Al Caponét az 1920-as évek híres gengszterét, a szervezett chicagói bűnözés koronázatlan királyát, a hirhedett St. Valentine Nap mészárlásának, hét konkurrens bandita meggyilkolásának végrehajtóját soha nem sikerült bíróság elé állítani. 1931-ben azonban adócsalás miatt végül letartóztatták és tizenegy évre ítélték.
Ilyesmi manapság nem fordulhat elő Amerikában. Adócsalás és más bűntények nem jutnak el a büntetésig, nem zavarhatják meg a választások kimenetelét. A bűnözőt, ha a választók – elsősorban az alacsony képzettségű vagy tanulatlan férfi lakosság – úgy látják jónak, amint most is történt, zavartalanul beültethetik a Fehér Házba.
De most nem Al Caponéról akarok írni. Ő csak azért jutott eszembe más híres bűnözővel, Bonnie és Clyde-del és Dillingerrel együtt, mert Amerikában a bűnözőket valami furcsa legenda lengi körül. Kicsorbult nemzeti hősök ők, akikről filmeket készítenek, akiket csodálnak. Ugyanígy vagyunk itt a milliomosokkal is. Szemben például a kelet-európai országokkal Amerikában a milliomosokat nem irigylik és utálják, hanem csodálják. A valóság senkit sem zavar. Az emberek jó része töretlenül hisz az amerikai legendában és úgy gondolja, hogy itt mindenki lehet milliomos, ez csak rajta múlik.
Ez vezet át Amerika mai igazi dicsőségéhez. Ez foglalkoztat. Nem kis büszkeséggel mondhatom, hogy a mai amerikai választók nem hagyták befolyásolni magukat. 2024 novemberében több mint 74 millióan, a választók 58.2 százaléka szavazott egy milliomos bűnözőre. Emelt fővel hárították el, hogy egy nőre szavazzanak. Pláne ha ez a nő ráadásul színesbőrű és értelmiségi.
Az értelmiségiek, akiket ‘tojásfejűnek’ becéznek, valahogy eleve ellenszenvesek az amerikai tömegeknek. Egy nagyon híres, 1966-ban írt, Pulitzer díjas könyv: Értelmiségellenesség Amerikában (Antiintellectualism in American Life) régen megírta ezt. Hát akkor színesbőrű és értelmiségi nő? Ez azért már túlzás. Ilyen nem futhat be egy választáson. Elég szégyen, hogy a szavazók 41 százaléka mégis egy nyilvánvalóan alkalmatlan egyénre, vagyis egy színesbőrű nőre voksolt. Ilyen megtörténhetett Mexikóban, megtörtént a Kongói Demokratikus Köztársaságban, ahol Judith Suminwa Tuluka most nyerte el a miniszterenöki posztot, s ezzel a tizenhetedik afrikai ország választott női állam- vagy kormányfő –, de nem történhet meg Amerikában.
Még pár nappal ezelőtt hatalmas republikánus kórus állította, hogy a valasztásokon a demokraták súlyos csalásokat követnek majd el. Néhány notórius beteges hazug, mint Marjorie Taylor Greene és Matt Gaetz kongresszusi képviselő, az arizonai kormányzói posztért futó Kari Lake, és a szenátor Ted Cruz közel kilencszáz alkalommal fröcskölte a hazugságot a megjósolt vaskos demokrata csalásról, az illegális bevándorlóknak szerintük csaló módon adott választói jogról. Százötvenhárom republikánus politikus csatlakozott ehhez a vádaskodáshoz, és a republikánus politikusoknak mindössze 28 százaléka bízott a korrekt választásokban. Most ez a kórus nemcsak elhallgatott, de a történelem legtisztább választásáról beszél.
Trump egyenesen az állította hogy száz év múlva úgy tekintenek majd erre a választásra, mint a legszebbre Amerika történelmében. Emellett isteni küldetéséről is szónokolt: “Isten megvédte életemet azzal a céllal, hogy megvédjem országunkat és visszaállítsam nagyságát”.
Vitathatatlan, hogy Trumpnak küldetése van. Mint egy ügyész fogalmazta: “ha Trump győz, bűnügyi problemái megoldódnak”. Márpedig májusban 34 vádpontban már bűnösnek is találta a zsűri üzleti könyvei meghamisításában. Ez és további három bűnügye nyilván lekerül a napirendről. A megválasztott elnököt nem lehet elítélni. Mi több, Trump megigérte, hogy Jack Smith ügyészt – aki vádat emelt ellene a 2001 január 6-i, Capitolium elleni felkelés ügyében – “két percen belül” elbocsátja. Ezt a mentálisan beteg embert “ki kell dobni az országból” vagyis deportálni kell. Egy másik bírósági ügyének ügyésznőjét, Fanni Willist nyilván majd diszkvalifikálja. Az őt jól szolgáló floridai Aileen Cannon bírónő viszont, akinek szigorúan titkos dokumentumok tömegének gondatlan kezelése miatt kellett volna vádat emelnie ellene, de eltusolta, magas posztot várhat kormányában.
