A nemzetközi megfogalmazás szerint turista az, aki nem munkavállalás céljából, hanem (fogyasztások és szolgáltatások igénybevételével) üdülés, gyógyulás, szórakozás, tanulás, sportolás, szakmai jellegű megbeszélés stb. végett keres fel egy helyet, esetleg átutazás közben tartózkodik huzamosabb ideig (legkevesebb huszonnégy órát) egy vidéken. Azok, akik ennél kevesebbet töltenek egy helyen: kirándulók.
A szakemberek különbséget tesznek belső és külső turizmus között. Belső turizmus vagy idegenforgalom: a vendéglátó körzetek létesítményeit, az ott nyújtott szolgáltatásokat az országban honos, de más vidékeken lakó állampolgárok veszik igénybe. Külső idegenforgalom: a szolgáltatásokat külföldi állampolgárok részére biztosítják.
Egy ország vagy terület idegenforgalmának alakulását, illetve az ország turisztikai versenyképességét jól meghatározott földrajzi és társadalmi tényezők szabják meg. Természetföldrajzi tényezők a táj szépsége, természeti ritkaságok, tavak, tengerek, éghajlati előnyök, nyári és téli sportolási lehetőségek, gyógyvizek stb. A természeti adottságok turisztikai értékét befolyásolja a terület fekvése, a lakott területekhez viszonyított helyzete, valamint társadalmi felhasználhatósági foka. A természeti tényezők ugyanis csak akkor válnak idegenforgalmi vonzóerővé, ha a turisták számára könnyen hozzáférhetővé teszik őket.
A kulturális vonzótényezők közül a legfontosabbak a műemlékek, muzeális értékű gyűjtemények, néprajzi érdekességek, szórakozási lehetőségek, kulturális seregszemlék stb.
A harmadik kategóriába tartoznak az idegenforgalmi felkészültség gazdasági tényezői: az elszállásolási lehetőségek, az élelemmel való ellátás, az úthálózat színvonala, a kereskedelemben és a többi szolgáltatóiparban dolgozók felkészültsége.
Nem fényűzés
Volt egy időszak, amikor a turisztikát, a külföldi utazásokat luxusnak tekintették, és a szolgáltatásokat is ennek megfelelően igyekeztek kiépíteni. De a természetet kedvelő embernek és az egyetemes kultúra iránt érdeklődők többségének nincs szüksége pompára, külsőségekre. Éppen ettől szeretne megszabadulni a természet nyújtotta csendben, a kolostorok vagy múzeumok meghitt légkörében. Mivel a nemzetközi idegenforgalom és a belföldi turisztika jelentős szerepet játszik valamennyi ország gazdasági életében, az utóbbi időben a gazdasági szakemberek sokat foglalkoznak vele. A turisztikát a gazdasági élet egyéb ágazataival egyenlő értékűnek tartják, és a legkifizetődőbb exportra termelő iparágak mellé sorolják. További fejlesztését elsősorban a szolgáltatási egységek, szállodák, utak kiépítésével igyekeznek előmozdítani. Sok függ az ország fejlettségétől, gazdasági potenciáljától, természeti és kulturális adottságaitól.
A bevételek serkentőleg hatnak az összes többi gazdasági ágazatra.Az utóbbi húsz esztendőben a nemzetközi idegenforgalom a hétszeresére növekedett, a bevételek milliárdokra rúgnak. A Hivatásos Utazási Szervezet Nemzetközi Szövetsége (UIOOT) által közölt adatok szerint a világ nemzetközi idegenforgalma 1971-ben túllépte a 200 millió főt, a bevételek pedig a 20 milliárd dollárt. Az átlagos bevételek évi növekedési üteme az utóbbi tíz évben 11,5 százalék volt, a világ ipari termelésének és kereskedelmi forgalmának évi 8 százalékos növekedésével szemben. A külföldi idegenforgalommal párhuzamosan jelentősen megnövekedett a belföldi turizmus is. A belföldi turisztika többszáz millió embert érint, mérete és gazdasági haszna messzemenően meghaladja a külföldi idegenforgalomból származó bevételt. Ez alól csupáncsak a régi hagyományokkal rendelkező országok, Svájc, Ausztria, Olaszország kivételek. A belföldi utazások során elköltött összegeket szintén csak milliárdokban lehet mérni. Az UIOOT adatai szerint a belföldi turisztika alkalmával elköltött pénz a nemzetközi idegenforgalomból származó összegeknek ahárom-négyszeresét is elérheti. A külföldi és belföldi utazások során elköltött összegek együttesen, világátlagban elérik a személyes fogyasztás körülbelül hat százalékát.
A nemzetközi idegenforgalomból származó bevételek az európai országokban a legnagyobbak. Az egy lakosra jutó bevétel a legnagyobb Svájcban (96 dollár) és Ausztriában (85 dollár), 40-70 dollár között van Kanadában, Írországban, Dániában, Spanyolországban, Puerto Ricóban, a Bermuda- és a Bahama-szigeteken. A nyugat-európai országok zömében 10-30 dollár jut egy főre, de ebbe a kategóriába tartozik Izrael és Libanon is.
A bevétel függ az idegenforgalmi struktúrától, azaz a turisták számától és az általuk elköltött pénz mennyiségétől. Az amerikai, angol, skandináv és francia turisták az átlagnál többet költenek. A bevételeket és a kiadásokat a fogadó ország árszínvonala is befolyásolja. Igen alacsony az árszínvonal Portugáliában, Spanyolországban és Ausztriában. Átlag feletti az árszínvonal a Benelux államokban, Franciaországban, Nagy-Britanniában, az NSZK-ban, Olaszországban, Svájcban. A forgalom növekedése áremelkedéshez vezet. Mivel az utóbbi években a turistaforgalom kilépett a klasszikus országok keretéből, és a szocialista országok forgalma is növekvőben van, világszerte az árszínvonalak kiegyenlítődése várható.
