A washingtoni Kennedy Center, teljes hivatalos nevén John F. Kennedy Center for the Performing Arts in Washington az amerikai kulturális intézmények koronaékszere. Története 1958-ra nyúlik vissza, amikor Eisenhower elnök aláírta a törvényt a létesítéséről. Az eredetileg Nemzeti Kulturális Központnak nevezett intézményt 1964 januárjában nevezték át a meggyilkolt elnökről Kennedy Centernek. Az építkezés költsége 70 millió dollárt tett ki. Ebből csak 43 milliót folyósított a Kongresszus, míg a többit magán adományok biztosították, amihez a Kennedy család is fél millióval járult hozzá. Az olasz kormány 3.700 tonna carrarai márványt adományozott.
A hivatalos gála megnyitóra 1971 szeptember 8-án került sor. Ez az intézmény ad hivatalos otthont a Nemzeti Szimfonikus Zenekarnak és a 2.347 üléses washingtoni Nemzeti Operaháznak. Itt működik az 1.161 helyes Eisenhower Színház is. A Center évente mintegy 2.200 programot nyújt, melyeken két millió néző vesz részt.
Donald Trump, aki saját bevallása szerint nem tud egy oldalnál hosszabb szöveget elolvasni, s életében nem olvasott el egy könyvet, akinek a kultúrához semmi, de semmi köze nincs, elnöki beiktatása után nem sokkal már kinevezte magát a Center igazgatótestülete elnökének. Napokon belül menesztette a testület hosszú idő óta működő elnökét és tagjait, és híveiből álló testületet nevezett ki helyettük. Három héttel később az újonnan kinevezett igazgatói testület Trumpot hivatalosan elnökévé választotta. “Átvettük a Kennedy Centert, jelentette ki Trump, mivel nem szerettük, amit csináltak”.
Mivel Trump szereti mindenre – épületre, repülőgépre, amit használ – kiírni nevét, már várom a bejelentést, hogy a Kennedy Center nevét Trump Centerré változtatják, és a nagy csarnokban álló John Kennedy fejszobrot Alan Cottrill “Donald J. Trump, a hazafi” négy és fél méter magas, hat tonna súlyú, egész alakos, aranyszínűre festett szobrával cserélik fel, amelyet egyelőre Trump elnöki könyvtárába szánnak. “Az emberek zarándokolni fognak ehhez a szoborhoz”, jegyezte meg Brock Pierce multimilliárdos, aki a műalkotás elkészítését finanszírozta.
A szobor felavatását június 14-ére időzíthetnék. Claudia Tenney new yorki republikánus képviselőnő ugyanis beterjesztett egy törvényjavaslatot (H.R.1395 sorszámmal), amely Trump születésnapját, június 14-ét föderális ünnepnappá emelné. Ezzel George Washington, az USA alapító első elnöke mellett – akinek születésnapja, február 22, az Elnökök Napja (President Day) – Donald John Trump, az Egyesült Államok 47-ik elnöke lenne az ország második olyan elnöke, akinek születésnapja nemzeti ünnep volna.
Ha Trump nem is olvas, tizenkilenc könyvet publikált. Ez még egy profi írónak is dicsőségére válna. Az egyetlen apró zavaró tényező azonban ebben a teljesítményben, hogy ezeket nem ő írta, hanem az általa felbérelt hivatásos írók. Az egyik ezek közül, Tim O’Brian nyíltan ki is mondta: “Trump elnök úr egyetlen könyvet sem írt. A neve alatt megjelentek mind úgynevezett bértollnokok (ghost writers) munkái”. Ezek egyike, Tony Schwartz elmondta, hogy soha egyetlen könyvet nem látott Trump lakásában, vagy hivatalában az alatt a fél év alatt, míg együtt dolgoztak.
OK, nem ír, nem olvas. Ez egyébként csak előnyére válik, mint az “Arthur” című amerikai televíziós gyermekműsorban, ahol Arthur kis húga, mivel nem tud olvasni, belép oda is, ahol ki van írva, hogy ”Belépni tilos”. “Ez nem állíthat meg engem – mondja –, mivel én nem tudok olvasni”.
Azt azonban senki sem mondhatja, hogy Trumpnak nincs köze a zenéhez. Mint egyik „könyvében” leírta, “tudom, hogy vannak emberek, akiknek a kreativitását segíti, ha zenét hallgatnak. Számomra azonban ezt a golf nyújtja”. Más tények is bizonyítják kapcsolatát a zenéhez. Hadd idézzem erre vonatkozóan magát Trumpot, aki 1987-ben megjelent könyvében (The Art of the Deal) elmondja, hogy másodikos középiskolás korában, tizenhat évesen, “Behúztam egyet a zenetanáromnak, mivel úgy gondoltam, hogy semmit sem ért a zenéhez”. Ugyancsak szemen ütötte egy másik tanárát is. Ezt magára erőszakolt szerénységgel úgy kommentálja: “mindez világos bizonyítéka, hogy már igen korán erőteljes módon kiálltam véleményemért”. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy Trump már ezt tanulta apjától is. Mint egyik bértollnoka felidézte: Trump apjának üzenete gyermekeihez nagyon egyszerű volt: „versenyezz, győzz, ‘öld meg’ versenytársaidat. Tégy meg mindent, hogy győzzél”.
És az ifjú Trump hűségesen követte e “tanításokat”. Mint egy másik felbérelt írója, Marc Fisher mondta, Trump középiskolás korában “vasököllel uralta a diákotthont”. Egyik katonaiskolai osztálytársa – apja ugyanis kezelhetetlensége miatt katonaiskolába küldte – ezt úgy fogalmazta, hogy “Mindannyian annak a kultúrának neveltjei vagyunk, hogy ütni kell azokat, akik nem az általad jónak tartott dolgot csinálják”. Ez most is meghatározza Trump magatartását.
A Kennedy Center puccsjellegű hatalomátvétele azonban nagy felháborodást keltett az amerikai kulturális világban. A Center vezetése nyilatkozatot tett közzé, hangsúlyozva, hogy bár az elnöknek jogkörében van személyek eltávolítása és kinevezése a Center vezetésében, történelmileg egyedülálló ez a durva beavatkozás és Trump önkinevezése. Tiltakozásként a Kennedy Center vezető testületének tagjai egymás után mondtak le a Centerben vállalt szerepükről. Ezek között volt a világhírű énekesnő, a Center művészeti tanácsadója, Renée Fleming is. Adam Weiner, akinek zenekara lépett volna fel a Centerben, lemondta a fellépést, mivel “értesülve, hogy ez az intézmény ötvennégy év óta pártoktól független, de most Trump bekebelezte, úgy döntöttem, hogy nem lépek ott fel”. Az utolsó székig eladott jegyek ellenére Issa-Rae fekete írónő és színész is lemondta fellépését”.
Hét évtized elszaladt, és Trump semmit nem változott. Jól behúz annak, aki valami okból nem tetszik neki, vagy nem azt csinálja amit ő szeretne. Elvégre zavartalanul teljesítenie kell kulturális küldetését.
A szerző blogbejegyzése 2025. február 22-én.
