Vejkey Imre, az orbáni koalíció egyik vezető kereszténydemokrata politikusa Brüsszelt “új Babylonnak” nevezte, amely “le akarja rombolni templomainkat, a kereszttel szemben az eltörlés kultúráját hirdeti… Birodalmában nemcsak a bűnből ácsolnak zászlós erényt, de az erényt már bűnként üldözik. A Nyugat nemcsak tagadja keresztény történelmi gyökereit, de tagadja magát a Bibliát is, melyből az idézést éppen kriminalizálni készül.”
Orbán Viktor sajtóarca, Bayer Zsolt a maga emelkedetten választékos stílusában ugyancsak gyalázza az Uniót: “A k. anyátokat, megérkeztünk a Szovjetunióba. [A rövidítést én követtem el, Bayer imádja leírni az ocsmány szavakat.] Aljas, elborult agyú, becstelen gazemberek vannak az Európai Unióban. Ezeknek a nagy részét ugyanaz a vén gazember, Soros György fizeti. Mi pedig ki fogunk maradni ebből az elmebajból bármi áron – hangoztatta Bayer, majd kijelentette: „Az európai bíróság ítélete – amit a következő bekezdésben bemutatok – élesen szemben áll Magyarország alaptörvényével, semmilyen érvénnyel nem bír a számunkra, teszünk rá. Nem fogadjuk el, nem hajtjuk végre. Tehetnek nekünk egy szívességet!” Tehetnek bizony, Bayer úr, ha elzárják a pénz-csapokat.
Vajon miért ez a düh, gyalázkodás és fröcskölődés? Az Európai Unió bírósága arra kötelezte Magyarországot, hogy fizessen 200 millió euró (kereken 80 milliárd forint) büntetést, és a késedelem minden napjára 1 millió eurós (400 millió forintos) bírságot amiatt, hogy nem teljesítette a Bíróság ítéletét az Unió menedékjog-politikáját illetően. Orbán Viktor 2024 június 14-én így kommentálta az ítéletet: “Soros György bírósága hozta meg ezt az ítéletet, az Európai Unió, a ‘brüsszeli buborék’ tele van Soros embereivel. Ez igaz a parlamentre, a bizottságra és az igazságszolgáltatásra is”, mondta Orbán Viktor szokásos péntek reggeli rádióinterjújában. A miniszterelnök még hozzátette, hogy a büntetés hatalmas összeg, s ha „80 milliárd forintot szétoszthatnék a magyar családok között, vagy odaadhatnék a nyugdíjasoknak, vagy gyermekvédelemre lehetne fordítani, mindenki boldog lenne”. Csakhogy semmi olyan elképzelés nem vezette a kormányt, hogy bármit is szétosszon a családok és nyugdíjasok között. Ez a hatalmas összeg előbb kötött volna ki az orbáni oligarchia, benne családjának, apjának, leányának és vejének zsebében.
„Most nagy büntetést kell fizetni, töröm a fejem – folytatta nyilatkozatát a miniszterelnök –, hogy hogyan oldjuk meg úgy, hogy ez nekik jobban fájjon, mint nekünk. Vannak lehetséges megoldások…” Még hozzá is tette, hogy “a magyar emberek biztosak lehetnek benne, hogy ez a végén jobban fog fájni Brüsszelnek, mint Magyarországnak”.
De térjünk csak vissza a “Soros György bíróságának, parlamentjének és Unió vezetésének” kérdéséhez. A miniszterenök érdekes megállapítása ez, különösen ha figyelembe vesszük, hogy az EU Parlamentjének tagjait titkosan választják a tagországok polgárai. Persze Soros nyilván lepénzelte az összes választópolgárt a huszonhét tagországban, és megvette szavazataikat. Az Európai Tanács elnökét a huszonhét tagország állam- vagy kormányfői választják, ez egyszerűbb feladat Sorosnak, mert csak ezt a huszonhét államelnököt és miniszterelnököt kell lepénzelnie. Az Európai Bizottság elnökét az Európai Parlament választja, ez esetben a 705 parlamenti képviselőt kell megvennie. Ez igazán meg se kottyanhat neki.
Mi ez a beteges, véget nem érő sorosozás? Miniszterelnök úr, nem tartja már unalmasnak, nem hagyná abba és intené le a csatlósait is? De miket beszélek. A sorosozásnak fontos társadalmi-politikai funkciója van az Orbán rezsimben. Hadd idézzem erre vonatkozóan Csepeli György kiváló szociálpszichológus – a Népszava június 15-i számában megjelent interjujában tett – megállapítását: “Az országban nagy volumenben halmozódtak fel a társadalmi igazságtalanságok okozta feszültségek, vérlázító egyenlőtlenségek okozta indulatok”. Ez általában a politikai baloldal számára nyújt programot, de Orbán ügyesen ezt is a maga javára akarja fordítani, mégpedig a sorosozás útján. Ez bevált. Nem azért, mert a magyar társadalom nem szereti a sokszoros milliomosokat. Orbán környezete telve van ezekkel, beleértve legközelebbi családtagjait is. Hát akkor talán úgy fogalmazhatunk, hogy a magyar társadalom egy jelentős része nem szeret bizonyos milliomosokat, mint az amerikai-magyar zsidó Soros Györgyöt. Csepeli György szavaival: Magyarországon “ahogyan a két világháború között is az antiszemita szélsőjobb vezette le az igazságtalanságérzetből táplálkozó indulatokat” úgy ezt a jól bevált útat Orbán is követi.
Különösen mivel sajnos a magyar politikai ellenzék, a magyar közélet, hadd idézzem ismét Csepeli György szavait: “tele van politikai értelemben vett élőhalottakkal, akik nem bírnak lelépni a színpadról, ugyanakkor nem kellenek senkinek”. Az európai parlamenti választások 2024 kora nyarán kiáltóan bizonyították ezt az ijesztő jelenséget: a Jobbik egy százalékot ért el, a LMP (Lehet Más a Politika), vagyis a ‘Zöldek’ még egy százalékot sem. A kutyapárt és az eddig két mandátummal rendelkező Momentum sem jutott be az Európai Parlamentbe. A baloldali DK-MSZP-Párbeszéd közös listája kevesebb, mint 10 százalékot kapott. Az újonan fellépő, FIDESz-ből kivált konzervatív Magyar Péter vezette Tisza Párt – melynek valóságos arca majd csak akkor lesz látható, ha hatalomra kerülne – ellenben közel 30 százalékot. Az ellenzék együttesen többet, mint Orbán koalíciója. Mintha repedezne az orbáni építmény.
Megragadó sajátosság, hogy az Orbán rezsim, miközben gazdaságilag az Európai Unió ajándék milliárdjaiból él, melyek évente a magyar nemzeti jövedelem három-négy százalékával azonosak, vagyis nagyjából a magyar évi növekedést biztosítják, politikai létét az Unió gyalázásával, ellenségként való beállításával alapozza meg. A magyar miniszterelnök, kormánya és sajtója gyűlölködő “brüsszelezésével” talán előbb-utóbb kivágja a biztosítékot az Unióban. Talán előbb-utóbb Brüsszelben is rádöbbennek, hogy miért is hagyják magukat arcon köpni, amikor Orbán közel hajol hozzájuk üres pénzes-zsákjának megtöltését várva.
Lehet, hogy az Uniónak végre elege lesz ennek eltűréséből. Megvallom, aligha érthető, hogy ez még nem következett be.
A szerző blogbejegyzése 2024. június 29-én.
