Az első felszabadult nő címmel jelent meg 1973-ban egy könyv Amantine Lucile Aurore Dupin de Francueil-ről. Ez a név azonban senkinek semmit sem mond. Írói neve, George Sand azonban ma is ismert. Rendkívüli egyéniség volt. A romantika korának talán akkoriban leghíresebb írója hetven regényével és ötven kötetnyi egyéb munkájával a maga korában népszerűbb volt, mint Victor Hugo vagy Honoré de Balzac.

Világhírét azonban nem annyira írói munkássága alapozta meg, mint amennyire életvitele, mellyel látványosan demonstrálta a nők egyenjogúságát a férfiak dominálta világban. 1822-ben, tizennyolc évesen ugyan férjhez ment, és két gyermeket is szült, de kilenc év múltán, kilépett a házasságból, sőt elutasította a házasság intézményét is. Felszabadult életvitele egyedülállóan azonos volt a kor férfi életvitelével, amit az is kifejezett, hogy férfi ruhában járt, nyilvánosság előtt szivarozott, és huszonhét éves korában, 1831-ben írói névként férfi nevet vett fel. Ahogy azonban Hanska grófnő, Honoré de Balzac későbbi felesége írta róla: “Inkább csak külsőségeiben volt művész.” Egyébként kiváló anya… erkölcsök tekintetében pedig húszéves fiúhoz hasonlít: tartózkodó, szemérmes és félénk.” Életrajzírója szerint főképp azért választott férfi írói nevet és külsőségeket, mert művei így jobban ki- és eladhatóak voltak.

Sok szeretője volt, közöttük Alfred de Musset, Mérimée, a lengyel Przanowski herceg, Louis Blanc, és ebbe még belefért egy leszbikus kaland is egy színésznővel, Marie Dorval-lal. (Igaz, ez jócskán elmaradt Victor Hugo teljesítménye mögött, akinek, zömében futó kalandként vagy kétezer szeretője volt.)

Legismertebb szerelmi partnere azonban a nála hét évvel fiatalabb, csendes, introvertált, nők jelenlétében különösen visszahúzódó Frederic Chopin volt. Kapcsolatuk egymás mély tiszteletén, szeretetén alapult egészen addig, mig Chopin betegsége súlyosabbá nem vált. Sand csupa jót akarva, s a klíma jó hatásában reménykedve elcipelte barátját Majorcara. Az utazás tragikusan rossznak bizonyult, semmi nem jött jól össze, még az időjárás sem – ahogy az írónő “Egy tél Majorcán” (A Winter in Majorca) című rövid regénye leírja –, és rohanva menekültek vissza Párizsba. Chopin állapota nem javult, és kapcsolatuk utolsó, nagyobb szakaszában Sand inkább ápolónő, mint szerető szerepet játszott.

Mint Victor Hugo mondta George Sand temetésén: “Országunkban a Francia Forradalom deklarálta a nemek egyenlőségét, egy különleges asszonyra volt azonban szükség, aki bizonyította, hogy egy nő – angyali kvalitásai mellett – mindazon tulajdonságokkal és adottságokkal rendelkezhet, mint egy férfi. George Sand bizonyította ezt”. Ez akkor nagy elismerésnek számított, ha tipikusan férfi-centrikus gondokodást tükrözött is. Sand 1848-ban tagja volt a forradalmi kormánynak, de a forradalom leverése után Franciaországban maradt, és sajátos viszonyt alakított ki az új rezsimmel. Közben írt, mert állandó pénzügyi zavarai voltak, sőt, mivel tanult anatómiát és ismerte a különböző gyógyfüvek hatását, még Nohant településen falusi orvosi szerepet is betöltött.

Georg Sand megelőzte korát. A Nagy Francia Forradalom 1789 augusztusában tette közzé a Deklaráció a férfiak és állampolgárok jogairól című kiáltványt. A nők helyzetével azonban ez nem foglalkozott. Igaz, biztosított polgári jogokat a nőknek az örökösödés vagy válás terén, de az állampolgári jogok a férfiaknak voltak fenntartva. A követelés azonban már megfogalmazást nyert 1790-ben Nicolas de Condorcet által, a következő évben pedig Olympe de Gouges megfogalmazta A nők jogai és női állampolgárok jogainak nyilatkozata révén, mely teljes társadalmi és politikai egyenjoguságot követelt. Ugyanekkor Hollandiában is köröztek hasonló tartalmú követelményeket.

