Theodor Dreiser 1925-ben megjelent híres regényének címét veszem kölcsön a Joe Biden és Donald Trump között lezajlott elnökjelölti vita minősítésére. Dreiser regényének, amely egy gyilkosságot állít középpontjába, van hasonlósága az elnökjelölti vetélkedéshez: nála a vagyon utáni vágy győzi le a morális meggondolást, az elnökjelölti vetélkedésén mintha a hatalom utáni vágy szorítaná háttérbe a morált.
Alig több mint négy hónap múlva választ Amerika új elnököt s ehhez az elnökjelöltek vitája a választási kampány eddigi legfontosabb politikai eseménye volt. És itt azonnal megismétlem, amit Ginny Hogan humorista mondott: “Ha nem élsz az Egyesült Államokban, akkor kérlek, kapcsold ki a vita közvetítését. Ez a mi privát családi megaláztatásunk, és szeretnénk, ha nem néznéd”.
Megnéztem, meghallgattam a másfél órás vitát, és utána rosszul aludtam. Elkeserítő, hogy a gazdag, 330 milliós Egyesült Államokban két ilyen jelölt ilyen vitán versenyezzen az elnöki posztért. Ilyen mocskolódás pótolja a valódi vitát. Helyenként a játszótéri homokozóban veszekedő gyerekek jutottak eszembe: “Hüje vagy!” “Te sokkal hüjébb vagy”…
Biden mögött hosszú, tisztességes és sikeres politikai pálya áll, szenátorként, Obama alelnökeként két turnusban és mostani elnöki turnusa eredményes volt. De ami már minden odafigyelő előtt nyilvánvaló volt, az most a vitán elsöprő erővel mutatta meg: a nyolcvanegy éves Biden aggastyán lett, úgy festett, mint aki most kelt ki sírjából, vagy készül éppen belefeküdni. Mint a ‘Business Insider’ másnapi cikke címében is fogalmazta, “Biden már akkor veszített a vitában, amikor meg sem szólalt”. Szereplése, érvelése, annak ellenére, hogy sokszor logikus és tényekkel alátámasztott volt, tette hozzá a cikk, “jó muníciót szolgáltatott azok számára, akik szenilis vénemberként jellemzik”.
Megindult az orvosi találgatás, mivel Biden beszéde, arckifejezése és mozgása a Parkinson-kór tüneteire emlékeztetett. Ezek között különösen a rendkívül halk, alig hallható motyogó beszéd, merevség, nehéz, lassú mozgás és a maszkszerűen merev, kifejezéstelen arc Biden egész fellépését tragikussá tette. Orvosai viszont tagadják az összefüggést a Parkinson-kórral.
Nem kérdéses, vissza kellene lépnie a jelöléstől, hiszen zavart megnyilatkozásai már a vitát megelőzően is gyakoriak voltak. Ezen nem változtat, hogy vannak zavarmentes fellépései is. Most a vitán látottaktól hangos az ország. Hiába hozta nyilvánosságra, hogy egy orvosi felülvizsgálat teljesen egészségesnek találta. Aki látta a vitát, s az ismétlések után ez most már az ország fele, ezt nem hiszi el.
Sajnos, mint eddig is, Biden közvetlen környezete nemhogy lemondásra biztatná, de arról győzi meg, hogy – mint Biden eddig is váltig állította – csak ő tudja legyőzni Trumpot. A vita után, felesége, Jill Biden például azt mondta férjének, hogy “Joe, fantasztikus voltál. Minden kérdést megválaszoltál, minden tényt ismersz”. Még hozzátette: “Ha Joe-t kiütik, akkor újra feláll, és ez az, amit ma csinálunk”.
Úgy tűnik, a valóban beteg, vagy szenilisedő Biden inkább ezekre a tanácsokra hallgat. A vita után már azonnal talált mentséget szereplésére kijelentve, hogy “nehéz vitázni egy hazudozóval” és fájt a torka és kimerítették az utazások. “Nem voltam okos, körbe utaztam a világot sok időzónát átlépve. Nem csoda, hogy elaludtam a színpadon”. Csakhogy a vita előtt hat napon át Biden igazán pihenős életformával készült fel a vitára. Délelőtti programja 11 órakor kezdődött, délután lefeküdt aludni.
A vita másnapján egy tömeggyűlésen fél-önkritikával tulajdonképpen bejelentette, hogy egy második elnöki turnusra pályázik: “Tudom, és ez nyilvánvaló, hogy nem vagyok fiatal ember. Nem járok olyan könnyen, mint korábban. Nem beszélek olyan zavartalanul, mint korábban. Nem vagyok olyan jó vitázó, mint voltam. De tudom amit tudok: tudom és kimondom az igazságot, meg tudom különböztetni a jót a rossztól. Tudom, hogy kell csinálni az elnöki munkát”.
Ellenfele, a hetvennyolc éves Trump, szokás szerint napsütötte színre kifestett arccal, erőtől duzzadó és agresszív volt. Megnyilatkozásai azonban, ahogy összekever embereket és neveket azonban, mint Dr. Lance Dodes vezető pszichiáter elemezte, egyértelműen kezdődő demenciára vallanak. Mint egész élete, a vitaesti szereplése is csalásra és hazugságra épült. Nem a kérdezők kérdéseire válaszolt, hanem azt mondta, amit ő akart mondani. A kérdezők ezt meglepő módon hagyták. Számos alkalommal Trump szövegei után legfeljebb megismételték kérdésüket, hogy választ kapjanak. Barbra Streisand híres művésznő ezt szóvá is tette utána: “Mi volt ezzel a két vita-vezetővel, hogy hagyták Trumpot, hogy kedvére változtassa a témát? Ez nem korrekt.”
