A Tisza kívánatos ideológiája nem a mai féltudások összegződése lenne, hogy innen és onnan is össze lehessen kaparni választókat, ahogy MP ma teszi, de az így összeverődött népe protest-teljesítményre képes csak.
Éppen az volna egy két évszázada már formálódni kezdett, de abbamaradt/feladott/elnyomott, és a hiányában a nemzet pusztító dns-ét, az etnicizmust uralomra engedő ideológia formája, hogy az távlatos, húzó, előremutató, miközben organikus fejlődést tesz lehetővé (nevezzük ezt modernizációs nacionalizmusnak, amely korábban a „haza és haladás” jelszavával inkubálódott), azaz nem a mai gondolatok legnagyobb közös osztója, mint Magyar Péteré, hanem inkább a legkisebb közös többszörösük, amelyben mindenki a saját gondolataira ismer, de azok produktív multiplikálódásban válnak motiválóvá, identitásformálóvá.
Ez (a perspektíva) tehetné valóban népmozgalommá Magyarét – azt, ami a mai szellemi állapotában megmarad egyelőre felpumpált antiorbánizmusnak (amit egyébként bárki észlelhet, aki végighallgat egy Magyar-beszédet), Orbán az alfája és ómegája, mintha maga az orbánizmus nem egy hibás kód lenne, amelynek alaposan mögé kellene nézni. A Tisza történelmi jelentősége egyelőre nem biztosított – márpedig erre volna szükség, hogy ne csússzunk vissza újra oda, hogy ez is csak egy lesz a XX. század folyamatos rendszerváltásainak sorában.
A szerző Facebook-bejegyzése 2024. október 6-án.