A 18. század végéig a nők ki voltak zárva a politikából, a tudomány műveléséből, a hadseregből, és a családra vonatkozó jogszabályok alárendelték őket a férfiaknak. Ennek megváltoztatása hosszú menetelést igényelt. Gondoljuk csak meg, a szabadság és egyenlőség országának tekintett Amerikai Egyesült Államokban is 1848 júliusában tartották New Yorkban az első konferenciát a női egyenjoguságról. Ekkor 98-an írták alá a nők választási jogának követelését. Történelmi mérföldkőnek számít 1849 január 23-a is, amikor az első nő, Elizabeth Blackwell, New Yorkban orvosi diplomát kapott. 1851 május 29-én, egy korábbi rabszolganő Sojourner Truth egy ohioi konferencián mondta el híres beszédét: “Szántottam és ültettem, és férfiak nem tudtak megelőzni. Hát nem lennék nő? Ugyanúgy tudok dolgozni, mint egy férfi – ezért nem lennék nő? Tizenhárom gyereket szültem, és látnom kellett amint eladták őket rabszolgának, és sírásomat csak Jézus hallgatta meg”. 1864 március 1-én a fekete Rebecca Lee Crumplert felavatták az Egyesült Államok első fekete orvosnővéjé, s 1883-ban orvostudományi könyvet publikált. 1869 december 10-én iktatták törvénybe Amerikában a nők szavazati jogát. 1917 áprilisában Jeannette Rankin az USA első női kongresszusi képviselője lett.

Angliában 1918-ban választották paramenti képviselővé az első nőt, Constance Markievicz-t, 1965-ben nevezték ki az első nőt, Barbara Castle-t miniszterré. Margaret Thatcher volt az első nő, aki 1979-ben beülhetett a miniszterelnöki székbe. 1983-ig kellet várni arra, hogy egy nő, Mary Donaldson London polgármestere lehessen.

Magyarország hátul kullogott. Az 1848. évi V. törvénycikk szégyenletes módon a nőket – a hazaárulókkal, gyújtogatókkal, csempészekkel és gyilkosokkal együtt – kizárta a választás jogából. Csak 1895-ben nyertek a nők lehetőséget egyetemi tanulmányokra. Hírhedett eset volt Hugonnai Vilma grófnő kálváriája. Ő ugyanis 1872-ben beiratkozott a zürichi egyetem orvosi szakára, ahol 1879-ben orvossá avatták, de diplomájának a magyarországi elismerésére majd húsz évig kellett várnia 1897-ig, hogy praktizálni kezdhessen mint orvos. De az általános, egyenlő és titkos választójogot Magyarországon csak az 1945. évi VIII. törvénycikk biztosította a nők számára.

A nők egyejogúságát még az Egyesült Államok is csak George Sand után majdnem egy évszázaddal, 1920 augusztus 18-án foglalta törvénybe mint az Alkotmány 19. Kiegészítését. 1923-ban az Egyenlő Jogok Nyilatkozata kimondta, hogy “Férfi és nő egyenlő jogokkal rendelkezik az Egyesült Államokban”. Az Egyesült Nemzetek konvenciója 1979-ben törölt el minden diszkriminációt a nők ellen majd 1981-ben A Nők Jogai nemzetközi törvényével a női egyenjogúságot az egész világra kiterjesztette.

George Sand közel két évszázaddal ezelőtt látványosan indított el egy forradalmat. Ennek beéréséhez azonban évszázadokra volt még szükség. Ma már válaszolhatunk Balzac többféleképpen értelmezhető költői kérdésére: “Mivé is lesz a világ, amikor minden nő olyan lesz, mint George Sand?”

A szerző blogbejegyzése 2025. augusztus 9-én.