Önálló ágazat
Az idegenforgalom nem csak bevételekkel, hanem kiadásokkal is jár. Különösen nagyok a szolgáltatásokra fordított kiadások azokban az országokban, ahol az utóbbi években kezdték meg a turisztikai hálózat kiépítését. Ilyen helyen az idegenforgalmi mérleg, a hatalmas bevételek ellenére, passzív, például az Egyesült Államokban, az NSZK-ban, Franciaországban, Hollandiában, Japánban, Lengyelországban. A legtöbb országban viszont aktív volt az idegenforgalmi mérleg. Különösen pozitív volt az egyenleg Olaszországban, Spanyolországban, Svájcban, Portugáliában, Jugoszláviában, Görögországban és Mexikóban.
Az idegenforgalom ma már nagyon sok országban önálló gazdasági ágazattá fejlődött. Hazánkban külön szakminisztérium foglalkozik a turisztika fejlesztésével. Több olyan ország van, ahol a gazdasági élet fellendülése az idegenforgalomnak is köszönhető, például Ausztriában a nemzeti jövedelem 10 százaléka, Svájcban és Kanadában a 8 százaléka az idegenforgalomból származik.
A nemzetközi idegenforgalom közel háromnegyed részét (több mint 100 millió főt) Európa országai bonyolítják le. Észak- és Közép-Amerika forgalma 25 millió főre tehető, a többi földrész vendégforgalma még elenyésző.
A második világháború utáni évtizedben a nemzetközi turisztika fő vonzási területei a régi hagyományokkal rendelkező alpesi és mediterrán országok voltak. A gazdasági élet konszolidálásával és a nemzetközi kapcsolatok javulásával egyre több, eddig mellőzött terület kapcsolódott be az idegenforgalomba. Az észak-dél irányú forgalom mellett kialakult egy kelet-nyugat irányú áramlási vonal is. Ez elsősorban Jugoszlávia dalmáciai partvidékének és a Feketetenger vonzókörének köszönhető. A nemzetközi turisztika növekedése szempontjából fontos volt a szocialista országok bekapcsolódása. Idegenforgalmi szempontból nem csak a természeti és kulturális adottságoknak van jelentőségük. Nagy forgalmat bonyolíthat le egy ország az átmenő idegenforgalomból, ha szomszédai szeretnek utazni. Különbséget kell tennünk az átutazó és a beutazó forgalom között. Az átutazó forgalom rendszerint sokkal nagyobb, mint a beutazó forgalom. Az NSZK határait évente több mint 100 millió turista lépi át. Nagy átutazó forgalma van Ausztriának, Jugoszláviának, Magyarországnak. De még az átutazáson belül is különbség van. Az NSZK területén rövid időre állnak meg a turisták, ellenben Bécsben, az Adriánál vagy Budapesten rendszerint legalább egy napot eltöltenek. Kisebb az átmenő forgalma hazánknak, Bulgáriának avagy Görögországnak, ugyanis a Fekete-tenger, a görög történelmi emlékművek végcélnak tekinthetők.
A napilapokban közölt idegenforgalmi statisztikák általában a látogatók száma alapján rangsorolják az országokat. Ez azonban nem tükrözi a valóságos helyzetet. Mivel a legtöbb országban az átutazókat is belesorolják az idegen forgalmi statisztikába, nem lehet pontosan tudni, hogyan állunk európai vagy világviszonylatban az egy országon belüli idegenforgalommal. Ez a szám viszont azért érdekes és fontos, mert jelzi a forgalom jellegét. A nemzetközi statisztikai adatok alapján az 1970-es években a következőképpen alakult az idegenforgalom: Ausztria 66, Franciaország 53, Olaszország 28, Jugoszlávia 20, Spanyolország 19 millió turistát fogadott. A szocialista országok közül Magyarországot 7 millió, Csehszlovákiát 3, Bulgáriát 2,5, Lengyelországot 2 millió turista látogatta meg.
Az expanzió évei
Gazdasági életünk széles körű fejlődésével és megszilárdulásával párhuzamosan belső és külső idegenforgalmunk is fellendült. Tengerpartunk, hegyvidéki tájaink, gyógyvizeink és műemlékekben gazdag vidékeink, szélesedő szolgáltatási hálózatunk évente félmilliós idegenforgalmi növekedés befogadására vált alkalmassá. A turisztikai expanzió első éve 1963 volt. Belföldi turisztikánk üteme is biztató eredményeket mutat. Míg 1950-ben 3 millió volt belső idegen forgalmunk, 1972-ben már 7,5 millió turista igényeiről kellett gondoskodni. Ez a szám 1973-ban valószínűleg eléri a 8,5 milliót.
Nemzetközi és honi idegenforgalmunk fejlődésével elégedettek lehetünk. De még töredékét sem használtuk ki annak a hatalmas turisztikai potenciálnak, amivel hazánk rendelkezik. Bár a jó bornak nem kell cégér, mégis sokkal hatékonyabb külföldi propagandára lenne szükség. Elkelne több hozzáértő szakember, jól képzett és udvarias kiszolgáló személyzet a szolgáltatási egységekben. A Turisztikai Minisztérium képviselői ezeket az igényeket ismerik és részben meg is hozták már a megfelelő intézkedéseket. Reméljük, hogy a munka eredménnyel jár, és hazánk egy két évtizeden belül felzárkózhat a fejlett idegenforgalmú országok közé.
Megjelent A Hét IV. évfolyama 36. számában, 1973. szeptember 7-én.