr. 4x