Ukrajna provokált, és Ukrajna megérdemli. Ennek gyengébb analógiája az ismert bon mot, miszerint „az újságíró kérdésekkel provokált”, kifejezőbb a „miért viselt rövid szoknyát, magának köszönheti…”. A világlátás emögött az, hogy a hatalomnak, az erősebbnek igaza van (és remélem, engem nem fog bántani). A világlátás a jobbágyé, a szolgáé, a gyáváé, aminek ellenszere a tanulás, a nevelés és a közvélemény lenne. A tanulás elsődleges, alapvető célja a világban való erkölcsös, hozzáértő, nagyjából objektív eligazodás képességének megszerzése. Aki erre képes, az tudja, hogy ártatlan embereket lemészárolni, egy országot (béke idején, kiprovokálatlanul) fegyveresen megtámadni, a népképviselet alapján választott kormányát megpróbálni megdönteni, az erősebb jogát alkalmazni az igazságossággal szemben bűn és részben bűntett, semmivel – ideértve valaminek, jellemzően vélt fenyegető eseménynek a megelőzésével – sem indokolható. Ugyanígy: békét hirdetni az áldozat teste fölött aljasság.
Nem, a hatalomnak nincs igaza attól, hogy hatalom. A tanulásnak és a nevelésnek el kellene igazítania abban, hogy a bűnelkövetés nem indokolható a tanulatlanságból fakadó gyanúkkal, összeesküvéselméletekkel, sőt még az áldozatnak tulajdonított — beláthatóan kisebb arányú — károkozásokkal sem. (És az erkölcsi intuícióval szemben mindig ez utóbbiakat kell megkérdőjelezni.) De nálunk a szülői házak, az iskolák és a közvélemény sose voltak elég erősek ahhoz, hogy ne engedjék a döntéshozókat átlépni a humanitás alapvető fundamentumain.
Mondhatjuk, hogy a bankok munkálkodása — kivált nálunk — erősen vitatható, és nem szabadna engedni, ami ebben a szektorban folyik itt, de akár másutt. (Én is így gondolom, ha már erről a konkrétumról van szó.) Mondhatjuk, hogy Ukrajna kisebbségpolitikája messze nem EU-konform, az ország korrupt, EU- és NATO-tagságra éretlen, sőt mondhatjuk azt is, hogy Zelenszkij hibázott az Ovális Irodában. (Szerintem nem, ha már erről a konkrétumról van szó.) De aki egyenlőségjelet tesz a tetszeni akaró nő és a megerőszakolója, a bankok és tankok, az ukrán önvédelem és az orosz háborús érdekek közé (netán kárörvend az előbbi nehézségein), az egész egyszerűen nem beszámítható. Ez ugyanis nem vélemény, ez alapvető embertelenség. Ez nem a „kisember” kudarcos életének, a propaganda áldozatának, a gyáva önvédelmének megbocsátható megnyilvánulása, hanem alapvető moral insanity, amin korábban civilizációk buktak meg — és amin elúszott ez az ország is a XX. század folyamán. Most múlik a maradéka is…
A szerző Facebook-bejegyzése 2025. március 3-án.