Már csak a legfeljebb a nyolc általánost végzett, a 65+ korú, és a kisebb településeken élő honfitársaink között van többségben Orbán támogatottsága – ami egyúttal kijelöli a kormánypropaganda színvonalát és irányát, gondolhatnánk, de ez hibás következtetés lenne. Valójában fordított a helyzet: nem ők hívják meg ezt a minőségű propagandát az életükbe, hanem a kormánynak nevezett rezsim-elöljáróság hatol be az önvédelmük résein. Hiába tény ezeknek a csoportoknak/rétegeknek a sérülékenysége, ezt kihasználni semelyik hatalmasnak nem lenne kötelessége. Itt lenne az erkölcsi rend gátja a hatalmi ambíciókkal szemben, ami nincs.
A jelzett csoportok politikai percepciója jelentős részben a kulturális és szociális helyzetük függvénye, amire megint mondhatnók, hogy elmaradott, felvilágosulatlan, buta, illetve a megelőző ötven-hatvan év csődjét tükrözi – és ez megint nem igaz így. Semelyik embernek nem kötelessége felvilágosulni és a politikai eligazodásban a nyugati mainstreamet követni (kivált, mivel már Nyugaton is megrendült ez), sőt még csak az se kötelessége, hogy felmérje annak a következményeit, ha nem „világosul fel” (persze a következményeket valamennyire el fogja szenvedni). Ellenben a kormányzásra megválasztott elitnek (erkölcsi) kötelessége a nemzet jól felfogott objektív javáért dolgozni, és az állampolgárokat nem eszköznek tekinteni a saját céljaihoz. Röviden, az Orbán-rezsimnek nem oka ez a domináns statisztikai csoport. Az Orbán-rezsimnek Orbán és a haverjai az oka.
A szomorú tanulság mégiscsak az, hogy mivel az erkölcsi rendre sosem hagyatkozhattunk igazán a politikai hatalom kontrolljában (sőt az előbbi adott felfogása bizonyos mértékékig, amibe most nem mennék bele, szolgálja is az utóbbit), egy nemzet adott politikai állapota sok egymással oda-vissza kapcsolatban lévő tényező függvénye, és ezért az okos fejlődés elkötelezettjei sosem dőlhetnek hátra: mindig megroppanhat a kedvezőnek látszó trend, és beállhat a sötétség délben.
Az eleve elrendelt boldogság érzése esetünkben is olyan csapda volt, amelybe 1989-ben beleesve a hazai rendszerváltó elit megfeledkezett arról, hogy a boldogság garanciáit a való világban kell létrehozni – az nem fog az optimizmustól magától beteljesülni.
A szerző Facebook-bejegyzése 2024. július 20-án.