Trump megválasztása előtt arról beszélt, hogy Amerika a Biden-Harris kormányzat alatt hanyatlik, zuhan, a gazdaság csődbe megy. Ha Trump mondja, hívei elhitték. Ezzel szemben az a valóság, hogy Trump utolsó elnöki évében, 2020-ban a gazdaság -2.2 százalékkal hanyatlott, hogy azután az első Biden-Harris évben, 2021-ben 5.8 százalékkal növekedjen. 2023-ban az amerikai gazdaság 2.5, 2024-ben 2.6 százalékkal növekedett. Ez utobbi évben a növekedésben még valamelyest le is hagyja Nyugat-Európa gazdag országait, melyekben 2,5 százalék az átlag növekedés. Ez magasan fejlett gazdaságok esetében kiemelkedően jó teljesítmény.
Ugyanakkor a másik trumpi vád a Biden-Harris kormányzat ellen a magas inflációs ráta volt. Trump kormányzata alatt 2017 és 2020 között évente valamivel több, mint 2 százalékos infláció volt, s ez megugrott a Biden-Harris kormányzat első két évében 6.5-7.0 százalékra, majd a következő két évben lecsökkent 3.1-3.4 százalékra évente. Csakhogy ezt nem lehet kiragadva nézni, mivel egy világtendenciába illeszkedett be. Hogy feledhetnénk el, hogy 2020-ban a világ inflációs rátája 1.9 százalék volt, de 2021 és 2023 között a világ infláció évente 3.5, 8.0 és 5.7 százalékra ugrott. A nemzetközi összefüggések nélkül tehát az amerikai infláció nem értékelhető. Nyivánvaló, hogy az amerikai átlagembert ez a nemzetközi összefüggés nem érdekli, nem is tud róla, nagy tömegében elhiszi Trump vádaskodását.
Ami a bevándorlást illeti, 2019-ben, Trump elnökségének harmadik évében 924 ezer ember vándorolt be az USA-ba. 2022-ben, a Biden-Harris adminisztráció második évében nem egészen 1.1 millió. 2017-ben, Trump elnöksége alatt 44.4 millió bevándorló élt az USA-ban, a lakosság 13 százaléka, 2023-ban a Biden-Harris kormányzat utolsó előtti évében 47.8 millió, a lakosság 14.5 százaléka. Kétségtelenül történtek súlyos hibák a bevándorlást illetően a Biden-éra első időszakában, de a bevándorlás gyorsan emelkedő tendenciája 1980 óta, amikor a lakosság 6 százaléka volt bevándorló, majdnem töretlen.
Trump világképe ugyancsak egyszerű. A bajokat a „belső ellenség”, a demokraták okozzák. “Sok beteg ember van. Radikális baloldali holdkórosok. Ezt azonban egyszerű lesz kezelni. Ha kell, a Nemzeti Gárdát, sőt a hadsereget fogom bevetni ellenük”. A másik hatalmas előnye választási győzelmének, hogy az ellene folyó négy bűnügyi perben, azok kimenetelétől függetlenül, Trump mint elnök élhet a kegyelmezés jogával. Ilyet amerikai elnök már sokszor tett. Például Nixon esetében is, akinek Gerald Ford elnök 1974-ben kegyelmet adott. A mostani eset azonban eddig még példátlan volt : elnök még nem adott kegyelmet önmagának, de ezt – mivel a Legfelsőbb Bíróság még soha nem mondta ki, hogy a saját magának adott elnöki kegyelem alkotmányellenes lenne – Trump most megteheti.
Amerika nem követi a szégyenletes európai példákat, olyat mint Franciaországban ahol két elnököt, Jacques Chiracot és Nicolas Sarkozyt is elítélték korrupció vádjával. Silvio Berlusconi olasz miniszterelnököt adócsalás miatt találták bűnösnek 2012-ben. Dél- Koreában két korábbi elnököt ítéltek el korrupció vádjával: Lee Myung-bak-ot tizenhét évre, Park Geunhye volt elnököt húsz évre.
Ez Amerikában nem fordulhat elő. Ez a korlátlan lehetőségek országa. Ha élne, Al Capone és Clyde is beülhetne az elnöki székbe. (Bonnie azért nem, ő hiába jelentős bűnöző, mégiscsak nő.)
A szerző blogbejegyzése 2024. november 9-én.
