Ez az első felében német, második felében japán kifejezés Hirohito japán császár kedvenc szavajárása volt, magyarul azt jelenti, hogy “ah, vagy úgy”. Ebben a népszerű kifejezésben ki is merül japán tudásom. Pedig, szinte hihetetlen, Japánban többször jártam, mint Ausztriában vagy bármely más európai országban. Tucatnyi látogatásaim egyike-másika egy-egy hónapig is tartott, esetenként – vasárnapot kivéve – naponta tartott előadásokkal.

Úgyszólván látom kedves olvasóim meglepetését, ezért nem késlekedem a magyarázattal. Mintegy tucatnyi japán doktoranduszt egy-két évig is tanítottam még Magyarországon, néhányukkal életre szóló barátság alakult ki. Ők zömükben professzorok lettek különböző japán egyetemeken. Látogatásaim az ő meghívásaikra történtek. (Japánhoz fűzödő személyes kapcsolataimról már 2020-ban megjelent esszé kötetemben beszámoltam.)

Japán különleges ország. Már földrajzi adottságai is különlegesek, hiszen az ország több mint 14 ezer szigetből áll. Ezek közül négy nagy sziget – Hokkaido, Honshu, Shikoku, és Kyushu – mellett összesen 260 szigeten laknak. Az ország összterülete 378 ezer négyzetkilométer, közel négy Magyarország nagyságú, de mintegy tizenkétszer több, 123 millió lakossal. Ami különlegesen figyelemre méltó, Japán lakossága a leghosszabb életű: a férfiak és nők átlagos élettartama 81 és 87 év, legmagasabb a világon. A gyermekhalandóság, amely 1960-ban 1.000 élveszületettből 31-et vitt el, mára kettőre zuhant.

A hosszabb életben nagy szerepet játszanak a hagyományos japán étkezési szokások: míg az USA-ban és néhány nyugat európai országban egy ember átlagosan 24-36 kilogramm marhahúst fogyaszt, Japánban ez csupán 9 kilogramm. Sokkal jelentősebb a hal- és zöldségfogyasztás. Ez a nyugati világban gyakori halált okozó betegségek egy részét erősen lecsökkentette. A lakosság száma azonban, mint a fejlett világban általában, csökkenőben van, hiszen a reprodukcióhoz szükséges 2,1 gyermek helyett egy asszony átlagosan csak 1,4 gyermeket hoz a világra.

Japán különlegesen hagyománytisztelő ország. A császárt Istennek tartották. A győztes szövetséges hatalmak vezérképviselője, MacArthur amerikai tábornok 1946-ban kényszerítette Hirohito császárt egy nyilatkozat tételére, amiben az deklarálta, hogy “a hamis nézetekkel ellentétben a császár nem Isten, és a japán nép nem áll más népek felett és nincs küldetése uralni a világot”. A nyilatkozat ellenére a japánok tisztelete olyan erős volt császáruk irant, hogy a háború végén, a teljes kapituláció után a háborúban vezető szerepet játszó császár tovább uralkodott, nem vonták felelősségre háborús cselekedeteiért.

A hagymányok az étkezési, öltözködési és mindennapi szokásaikat is meghatározzák. A nők ma is szeretnek az ősi kimonóba öltözködni, ágy helyett a földre fektetett gyékényszőnyegen, tatamin alszanak, étkezésük még vendéglőkben is a földön maguk alá vont lábaikon ülve alacsony asztalon történik. Legelegánsabb ételük, a sashimi nyers hal.

A japán történelem ugyancsak különleges. Az ország a 19. század utolsó harmadáig egyedülálló módon bezárta magát, nem kapcsolódott a világhoz. Az úgynevezett Edo Korszakban (1603-1868) idegen nem léphetett be Japánba. Az egyetlen európai ország, melynek kereskedelmi kapcsolata volt Japánnal, Hollandia volt, amely 1844-ben diplomácia missziót küldött Japánba, sürgetve az ország megnyitását.

