A román közrádió alkalmazottai október 1-jére két órán át tartó figyelmeztető sztrájkot hirdettek meg, egyebek mellett a rádióban tapasztalható óriási bérkülönbségek miatt. A helyzet ugyanis úgy néz ki, hogy miközben a vezetőségnek 20 ezer lej körüli, vagy annál is nagyobb a nettó fizetése, a rádiós műsorkészítőké, legyenek azok a tartalomgyártó szerkesztők vagy riporterek, illetve technikai feltételeket megteremtő műszaki személyzet, legtöbb esetben nem éri el az országos átlagfizetést sem. A Kolozsvári Rádió szerkesztőjét, Papp-Zakor Andrást kértük meg, hogy magyarázza el nekünk a közszolgálati rádió alkalmazottainak helyzetét.
2023 nyarán az egész ország az utcára vonuló tanároknak szurkolt, hogy sikerüljön nekik a munkájuk fontosságának megfelelő bért kiharcolni a kormánytól. A tanügyi dolgozók akkor azt kérték, hogy már a kezdő tanárok fizetése legyen akkora, mint az országos átlagbér, mert csak ezzel tudják megelőzni azt, hogy legyen utánpótlás, hogy a frissen végzett fiatalok ne menjenek bolti eladónak vagy árufeltöltőnek csak azért, mert nagyobbak ott a fizetések, mint a tanügyben. A helyzet az, hogy a társadalmi szempontból legalább olyan fontos munkát végző közszolgálati rádiósok bérei még nyugdíj előtt sem érik el legtöbbször az országos átlagbért. Az alacsony fizetésekre panaszkodó rádiósok hiába tették ezt szóvá, az intézmény vezetősége nem mutatott hajlandóságot arra, hogy elindítson egy tárgyalási folyamatot a bérrendezésekről, így került sor arra, hogy október elsejére figyelmeztető sztrájkot hirdettek a közrádiósok.
Amikor két héttel ezelőtt Marcel Ciolacu miniszterelnököt kolozsvári látogatása alkalmával sarokba szorította az egyik kolozsvári rádiós újságíró, és említést tett a rádiós vezetők kirívóan magas és az alkalmazottak rendkívül alacsony fizetéseiről, a kormányfő azzal hárított, hogy belengetett egy 40 millió lejes költségvetés-kiigazítást. Ennyivel fogja megtoldani a büdzséjét a Román Rádiótársaságnak, mondta, és akkor ebből a bérek megemelésére is jut majd. Ciolacu ígérete azonban porhintésnek számít, mert a fizetésekről egy kollektív munkaszerződésben kellene dönteni úgy, hogy az ott leszögezett vállalások számonkérhetők legyenek.
A kollektív munkaszerződés számos területen előnyökkel jár: a bérek és juttatások szabályozását már említettük. Ebben határozzák meg a minimális béreket, bérkategóriákat, fizetésemeléseket, bónuszokat és egyéb juttatásokat, mint például a túlóra, a pótlékok és a szociális juttatások. Ugyanakkor itt rögzítik a munkaidőre, a pihenőidőre, a szabadságokra, valamint a munkahelyi biztonságra és egészségvédelemre vonatkozó szabályokat. Az előmenetel és szakmai fejlődés, a munkavállalói jogok védelme mind ebben kapnak helyet. A szerződés biztosítja, hogy az alkalmazottak jogait tiszteletben tartsák, védelmet nyújt az indokolatlan elbocsátások ellen és garantálja a jogorvoslati lehetőségeket. Ez a kollektív munkaszerződés azonban a rádiós alkalmazottak esetében júniusban lejárt, tudtuk meg a Kolozsvári Rádió alkalmazottjaitól, akik kedden részt vettek a figyelmeztető sztrájkban.
Az október elsejére meghirdetett sztrájk ugyanis nemcsak az intézmény bukaresti központjában, hanem a regionális stúdiókban is lezajlott, a FAIR – Kulturális és Tömegkommunikációs Szakszervezeti Szövetség, valamint a Román Újságírók Szakszervezete, a MediaSind szervezésében. A Kolozsvári Rádió munkatársaival személyesen is találkoztunk, amikor déli egy órától délután három óráig az épület előtt tüntettek.
Papp-Zakor András szerkesztő, a kolozsvári rádió magyar szerkesztőségének szakszervezeti képviselője részletesen ismertette a szakszervezeti harc hátterét és a dolgozók helyzetét. Elmondása szerint a történet pontosan júniusban kezdődött el, amikor lejárt a kollektív munkaszerződésük, és tárgyalásokat indítottak egy új szerződésnek a megkötésére, azonban követeléseiket rendre félresöpörte az intézmény vezetősége.
Miután a törvény adta lehetőségeket sorra mind kihasználták, nem maradt más hátra, mint sztrájkkal jelezni most már a külvilág felé is, hogy a Román Rádiótársaságnál uralkodó állapotok nem elfogadhatóak egy közmédia számára.
