Az egy ideje – tragikusabb, vagy realistább(?) szemléletűek számára jó ideje – várható ukrajnai végkifejlethez érkezhettünk el azzal, hogy az amerikai történelem legrosszabb elnökeinek listáján előkelő helyre pályázó Trump nyilvánvalóvá tette: a világtörténelem egyik, a demokráciák történetének pedig „a” legkártékonyabb vezetőjeként is be akar futni. Ultimátuma az ukrán népnek jó eséllyel olyan tragédiát vetít előre, amelynek a hatásai még évtizedekig velünk maradnak.
Európa közben szenved a meghasonlottságában. Azzal, hogy a legelejétől nem állt bele sokkal radikálisabban – és világosabb értékrenddel – Ukrajna támogatásába, nem szakított sokkal hamarabb az oroszokkal gazdasági és diplomáciai téren, negyedik éve kullog az események után, legföljebb temperálva önmaga appeasement-eljárásának hatásait. Ugyanaz a bürokratikus, széttartó, gyáva döntéshozatal érvényesül az unióban, mint érvényesült a gazdasági-versenyképességi hozzáállásban és évtizedek alatt a szociális állam mindenkinek kedvezni akaró, irracionális túlfejlesztésében, a migránsokkal kapcsolatos bocsánatkérő, elnéző viselkedésben (miután egyáltalán megfelelő kontroll nélkül eresztette be a tömegeiket), az amerikai elnökkel szembeni gazsulálásban stb.
Mindezt a világ legrosszabb, önszabotáló alapító chartája alapján. Felvetődik ennek fényében, hogy mi volt a realitása egy ilyen politikai intézmény(rendszer-telenség) ilyen módon való megalapításának. Ez nem egy unió, de még csak együttműködés se; ez valójában egy adófizetőkkel finanszíroztatott bürokratikus egyezkedő fórum gúzsban táncoló szűk elmék számára, amelynek a valós működését ismerve Orbán – egy nevetségesen jelentéktelen országnak még a megmaradt EU-s értékrend szerint is ellenséges vezetője – bevihetett olyan zavarokat a rendszerébe, amiket az azóta nyög. Az EU megérett a bukásra, ha nem képes radikálisan megreformálnia magát. Ukrajna az első látványos kudarca, amely ráég a történetére, mert rávilágít minden endemikus, belső problémájára. Más kérdés, hogy a következtetéseket abből majd a jövő évszázadban fogja leghamarabb levonni, és akkor is csak a történészei.
Ukrajna világított rá, hogy az EU már sose lehet erkölcsi és értékmérce. Egy jelentős, definitív próbatételen elbukott. És ezzel vége is van neki politikai alakulatként. Adminisztratív egységként megúszhatja, de a hűségnek és a büszkeségnek vele kapcsolatban még azelőtt elveszett az értelme, hogy egyáltalán létrejöhetett volna.
***
A „28 pont” karrierjét látva semmi sem mond ellent annak a feltételezésnek, hogy Trump orosz asset, a célja az EU gazdasági alávetése, politikai és katonai gyengítése, ahogy Putyiné az időhúzás, és eközben a proxy szervezeteivel (az orbáni maffiaállammal, az AfD-vel stb.), hibrid hadviseléssel és a terrorcselekmények megrendezésével/felhasználásával a belpolitikák eltérítése, az unió folytatódó destabilizálása, valamint a hadműveletek folytatása egészen az ukrán állam összeomlásáig. A stratégiáikat összehangolják, illetve ezek egymást erősítik.
A szerző Facebook-bejegyzése 2025. november 22-én és 23-án.
