„Az Akadémia köztestületi tagjait és minden kutatót arra kérünk, hogy tudományos véleményét függetlenül, és személyes politikai véleményétől világosan elkülönítve képviselje. Előbbit a tudományos tevékenysége során, utóbbit a közéletben, mint minden szabad és felelős polgár. Az ELTE vezetésének ebben az ügyben közzétett állásfoglalása teljes összhangban van az Akadémia fenti véleményével” – mondta Freund MTA-elnök, aki csak folytatta az Akadémia vezetéseitől korábban már megszokott hol opportunista, hol világtalan, hol szervilis tempót az Orbánhoz való törleszkedésben.
„Erre kér” ez az ember egy féldiktatúrában, amelyik éppen azzal vált a rendszerváltáskori történelmünk mélypontjává, hogy az intézményrendszert csak felibe-harmadába, de a résztvevők gondos kiválasztásán, az ellenfeleiknek pedig hol körmönfont, hol brutális eltiprásán keresztül, informális hatalmi hálózat és személyes lojalitások kiépítésével teljesen felszámolta a közerkölcs súlyát, a nyomása és elvárásai tetten érhetők minden lényeges, névleg független szakmai testületben, a kormányzatinak csúfolt döntéseket elaljasította, az államot átpolitizálta, tehát ha valamit üldöz, az a „személyes politikai vélemények elválasztása” gyakorlatilag bármilyen szakmai vagy közéleti szereptől, ami kicsit is fontosabb, mint egy fagylalt elnyalása a Kossuth téren – jóllehet az intézményhálózat formális kereteinek megtartásával közben biztosítja, hogy a kollaboránsok, ha akarják, úgy tehessenek, hogy minden rendben a saját „polgári” berkeikben, és a külvilág előtt a „politikától” ne csupán elhatárolódni tudjanak rettentő elegánsan, hanem erről másokat ki is tudjanak oktatni.
A ma már többnyire csak némán kollaboráló, mert a múltban a megbízhatóságát már bizonyított, a tudósi babérjait azonban nyilván féltő Freund „szabad és felelős polgárokról” beszél, akik „függetlenül” képviselik az álláspontjukat az élet frontvonalaiban, és az ELTE Polyákot bíráló sorait kvázi ilyen polgárok megnyilvánulásaként üdvözli egy olyan országban, ahol ilyen polgárok legfeljebb csak mutatóban léteztek, most pedig épp a maradékuk ellenében is folyik a „demokratikusan” megválasztott maffia harca.
Gratulálunk az Akadémiának, hogy ismét sikerült bebizonyítania: a tudományos elismertség Magyarországon még véletlenül sem garancia az erkölcsi integritásra. Ezzel összhangban aligha hihető, hogy az ELTE úgy tudja majd eladni a jövő számára az Orbán B-t nyilván felfokozó döntését, hogy az egy szuverén, tudományos álláspontot tükröz – igy sikerül közös erővel tovább korrumpálni a magyar tudományos közéletnek az Akadémia fejétől bűzlő hitelességét.
Jelzem befejezésképp: a függetlenség és a polgári voltunk éppen azt jelenti, hogy csak a saját autonómiánknak tartozunk felelősséggel azért, amit bármilyen kapacitásunkban mondunk. És kivált igaz ez az értelmiségre, amelynek az egyetlen célja ekként az értelem képviselete lehet – tekintet nélkül a különböző pozicionális tekintélyek óvó-dorgáló, vagy épp kúszó testtartásban előadott szempontjaira. Ugyanezért, ha ezek a „tekintélyek” valóban tisztelnék az autonómiát, elő se adnák a sajátos szempontjaikat.
A szerző Facebook-bejegyzése 2024. november 18-án.