Ausztria, bár 366 kilométer hosszúságú határ választja el Magyarországtól, ezer szállal kapcsolódik hozzá. Közel 84 ezer négyzetkilométeres területe és 9 milliós lakossága majdnem azonos Magyarország területével és lélekszámával. Az elmúlt ezer év történetének közel felében, kereken négyszáz éven át a két ország egyetlen birodalom része volt.
Csakhogy a különbségek még nagyobbak.
A kis Ausztria a világ egyik legnagyobb zenei nagyhatalma. Itt élt és alkotott Haydn, Mozart, Schubert, Bruckner és Mahler. Innen indult a modern zene Schönberg, Berg és Webern révén. De ide települt Németországból Beethoven, Brahms és Richard Strauss is. Bécs egyben a keringő és az operett városa is. Johann Strauss városa. A zenélő, “gemütlich” (otthonos, kényelmes, kellemes) Ausztria ugyanakkor gazdaságilag rendkívül hatékony és eredményes.
Ami ma kiáltó ellentét Ausztria és Magyarország között, az a hatalmas jövedelmi különbség: Ausztria ma két és félszer olyan gazdag, mint Magyarország, gazdagabb, mint Németország, Franciaország, Anglia és Svédország. A gazdaság szerkezete modern, a lakosságnak még egyetlen százalékát sem találjuk a mezőgazdaságban, egy negyedét az iparban és majdnem háromnegyedét a szolgáltatásokban. Ausztria hosszú idő óta, a háborút követő tíz évig tartó megszállás után az Európai Unió egyik leggazdagabb országaként emelkedett fel.
Ausztriáé sikertörténet. Bécs őrzi helyét mint a leglakhatóbb európai város. S nem utolsósorban politikai helyét is mint a “Vörös Bécs”, ahol jó fél évvel ezelőtt is a szociáldemokraták nyertek. Ausztria jól működő jóléti állam. Jogállamiság, fejlett oktatási és egészségügyi rendszer jellemzi. A kormányzatok igyekeznek kompenzálni a fasizmus áldozatainak gyermekeit és unokáit, akik szanaszét élnek a világban, de akik számára, ha kérik, állampolgárságot biztosítanak.
Mégis, a Bécsben élő Lendvai Pál barátom, a kiemelkedő újságíró-író – mint Ausztria a maszk mögött (Austria Behind the Mask: Politics of a Nation since 1945) című 2023-ban megjelent könyvében teljes joggal –írja: “Tudatosan vagy tudat alatt mindig úgy érzem, hogy tanuja vagyok annak a veszedelemnek amely Ausztriát minden pillanatban fenyegeti”. Valóban, a 2020-as évektől visszatérőben van a múlt démona, az “ausztrofasizmus”, a szélsőséges xenofób rasszizmus és bizonytalanság.
Meglehetős rejtély, hogy ez az ország miért hajlik ennyire a radikális szélső-jobb felé. Az Osztrák Szabadság Párt (Freiheitliche Partei Österreich, FPÖ), beceneve az “európai szélső-jobboldali pártok nagyapja” szélsőséges Európai Unió-, muszlim-, bevándorlás- és oltásellenes nézeteivel. Ezt a pártot 1956-ban Anton Reinthaller hozta létre és vezette 1958-ig. Nem ad okot nagy büszkélkedésre, hiszen Reinthaller SS-tiszt és náci funkcionárius volt korábban. Politikai szakértők tényszerűen kimutatták az FPÖ rokon vonásait a francia National Rally-vel, a flamand Vlaams Belanggal, az olasz Legaval és a holland Szabadság Párttal. Nem is beszélve szövetségeséről a FIDESZ-ről. A Szabadság Párt vezére kijelentette: “Magyarországot modellnek tekintjük”. Erre utal bejelentett programja is Ukrajna támogatásának megszüntetéséről és felvételének megakadályozásáról az Európai Unióba, valamint az Oroszország elleni szankciók elutasításáról, ha kormányra kerülnének.
