Amikor jó két évtizeddel ezelőtt sorban álltunk mozijegyért a Frida című filmhez, parázs vita tört ki arról, hogy Frida mexikói, magyar vagy német volt-e. Ez arról jutott eszembe, hogy a Metropolitan Opera most fogja bemutatni Gabriela Lena Fank amerikai zeneszerző operáját Nilo Cruz szövegével Fridáról (címe: El Último Sueño de Frida y Diego). Az előadást világszerte (így Magyarországon is) közvetíteni fogják júniusban a mozikban a Met opera-sorozat keretében. Frida… A Self Portrait címmel egyszemélyes színdarabot is játszanak életéről.
Teljes nevén Magdalena Carmen Frida Kahlo y Calderón az 1970-es évek óta a női egyenlőséget zászlajára tűző mozgalom egyik központi szimbóluma. Valóságos kultusz, az úgynevezett “Fridamánia” bontakozott ki körülötte.
Frida Kahlo, ez a különleges mexikói művész, apja etnikai háttere révén – mint Frida sokszor hangsúlyozta – félig magyar volt. Ez az életrajzi vonás azonban bizonytalan. Carl Wilhelm Kahlo, az apa, Németországban született majd áttelepült Mexikóba és keresztnevét Guillermora változtatta. Hét gyermekének egyike volt Frida, akinek külsejét, arcát azonban mexikói anyjának öröksége, s azon keresztül amerikai-indián eredete határozta meg.
Szerencsétlenebb élet aligha elépzelhető, mint Frida rövid, mindössze negyvenhét évet felölelő élete volt. Az 1907-ben született Kahlot hat éves korában poliovírus támadta meg, aminek következtében jobb lába rövidebb és vékonyabb lett, mint bal lába. A sorscsapásoknak azonban ez volt az enyhébb változata. A nagy tragédia tizennyolc éves korában csapott le rá, amikor az autóbusz, amelyen ült összeütközött egy trolibusszal, egy letört vaskorlát keresztül szúrta őt, gerince több helyen és számos bordája és a lába is eltörött. A következő évtizedekben több mint harminc műtéten és más orvosi beavatkozáson esett át. 1953-ban térdtől amputálni kellett a lábát.
1929-ben összeházasodott a kiemelkedő mexikói művésszel, Diego Riveraval. A házasság viharos volt válással és újraegyesüléssel. Fizikaiag aligha lehetne két különbözőbb külsejű embert elképzelni, mint a törékeny, 160 centiméter magas és 44-kilogramm súlyú kis Kahlo és a robosztus, 183 centiméter magas és 136-kilogram súlyú hatalmas Rivera. Mint valaki nevezte, ez házasság volt a törékeny galamb és a robosztus elefánt között.
Rivera valamint a kortárs mexikói művészek, mint José Clemente Orozco és David Alfaro Siqueiros, az úgynevezett “Los Tres Grandes”, a három nagy zseni, az úgynevezett mexikói muralisták egész épületbelsőket, hatalmas képeket festettek. Rivera “Pan American Unity” című festménye 7 méterszer 23 méter nagyságú volt. Orozco Prometheus, című hatalmas falfestménye volt az első mural az Amerikai Egyesült Államokban.
Kahlo nem ezt az utat járta. Művészeti hagyatéka mintegy kétszáz-kétszázötven kisméretű festmény, számos önarcképpel. Képeinek első híres vásárlója 1938-ban a világhírű színész, Edward G. Robinson volt. Szűrrealizmus és naiv meseelemek keverednek képeiben, de saját szavai szerint sose álmait, mindig saját valóságát festette, ahogy a Henry Ford Kórház, a Két Frida vagy a Törött gerinc című képei mutatják. André Breton, a szűrrealizmus egyik meghatározó alakja “masnival átkötött bomba”-ként jellemezte Kahlo világát. 1940-ben festett önarcképét több, mint 54 millió dollárért vásárolták meg egy aukción.
Frida Kahlo baloldali nézeteket vallott. Belépett a Kommunist,a Pártba. Hozzásegítette Lev Trockijt, hogy Sztálin elől Mexikóba meneküljön, sőt amikor már ott volt, viszonya is volt vele. (Mint jól ismert, Sztálin keze ott is utólérte Trockijt, akit egy jégcsákánnyal megöltek.)
Frida készült a halálra. 1954 februárjában írta naplójába: “Hat hónappal ezelőtt amputálták a lábamat, évszázadok szenvedése volt osztályrészem. Nincs értelme élni. Legjobb lenne megölni magam… Még várok egy kicsit”. Naplójába csontvázakat és angyalokat rajzolt. Július 2-án ennek ellenére részt vett egy tüntetésen a CIA guatemalai inváziója ellen. Az utolsó szavak melyeket leírt – “Espero Alegre la Salida – y Espero no Volver jamás – “örömmel várom a távozást és remélem soha nem fogok visszatérni”.
1954. július 13-án reggel 6 órakor az ápolónő Frida Kahlot halva találta kórházi ágyában… Élt negyvenhét keserves évet, csendben elment – de örökre itt maradt. Mexico Cityben múzeuma van, egy park, több utca, egy kulturális központ és több iskola viseli nevét.
Frida Kahlo a modern világ legendájává vált.
A szerző blogbejegyzése 2026. március 28-án.
