Mennyire lehet tartós a mi NERszultánunk rendszere az ő távozása után? Egy szóval: semennyire.
Orbán uralma nagyobbrészt valóban a magyar nép örökletes inkompetenciáiból fakad, de ez az inkompetencia arra is kiterjed, amit bármilyen szisztematikus uralom fenntartása jelent.
A magyarok minden rendszert korrumpáltak eddig, mert a fő politikai összetartó erőink, az etnicizmus és a familiarizmus, nem alkalmasak modern társadalmak irányítására — legyenek ezek diktatúrák, autokrácia vagy nyugatias demokrácia.
Nálunk minden slampos, korrupt és házias. Rendszeres helyett személyes. Racionális helyett érzelmi. Nálunk a szervezés addig tart, amíg a lelkesedés. Nálunk az együttműködés addig tart, amíg a harmadik ember meg nem érkezik. Nálunk a versenyképesség addig tart, amíg kívülről finanszíroznak minket. Nálunk az elkötelezettséggel együtt jár az irónia és a cinizmus. Az autoritást keresztnéven szólítjuk és domesztikáljuk — tartjuk. Stb.
Nagyjából, de elég pontosan ahhoz, hogy társadalmi méretben és átfogó politikai kultúrában ne alkossunk sose szilárdat és rettenetest. Orbán rendszerét a folyamatos, iszonyú költséggel táplált erőfeszítés tartja életben ezzel a hun-magyar minőséggel szemben; az etnicizmust és a familiarizmust kihasználja (az ellenzék problémája, hogy más sincs), de ezeket nem hajthatja túl, részint mert maga se gondolja semennyire se komolyan, részint mert rögtön kiderülne ezek politikai diszfunkcionalitása.
Jó ez vagy rossz? Mondjuk azt, hogy nagyon magyar. Magyarni magyarunk.
Címkép: Viktor és Nurszultán
Forrás: Újnépszabadság