”Magyar polgárok, nagyon rosszul csináljuk a dolgainkat, ezért nagyon rosszul, a civilizált társadalmak perifériáján élünk. Ez az ország nagyjából ötszáz éve folyamatosan vereséget szenved és néhány dicső korszakától — de úgy is mondhatnám, ésszerű korszakától — eltekintve, folyamatosan hanyatlik. Visszatérően nagy bűnöket követünk el egymással szemben és azokat visszatérően másra fogjuk. A felelősség áthárítása a saját sorsunkért kedvenc beidegződésünk. Gyenge a társadalmi teljesítményünk, Európa talán legboldogalanabb népe vagyunk és közben álproblémákon rágódunk, hagyjuk magunkat profi hazudozóktól vezettetni — mert ennyire futja az önismeretünkből és önbecsülésünkből. Ha nem tesszük zárójelbe a lehető leghamarabb az illúzióinkat magunkkal kapcsolatban, valóban el fog jönni Vörösmarty jövendölése a nemzet sírba tételéről, amit — segítek — nem szó szerint kell értelmezni, hanem annak végpontjaként, ami egy ideje már gyorsulva folyik: legjobbjaink csalódása, százezrek elvándorlása, az itt maradtak terméketlen acsarkodása, az ország lecsúszása, a valamire való nemzet megszűnése. Sürgősen el kell döntenünk: valós teljesíményekkel akarunk Európa magjában élni, vagy a peremén tengődni az önáltatásaink vastag köteteit lapozgatva. Ha az előbbire szavaz a többség, akkor fel kell építenünk közösen a szabad polgárok társadalmát, amelyben az okosak, a szorgalmasak és a becsületesek érdemlik ki a legtöbb elismerést, minden ember megkapja az embersége okán neki járó tiszteletet, a normáink a közösség javát szolgálják és az önképünk összhangban lesz a teljesítményünkkel. Ehhez alapvető dolgokkal meg kell barátkozni, mondok néhány példát. Először is, hogy nincsen ingyen pénz. Másodszor, hogy az állam nem a saját, hanem a polgárai pénzét osztogatja, ezért az államot ellenőrizni kell. Aztán, hogy a létező teljesítményünkből megszerzett pénzt be kell osztani és jól kell sáfárkodni vele. A legjobban pedig azok tudnak sáfárkodni a pénzükkel, akik megtermelik, tehát nem szabad többet elvenni ezektől, mint amennyit az állam bizonyíthatóan hasznosan tud elkölteni…”
Stb. Ugye, kíváncsi az olvasó, honnan vannak ezek a sorok? Talán mert élmény és megkönnyebbülés volt olvasni őket? Még mindig keresem azt a miniszterelnök-jelöltet, aki így vagy hasonlóan fog beszélni és cselekedni.
Forrás: Újnépszabadság
