Péter Béndek
Csábító azt hinni, hogy mindennek Orbán az okozója és minden Orbán körül forog (mégha az ellenzéki megnyilvánulások 90 százaléka változatlanul vele foglalkozik is), pedig legalább három szempont ellentmond ennek:
1. Az ország hagyományos, történelmi ballasztjai, modernizációs és kompetenciahiányosságai, a politikai kultúrájának familiáris, sérelmi-önfelmentő volta, de eközben a státusához mérten szintén alacsony politikai színvonalú értelmisége nagyobb részének jelentős szemléleti-kulturális idegenkedése a többségi értékrendtől, ami folyamatosan újratermeli a vezetési válságot az országban;
2. a rendszerváltás félsikere, ami a kommunista rezsim mélyállamának és negyven évnyi kapcsolatrendszerének túlélését illeti;
3. a 2010-et megelőző 20 év kumulálódó korrupciója, a szabadság és a közösségi gondolkodás, egymással összefüggő, közös elmélyítésének elmulasztása.MIndezek elég súlyos hiányosságok ahhoz, hogy a mai ellenzéki retorika minden fordulóban sekélyesnek és ad hoc-nak tűnjék (ami egy bejáratott nyugati demokráciában nem volna ennyire nyilvánvaló). Ennek ellenére lehetnének próbálkozások.
Márki-Zay személye és kezdeti újdonsága jó kiindulópont volt, de még ma sem követte ezt egy nyugatos narratíva (Szent Istvántól Széchenyin és a Kiegyezésen át a rendszerváltás legjobb liberális-nemzeti illúzióig ívelően a politika missziójának új, inspiráló megfogalmazása), összefogott értékrend, a NYUGATI ország rövid — nem pedig a keveseket érdeklő részletes, szakmaiaskodó — programja, a NER leváltásának megkérdőjelezhetetlen igénye, ennek a követelménynek a magyarázata és beillesztése az előbbiekbe, az ellenzék politikai és kampányüzemmódjának pontos belső rögzítése — minimum ennyi.
Az elmondottak persze abból indulnak ki, hogy a mai ellenzék kellő tömege valóban le akarja váltani Orbánt, nota bene el akar indulni a történelmi hiányosságaink felszámolásának útján.
Címkép: Halász Géza
Forrás: Újnépszabadság
