Egyetértek azokkal, akik szerint a versengés kiélezése a talpon maradt három kormányfőjelölt között — az ellenzék esetleges győzelme esetén — túlságosan megterhelheti a majdani kormányzást. Ebben a nagyon bonyolult felállásban, amelyben a DK és a Jobbik között szoros taktikai szövetség jött létre és várhatóan a DK-nak lesz a legnagyobb frakciója, közben meg Karácsonynak, pláne MZP-nek alig valami közvetlen képviseleti támogatása, de ez utóbbiak úgy tesznek, mintha a miniszterelnöknek lenne többsége a majdani (feltételezett) parlamentben, pedig a többségnek lesz — adott esetben akár egy kis frakció által is könnyen lebénítható, zsarolható, manipulálható — kormányfője, minden unfair és a vesztes jelölt(ek) számára sértő, elfogadhatatlan manőverezés széjjel vetheti a majdan szükséges bizalmi együttműködést kormányon.
Igazából most nem Karácsonynak és MZP-nek kellene tárgyalni, hanem minimum mind a hármuknak, de valószínűleg Gyurcsány bevonásával is, egy tágabb körben pedig a kiesetteknek is.
Amíg Orbán leváltása a mindennél fontosabb cél, addig itt minden rosszul, bután, rövidtávú gondolkodással használt nap kontraprodukív lesz. Ceterum censeo: ebből az országból sosem lesz (innen nézve) Lajtán-túl; a mércénknek szomorúbbnak kell lennie.
Forrás: Újnépszabadság