A cím nyilván meglepő, hiszen az USA szereti magát a világ legdemokratikusabb országának tekinteni, és sokan így is néznek fel rá. Bár ez nem teljesen alaptalan, a szentségnek tekintett alkotmány néhány döntő ponton jócskán ellentmond neki. Az amerikai választási rendszer – a demokrácia meghatározó tényezője – ugyanis elhibázott. Mi mással lenne magyarázható egyébként, hogy az Egyesült Államok történelmében ötször fordult elő, hogy olyan jelölt nyerte meg az elnökválasztást, aki kevesebb szavazatot kapott, mint ellenfele?
Az öt eset közül kettő napjainkban történt. 2000-ben George W. Bush fél-millióval kevesebb szavazatot kapott, mint ellenfele, Al Gore, de mégis 271:266 többséggel választotta elnöknek az úgynevezett Electoral College (Választási Kollégium). 2016-ban Hillary Clinton 60 millió szavazatot kapott, Trump pedig csak 59.8 milliót, az Electoral College ennek ellenére Trumpot választotta elnöknek 290 szavazattal Clinton 228 szavazata mellett. Hogyan volt lehetséges ez?
Mindkét esetben említettem az úgynevezett Electoral College-ot, amely – a ténylegesen elnyert szavazatoktól függetlenül – a végső döntést hozza. Mi is ez a sajátos, máshol nem létező intézmény? Az Amerikai Egyesült Államokban nem létezik közvetlen választási rendszer, vagyis az az alapvető demokratikus elv, hogy az nyeri a választásokat, aki több szavazatot kap. Az amerikai alkotmány létrehozta az Electoral College-ot. Ez az intézmény választja meg az elnököt. Mind az ötven amerikai államnak annyi elektora, van amennyi kongresszusi és szenátusi képviselője. Összesen tehát 538 elektor szavazatából 270-et kell elnyerni a megválasztáshoz.
Ez a rendszer szorosan összefügg azzal, hogy a törvényhozás felsőháza, a szenátus a föderális unió minden tagállamának, lakosság számától függetlenül, két-két szenátorából áll. Más szóval a 41.7 millió lakosú Kalifornia, az 5.7 milliós Minnesota, vagy a 0.6 millió lakossal rendelkező Wyoming államok egyaránt két-két szenátort küldenek a szenátusba. Annak idején ezt azzal indokolták, hogy az Egyesült Államok föderális szerkezetű, tehát a tagállamoknak – legalább a törvényhozás felső szintjén –azonos jogokat kell biztosítani.
Innen már csak egy lépés volt azt határozni, hogy az elnökválasztásban is érvényesíteni kell – legalábbis részben – ezt a rendszert, vagyis kombinálni kell a lakosságszám szerint arányos alsóházi számot a jogegyenlőséget tükröző felsőházi számmal. Igy ma Kaliforniának 52+2, Pennsylvanianak 17+2, Utah államnak 4+2 elektora van.
Hogyan jött létre ez a furcsa rendszer? Rossz kompromisszum eredményeként. Amikor az úgynevezett alapító atyák az Egyesült Államok születése idején erről döntöttek, először az volt a javaslat, hogy a megválasztott Kongresszus (Parlament) válassza meg az elnököt. Ezt a javaslatot azonban hamar elvetették. Ekkor az államok törvényhozási funkciójának akarták adni ezt a jogot, de ez is hamar lekerült az asztalról. Végül ezt követően született meg az indirekt választási rendszer – antik római rendszerből másolt – ötlete, és így hozták létre az Electoral College intézményét. Ez a rendszer – s ebben állt annak idején a történelmi kompromisszum – a kisebb lélekszámú államoknak lakosai létszámához képest nagyobb, a nagy lélekszámú államokhoz hasonló befolyást-hatalmat biztosít az elnök megválasztásában.
Ezt a rendszert sokan régóta elhibázottnak tekintik, amit egyértelműen mutat, hogy az elmúlt kétszáz évben hétszáz javaslat született az Electoral College megszüntetésére és a direkt választások bevezetésére. A közvélemény 1967-ben 58 százalékos többséggel, 1968-ban és 1981-ben 81 illetve 75 százalékos többséggel állt e változtatás mögött. Ma a lakosság több mint kétharmada támogatja a változást.
Csakhogy Amerikában az alkotmány módosítása rendkívül nehéz. A Kongresszusban kétharmados többséget, továbbá az USA államai háromnegyedének ratifikálását igényli. Alexis de Tocqeville, Amerika nagy francia csodálója a 19. század első felében azt mondta, hogy Amerika kiemelkedő nagysága nem felvilágosultabb szemléletéből ered, hanem abból a képességéből, hogy hibáit korrigálni tudja. Nos, ebben, úgy tűnik, tévedett.
A 2024-es év világszerte a választások éve: hetven ország, melyekben a világ lakosságának fele lakik, választott, illetve választja vezetőit. Ezen belül huszonhat választásos-autokrata rezsimben is választások vannak. Az év tavaszán választott Oroszország, ahol a véreskezű diktátor, Putyin több mint 87 százalékkal nyert, és immár ötödik elnöki turnusát tölti. Egy 2020-ban beiktatott törvény segítségével Putyin megszüntette a korlátozott számú elnöki turnust, és lehetővé tette, hogy akár a 2030-as évek végéig is elnök maradhasson. Magyarországon az Orbán-rezsim alkotmánymódosítása lehetővé tette, hogy a szavazatok kevesebb mint felével (negyven százalékával) kétharmados többséget lehet nyerni a parlamentben.
A kormányzati manipulációk mellett még károsabb a lakosság, s azon belül különösen a fiatal generációk érdektelensége. Lehangoló, hogy a fiatal generációk, melyek a legérdekeltebbek abban, hogy országaikban milyen rezsim van uralmon, milyen nagyfokú érdektelenséget mutatnak a választások iránt. A 2019. évi angol választásokon például a 18-24 évesek fele sem ment el szavazni, míg a 65 év felettiek között 75 százalék volt ez az arány. A legutobbi amerikai választásokon a 18-29 éveseknek minössze 28 százaléka szavazott. New Yorkban pedig minössze 20 százalék. Mintha a politikát az idősebb generációk ügyének tekintenék. Vizsgálatok kimutatták, hogy az amerikaiak egynegyede soha nem veszi a fáradságot, hogy elmenjen szavazni, míg közel további egyharmada néha szavaz, néha nem. Nem kevesen úgy gondolják, amint az egyik nem-szavazó fogalmazta meg, hogy “azt hiszem, egy szavazó nem tudja megváltoztatni a választások eredményét”.
Magyarországon a lakosság mintegy harmada, de a 18-29 évesek generációjának közel fele nem ment el szavazni 2022-ben. Az Európai Unió legutobbi parlamenti választásakor 2024-ben, a szavazók fele nem ment el szavazni. Egyes országokban kötelezővé tették a szavazást. Ez történt Belgiumban és Törökországban ahol ennek nyomán 87, illetve 84 százalékra emelkedett a részvétel.
Hány országban kellene megváltoztatni az alkotmányt, hogy korrekt többségi demokrácia uralkodjon?! A fiatal generációk érdektelensége nyomán milyen kezekben van a jövő demokráciája? Elgondolkodtató.
A szerző blogbejegyzése 2024. november 2-án.