Ausztria szélsőségesen lehazudta történelmének mocskos lapjait. Tartósan Hitler első áldozataként beszéltek magukról, s hallgattak a bűnökről. Ami a német “Kristallnacht” zsidóellenes pogrom idején, 1938 novemberében történt Ausztriában, mint megalapozott elemzések mutatták, azt bizonyította, hogy ott az antiszemitizmus jobban burjánzott és vadabb vonásokat mutatott a németországinál. A II. világháború idejére már az osztrák zsidóság fele elmenekült az országból, s ezt követően 65 ezer zsidót megöltek, a zsidó üzleteket és zsinagógákat lerombolták.
Ausztria tartósan hazugságban élt, és ennek egyik nagy visszhangot kiváltó szereplője Kurt Waldheim volt. Waldheim 1972-től az Egyesült Nemzetek szervezetének főtitkára volt, majd 1986-ban Ausztria elnökévé választották. Ekkor nyilvánosságra került, hogy a náci hadsereg tisztjeként Waldheim Görögországban és Jugoszláviában szolgált és életrajzából több kellemetlen tényt kihagyott. Már nagyban dúlt a botrány Waldheim körül, amikor az európai tudományos akadémiák elnökeinek éppen Bécsben volt ülése. Waldheim elnök meghívta az akadémiai elnököket elnöki rezidenciájára. Összeültünk, és az európai akadémiák elnökei úgy határoztak, hogy nem fogadják el Waldheim meghívását. Én elmondtam a megbeszélésen, hogy az osztrák–magyar kapcsolatok miatt én ezt nem tehetem meg, érveimet elfogadták, és én egyedül elmentem Waldheim fogadására. Kínos óra volt, amikor kettesben beszélgettünk.
Végül sok évized múltán 1991-ben Franz Vranitzky osztrák kancellár a parlamentben elmondott beszédben nyilvánosan beismerte Ausztria bűnösségét. 1938-ban az osztrákok 97 százaléka szavazott a hitleri Németországgal való egyesülésre. Nemcsak Hitler volt osztrák, de számos más náci gyilkos is, mint Adolph Eichmann, a Gestapo zsidó-szekciójának vezetője, vagy Arthur Seyss-Inquart, két napig Ausztria kancellárja az Anschluss előtt, majd később a megszállt Hollandia náci főnöke is. Aránytalanul nagy számban találjuk az osztrákokat a náci megsemmisítő táborok parancsnokai és gyilkos őrei között. Míg az 1938-as Anschluss után a náci Németország lakosságának 8 százaléka, az SS tagjainak 13 és a megsemmisítő táborok parancsnokainak 75 százaléka volt osztrák. “Nem söpörhetjük félre erkölcsi felelősségünket állampolgáraink bűneiért – hangsúlyozta Vranitzky –, egész történelmünket be kell vallani, a jót és a gonoszat is”.
Mindez feltolult emlékezetemben, miközben több mint egy éve követtem az ausztriai választási folyamatokat. A szélső jobboldali Osztrák Szabadság Párt győzelemre készült a 2024 szeptember 29.-i választásokon. Figyeltem a párt vezérét, Herbert Kickl-t, aki, ha megnyeri a választásokat beülhetett volna az elnöki székbe, Hitler mintájára “Volkskanzlernek” nevezték volna. A választások a Szabadság Párt minimális, 29.2 százalékos győzelmét eredményezték, a 2021 óta kormányon lévő kereszténydemokrata jellegű Österreichische Volkspartei, Osztrák Néppárt 26.5 százalékával és a Szociáldemokrata Párt 21 százalékával szemben. “Rendez-vous a valósággal” – olvashattuk az első jelentésekben. A szélsőjobb győzelme valóban politikai szenzáció volt, de nem fedheti el a valóságot, azt, hogy a szavazók több, mint 70 százaléka különböző pártokra ugyan, de a szélsőjobb ellen szavazott. Az pedig különösen nem mellékes, hogy egyetlen párt sem volt hajlandó koalícióra lépni Kickl-lel. Ismét koalíciós kormány alakult Ausztriában három párt összefogásából, s ez a koalició, ahogy nevezik: “a vesztesek koaliciója” – ez is igazán nagy eredmény – a mai napig tart.
Ausztria és Magyarország a fölrajzi közelség és a közöttük a történelem során kialakult sok rokon vonás ellenére nagy távolságra vannak egymástól.
A szerző blogbejegyzése 2026. február 21-én.