Ezt követően azonban Japán nagyon is kifelé fordult és agresszív háborúk sorozatát indította Ázsia meghódítására. Ennek elsö lépéseként 1895-ben, az első japán – kínai háborúban legyőzve Kínát, megkezdődött Ázsia nagy részének japén elfoglalása. 1905 végére már Tajvan és Korea is japán főhatóság alá került. 1931-ben kiprovokálták a háborút Kina ellen és elfoglalták Mandzsúriát. 1937 és 1945 között zajlott a második japán–kínai háború aminek eredményeként japán kézre került Peking, Wuhan, Nanjing, Xuzhou, Shangháj, és Kína középső és tengerparti területeinek nagy része, végülis Kína területének egy-negyede. Önbizalmuk olyan nagy volt, hogy 1941 decemberében Pearl Harbornál az Amerikai Egyesült Államokat is megtámadták. A japán hódítók brutalitása hírhedett volt. Az 1937-es kínai invázió után a japán hadsereg mintegy 6 millió embert mészárolt le. Mindeközben 2,5 millió japán is életét veszítette, egynegyedük polgári lakos volt, a légitámadások áldozatai. Japán a világ egyetlen országa, ahova atombombát dobott le az amerikai légierő.

A japán háborús brutalitásnak állított maradandó emléket a Híd a Kwai folyon című 1957-ben készült film, melyben angol és amerikai hadifoglyok rettenetes körülmények között építik 1942-43-ban a Burma–Thaiföld vasutat, melynek munkálatai során közel másfél millió kényszermunkás veszítette életét.

A háború utáni Japán új országként született újjá. Békés országként amely kerülte a konfliktusokat. Befelé fordulva a gazdasági fejlődésre összpontosított. Másfél évszázad elteltével, a mai Japán a világ negyedik legnagyobb gazdaságával rendelkezik. Egy főre jutó nemzeti jövedeme 43 ezer dollár, egyenlő az Európai Unió átlagával. Pénzügyi tartalékai 12 trillió dollárra rúgnak, ami a világ GDP-jének 9 százaléka.

A japán gazdaság modern szerkezetére utal a szolgáltatások 70 százalékos hozzájárulása a nemzeti jövedelemhez. Ugyanakkor Japán rendelkezik a világ második legnagyobb autóiparával. A Toyota a világ legnagyobb autógyára, de nemzetközi jelentőségű a Honda, Nissan, és Subaru autók előállítása és exportja is. Japán iparában emellett kiemelkedő szerepet játszik a komputerek, lakossági felhasználású elektronikus termékek, gyógyszerek, hajók és repülők gyártása is.

Külön említést érdemel a Shinkanzen, a világ első, 1964-ben megnyitott gyorsvasútja amely több mint 300 kilométeres óránkénti sebességgel, ma már háromezer kilométeres hálozatával összeköti a szigeteket és városokat. Érdekes élmény volt utazni ezen a gyorsvasúton, mert egyáltalán nem érzékeltem a sebességet a zökkenőmentes simasággal száguldó vonaton. Évente mintegy 400 millió ember utazik a hálózaton. Japán ezzel forradalmasította a vasútközlekedést. Európa az 1977-ben megnyitott Firenze–Róma, majd az 1981-ben megnyílt Párizs–Lyon gyorsvasutakkal csak megkésve követte Japánt. Amerika alaposan lemaradt. Ha jóváhagyják 2030-ban indul útjára ez a gyorsvasút Texasban, a Shinkanzen 70-ik születésnapján.

Japán gazdasági sérülékenysége ugyanakkor veszélyes, mivel a lakosság élelmiszer (kalória) szükségletének hazai termékekből csak mindössze 38 százalékát tudják fedezni. Az ország területének 12 százaléka alkalmas művelésre, aminek következtében az agrár szektor a nemzeti jövedelem mindössze másfél százalékát produkálja. Ez nemzetközileg is az egyik legalacsonyabb arány. A világ 166 országának átlagában a mezőgazdaság hozzájárulása a nemzeti jövedelemhez kereken 10 százalékot tesz ki. A két legnagyobb szélsőséget Niger (48 százalék) és Szingapur (0,03 százalék) képviseli, de Németországban is egyetlen százalék alatt marad az agrárszektor szerepe a GDP előállításában, és Magyarországon sem éri el az 5 százalékot. A sok szempontból egzotikus ország vonzza a turistákat. Évente mintegy 36-38 millió turista látogatja Japánt, s ez 7-8 százalékkal növeli a nemzeti jövedelmet. (A turizmus hozzájárulása a nemzeti jövedelemhez Olaszországban 10 százalék, Franciaországban 3 százalék)

Én már nem látogatom többé Japánt, de ez a távoli ország ma is közel áll hozzám és nosztalgiával őrzöm ottani utazásaim emlékeit. Japán barátom gyerekei meg-meglátogatnak, ha Amerikában járnak. Katival beszélgetve nem egyszer mondogatjuk egymásnak: “ah so deska”.

A szerző blogbejegyzése 2025. augusztus 30-án.