Felhívta a figyelmet arra, hogy bár ők a közszolgálati újságírók, a törvény szerint nem közalkalmazottak. Jogi státuszukat és munkafeltételeiket külön törvény szabályozza, amelyet már régóta módosítani kellett volna. Ez a jogszabály-módosítás elméletileg napirenden van, de senki nem találta sürgősnek, ezért évek óta húzódik a kérdés megoldása.
A már lejárt kollektív szerződés tartalmát Papp-Zakor teljesen elfogadhatatlannak nevezte. A hiányosságai között felsorolta, hogy nincs egyértelműen meghatározva a szakmai előmenetel lehetősége, és hiányzik annak elismerése is, hogy valaki hosszabb időn keresztül kiemelkedő szakmai munkát végez. Egy iași-i kollégát idézett, aki rámutatott, hogy a közrádióban töltött évek alatt két jelentős momentum volt a szakmai életében: az alkalmazása és a nyugdíjba vonulása. Vagyis a két esemény között eltelt időszakban sem szakmai elismerésre, sem a hierarchiában való előmenetelre nem számíthatott.
Ami a fizetéseket illeti, ugyanez a helyzet, mutatott rá Papp-Zakor András: a munkaszerződésben csak a bérsávok minimum- és maximumszintje van rögzítve, de sok alkalmazott éveken át stagnál a legalacsonyabb szinten, annak ellenére, hogy a kötelező éves értékeléseken is nagyon jó minősítést kap. Azonban ezek a jó eredmények sem kötelezik a munkaadót semmilyen előmenetel biztosítására.
A Kolozsvári Rádió szerkesztője továbbá rávilágított arra is, hogy a bérhelyzet különösen aggasztó az idős kollégák esetében. Példaként említette, hogy vannak olyan nyugdíj előtt álló szerkesztők, akik több nyelven dolgoznak, interjúkat készítenek, és rendkívül sokoldalú tudással rendelkeznek, mert különböző műfajú és tematikájú műsorokat kell készíteniük. Ennek ellenére a nettó bérük akár több mint ezer lejjel is elmaradhat az országos átlagbértől, ami jelenleg 4600 lej. Ez a helyzet rendkívül méltánytalan, főleg olyan szakemberekkel szemben, akik évtizedek óta a pályán vannak.
Beszélt arról is, hogy a dolgozók elégedetlensége az évek során folyamatosan nőtt. Rámutatott arra, hogy az úgynevezett „házi szakszervezetek” sokáig dominálták a kollektív munkaszerződésről szóló tárgyalásokat. Ezek olyan szakszervezetek, amelyek vezetői belső, leülepedett pozícióval rendelkeznek, és gyakran, amikor egy ilyen szakszervezet hangosabban követel valamit, hirtelen a vezetőjének szakmai teljesítménye „kiemelkedővé” válik, és ezzel összhangban a követelések is enyhülnek. Így alakult ki egy olyan helyzet, hogy a lejárt kollektív munkaszerződés nem tükrözi a dolgozók valós igényeit és érdekeit.
Az új helyzetben viszont egy másik szakszervezeti szövetség, a FAIR – MédiaSzint vált a hivatalosan elismert képviselőjükké. Ez a szövetség a kultúra, média és más területeken látja el a dolgozók érdekképviseletét, és vezetői nem a rádió alkalmazottai közül kerültek ki. Papp-Zakor elmondása szerint az eddigi 31 vagy 34 követelésből 27-et nem sikerült megoldani. Ezek közé tartozik a bérhelyzet is, amely egy alapvető kérdés, különös tekintettel a választások után várható megszorításokra és az inflációra.
Kiemelte továbbá, hogy miközben a rádió szerkesztői és egyéb alkalmazottai rendkívül alacsony fizetést kapnak, a vezetők fizetése a 20 ezer lejt is meghaladja. Ráadásul, a munkáltató még ezen a szinten is szeretné emelni a vezetői fizetési sávok felső határát. Papp-Zakor András szerint ez is azt mutatja, hogy az intézmény vezetősége figyelmen kívül hagyja a rádiós alkalmazottak helyzetét.
Az interjú során az újságíró beszélt arról is, hogy a nyáron lezajlott pedagógussztrájkhoz hasonlóan a rádiósok is azt szeretnék elérni, hogy a kollektív munkaszerződésük javuljon, és a bérük ne maradjon el az országos átlagbértől. A tárgyalások elhúzódása miatt azonban most egy figyelmeztető sztrájk mellett döntöttek, és ha ez nem vezet eredményre, akkor a következő lépésként akár általános sztrájk is következhet novemberben.
Papp-Zakor András zárógondolatként kifejtette, hogy ha a tényleges sztrájkig jutnak el, ami november elsejére van időzítve, akkor már a műsorszolgáltatáson is nyomot fog hagyni a munkabeszüntetés. Elmondta, hogy nap mint nap a hallgatókért dolgoznak, hiszen ők jelentik munkájuk és létezésük értelmét, azonban a saját megélhetésüket is biztosítaniuk kell. Hangsúlyozta, hogy meggyőződése szerint a megfelelő munkafeltételek a hallgatók érdekeit is szolgálják, hiszen ez közvetlen hatással van a műsorok színvonalára is.
