Legszívesebben kommentár nélkül közölném Donald Trump pár perc híján egy óra hosszú beszédét, amit az Egyesült Nemzetek Szervezetének fórumán tartott. De nem teszem, csak részleteinek csokrát nyújtom át az olvasónak.

Már az illetlenség volt, hogy az amerikai elnök három-négyszer annyi időt beszélt, mint amennyi az intézmény szabályai szerint rendelkezésére állt. De hogy ennek az időnek több mint felét arra használja, hogy önmagát dicsőítse, mégpedig gátlástalanul, felsőfokon, az már minden kétséget kizáróan valamilyen zavarra utal. Az öndicséretről, már a rómaiaknak megvolt a véleményük. A magyar közmondás szerint pedig „öndicséret büdös”.
Nem is beszélve arról az égbekiáltó ízléstelenségről, hogy a nemzetközi fórumon elődjét, az Egyesült Államok előző elnökét pocskondiázta. Hadd kezdjem ezzel. Elődje elnökségét “inkompetens Biden-adminisztrácóként” emlegette. “Biden politikája – mondta – uralomra emelte a gyilkos gengszterbandákat, embercsempészeket, kábítószer kartelleket és börtöntöltelékeket. (…)Biden szeme láttára 300 ezer gyereket csempésztek az országba, megerőszakolták és eladták őket… Az Egyesült Államokban négy éven át a gyengeség, törvénynélküliség és radikalizmus uralkodott, és az előző kormány katasztrófába sodorta az országot. A főváros az ország bűnözési központjává vált. Miután átvettem az elnökséget, mindössze tizenkét nap után a város teljesen biztonságossá vált”. Hát a pokol fenekéről, gyilkos gengszterbandák kezéből percek alatt visszahozni egy ekkora várost, az bizony bravúros teljesítmény.
Mielőtt folytatnám, köszönetet kell mondanom Donald Trumpnak, hogy helyettem ő írta meg ezt az esszét. Szokatlan módon ugyanis elég idézni Trump beszédéből, az önmagáért beszél s alig kíván kommentárt.
“Ha nem nyertem volna meg a választásokat, országunk már romokban heverne. Már nem is lenne országunk. (…) Még egy évvel ezelőtt is mély válságban volt az ország, de ma, mindössze nyolc hónapos kormányzatom után a legjobb ország lett a világon, melyhez egyetlen más ország még csak közel sem jöhet… Ma Amerika aranykorába jutottunk… A tőzsde rekordmagasságba emelkedett, a növekedés robosztus, az ipar virágzik”.
Biden elnökségének négy éve alatt mindössze 1 trillió dollár beruházás jött az országba, “most, mindössze nyolc hónap alatt, ahogy átvettem a kormányzást, 17 trillió dollár áramlott be”. Kíván ez kommentárt? Hacsak azt nem, hogy hivatalos amerikai adatok szerint Trump elnökségének első negyedévében a külföldi direkt beruházások összege az USA-ban nem nőtt, hanem 21 százalékkal csökkent.
Az ember már nem akar hinni a szemének. Végeláthatatlanul áradt a gátlástalan öndicséret: “Első elnöki turnusom idején a világtörténelem legnagyobb gazdaságát építettem fel. Most ugyanezt teszem, de még nagyobb és jobb formában. (…) Amerika ma olyan nagy tiszteletnek örvendhet, mint még soha a történelemben… Az előző négy évben az USA nevetség tárgya volt a világon. (…) Hét hónap alatt véget vetettem hét véget nem érő háborúnak és néhány újkeletűnek Kambodzsában, Thaiföldön, Koszovóban, Szerbiában, Kongóban, Rwandában, Pakisztánban, Indiában, Egyiptomban, Etiópiában, Örményországban és Azerbajdzsánban, Iránban és Izraelben”.
“Ma Irán katonai parancsnokai már halottak, és három hónappal ezelőtt az Éjféli Kalapács Hadművelet (Operation Midnight Hammer) lerombolta Irán nukleáris kapacitását. Egyetlen ország sem tudta volna ezt rajtunk kívül végrehajtani”. Ez utóbbi állítás kapcsán már nem állom meg, hozzá kell fűznöm: föld feletti épületeket ugyan lebombáztak, de, mint régóta köztudott, Irán nukleáris kapacitása feltehetőleg csak alig károsodott. Trump nem rejtette véka alá azt sem, hogy, mint mondta, “ha én lettem volna annakidején az elnök, az ukrajnai háború ki sem robbant volna”. “Ha Oroszország nem hajlandó a megegyezésre és a háború befejezésére, akkor magas vámokkal kényszerítjük erre”.
“Mindenki azt mondta – fogalmazta Trump –, hogy amit elértem, az lehetetlen, hiszen az egyik háború már harminchat, három másik pedig huszonnyolc, illetve harmincegy éve tartott”. És e ponton kibújt a szög a zsákból: “Mindenki azt mondja, hogy ezért meg kellene kapnom a Nobel Béke-díjat… Engem azonban ez nem érdekel… Ami számomra a legfontosabb, az nem díjak elnyerése, hanem az életek megmentése”.
“Sajnos az ENSZ még csak meg sem próbálta, hogy segítsen ebben a békemissziómban. Az ENSZ még csak meg sem közelíti azt a szerepet, melyet játszania kellene.” Ezt igazolandó apró epizódokat emlegetett az ENSZ alkalmatlanságának illusztrálására. Ezek egyike az ENSZ épületének mozgólépcsője volt, mely megállt, amikor Trump és felesége éppen rajta voltak. “Ha a First Lady és én nem lettünk volna olyan kiváló fizikai formában, elestünk volna, de mindketten kiváló állapotban vagyunk”.
“Ma a közvéleménykutatás eredményei világosan mutatják, hogy a lehető legmagasabb az elismertségem azért, amit a határok biztonságáért és a gazdaságért tettem. Én igen jó vagyok az előrelátásban. Ezt mindenki elismerte a kampány idején és olyan feliratú sapkákat viseltek, hogy ‘Trumpnak mindenben igaza volt’. S ez valóban így van, mindenben igazam volt”.
Hogyan is szólt a híres örmény rádió vicc? Megkérdezték az örmény rádiót, hogy igaz-e, hogy Jerevánban Moszkvicsokat osztogatnak. – A hír igaz – hangzott a válasz –, de nem Jerevánban, hanem Tbilisziben, nem Moszkvicsokat, hanem Volgákat, és nem osztogatnak, hanem fosztogatnak. Hasonlóan, Trump elfogadása a közvéleménykutatás szerint nem a legmagasabb szintre emelkedett, hanem mélypontjára esett. Valóban van ilyen „Trumpnak mindenben igaza volt” feliratú sapka, de ezt maga Trump viseli úgyszólván állandóan.
Itt azért nem állom meg, hogy ne idézzem a magyart kormány Szijjártó külgazdasági és külügyminiszter által megfogalmazott lelkes hivatalos egyetértését: “Az amerikai elnök tegnap a szívünkből szólt az ENSZ közgyűlésén”.

Ennek a blogbejegyzésemnek eredetileg az Őrült a pulpituson címet adtam, de aztán rájöttem, hogy jobb, ha az olvasó maga jut következtetésekre.

A szerző blogbejegyzése 2025. szeptember 27-én. (Eredeti címe: Kommentár nélkül).