Az elemzők a vita után Trump harminc szemenszedett hazugságát sorolták fel. Tényekkel ellentétes állításait Biden politikájáról, a gazdaság teljesítményéről, hogy Biden négyszeresre fogja emelni az adókat, hogy demokrata vezetésű államokban megölnek újszülötteket. Képes volt azt állítani, hogy híveinek a 2021 januári hirhedt, tűntetésből kibontakozó támadása és a Kongresszus elfoglalása, nem az ő biztatására történt, hanem a demokrata Ház-elnök Nancy Pelosi hibája volt, amit az be is ismert, amikor elutasította tíz-ezer fő nemzeti gárda kivezénylését. Egy szó se igaz belőle. Hazugságok hazugságok hátán.
Sajnos híveinek nagy részét ez nem ingatja meg. A vita után a CNN TV csatorna gyors felmérése szerint a hallgatóság több mint kétharmada Trumpot látta győztesnek a vitában. Nagy választó tömegek pedig csak elbizonytalanodtak és egy részük talán nem is megy el majd szavazni. Közben a Legfelsőbb Bíróság republikánus elnökök által kinevezett többsége (6:3 szavazati aránnyal) kihúzta a talajt a Trump ellen folyó büntetőjogi eljárások alól döntésével, amivel – felrúgva az amerikai alkotmányt – kimondta, hogy az elnök hivatali eljárásai során tett lépéseiért nem kérhető jogilag számon akkor sem, ha, mint Trump, alkotmányellenesen járt el. (Hadd tegyem itt hozzá: az amerikai alkotmány másik súlyos hibája, hogy lehetővé teszi, hogy a Legfelsőbb Bíróság egy politikai párt jogi karjává váljon, amint ez most is történt.)
A demokrata tábor pánikban van. A New York Times másnap reggel azzal a címmel közölt cikket, hogy Biden “kétbalkezes szereplése pánikba sodorta a demokrata pártot” és elindította a gondolkodást, hogy “mással kellene felváltani őt a demokraták képviselőjeként”. Egy jelentős anyagi támogatója, aki súlyos milliókkal járult Biden választási kampányához, nyilvánosan kijelentette, hogy Biden szereplése “diszkvalifikálta az elnököt, akinek félre kell lépnie még a Demokrata Párt augusztusi kongresszusa előtt”. A Wall Street Journal arról adott hírt, hogy a demokraták már privát beszélgetésekben Biden eltávolítását és mással való helyettesítését emlegetik. Kiváló munkatársainak és barátainak egy része nyilvánosan és határozottan igyekszik meggyőzni Bident, hogy vissza kell lépnie. David Axelrod, akivel együtt dolgozott az Obama kormányban, a vita után a TV-ben szólította fel erre. Thomas Friedman a kiváló és nagy hatású újságíró, aki Biden jó barátja, már a vita utáni estén felszólította Bident a lemondásra, hogy más demokrata jelölt futhasson helyette a választásokon. “Joe Biden, a jó ember és jó elnök, lépjen vissza és ne jelöltesse magát… Adjon nagy lendületet a Trump-veszély elhárításának azzal, hogy bejelenti, hogy mégsem indul az elnökségért”.
A New York Times azzal a címmel közölt szerkesztőségi (!) állásfoglalást, hogy “Biden elnök azzal szolgálja hazáját, ha visszalép a vesenyből”. Jogosan és erős szavakkal fogalmazta meg, hogy “az elnök csak árnyéka volt egy jelentős közéleti embernek. Kínlódott, hogy megfogalmazza mit is akar csinálni egy második elnöki turnusban, küszködött, hogy választ adjon Trump provokációira és ráolvassa hazugságait. Nem egyszer kínlódva igyekezett befejezni megkezdett mondatát… Vannak demokrata politikusok akik világos és meggyőző alternatívát tudnak nyújtani egy második trumpi elnöki turnussal szemben. A Demokrata Pártnak nem szabad kockáztatni az ország biztonságát és stabilitását azzal, hogy a választókat arra kényszeríti, hogy Trump és Biden között kelljen választaniok. Nem lehet abban reménykedni, hogy a választók nem veszik figyelembe Biden korát és bizonytalanságát, amit saját szemükkel láthattak”. Mint Tom Harkin, Biden volt kollégája a szenátusban fogalmazta: a vita “olyan tragédia volt, amit Biden nem tud kiheverni”. Amolyan “a császár meztelen” pillanat: mint Andersen meséjében, amikor a császár és mindenki más is elhiszi, hogy gyönyörű új ruhájában sétál, míg egy gyerek fel nem kiált, hogy meztelen.
Úgyszólván pillanatok alatt már rövid lista is készült arról, hogy kik jöhetnek számításba a demokrata párt elnökjelöltjeként. Ezen néhány demokrata kormányzó neve is szerepel, mint Illinois, Michigan, Észak Karolina, Kentucky, Kalifornia, vagy Pennsylvania demokrata kormányzóié, sőt Michelle Obama, a volt elnök feleségének neve is felmerült. A sokk hatására a demokrata párt, úgy tűnik, feléledt. Friss arcra van szükség, új lendületre. Biden ugyan kijelentette, hogy marad, de máskor az elkövetkező napok fejleményeitől – például egy nagyinterjú sikerétől – tette függővé indulását.
Tehát egyelőre a lehetőségek nyitva vannak. A hátralévő négy hónapban egy jó jelölt még nemcsak ismertté válhat az országban, de meg is nyerheti a választásokat.
A szerző blogbejegyzése 2024. július 6-án.
