Nem, Petőfi nem volt muszkabérenc, az a magyar kormány. Nem, Kossuth „álma” nem az volt, amiről Lázár Batidai Bazsaly Leó – ami a legfontosabb itt: a függetlenségről festett meglehetősen baljós jövőképet elénk lökve – hablatyol. Ezzel szemben Kossuth az ún. Dunai Konföderáció, a magyar függetlenség részleges feladására irányuló, a szabadságharc bukása és a Kiegyezés között forgalomban lévő egyik terv kidolgozója volt.
Mindegyik ilyen terv, tehát a Kossuthé is abból a belátásból született, hogy már az akkori – Erdéllyel együtt tehát több, mint 300 ezer km2-es – Magyarország sem képes egyedül boldogulni a nagyhatalmak gyűrűjében! Az ő terve helyett végül – helyesen – egy másik, a Habsburgokkal való társulásé vált valóra. Aztán persze ez se mentett meg minket magunktól, a nemzetiségeinktől és a nagyhatalmi érdekek érvényesülésétől (Trianontól, Auschwitztól, majd a ruszki megszállástól).
Az Allenza című milánói lapban 1862-ben közzétett terv Magyarország, Horvátország, Szerbia és a román fejedelemségek konföderációját javasolta. A tagállamok közös ügyeit: külügyet, hadügyet, a vám- és kereskedelmi ügyet egy szövetségi hatóság intézné, ezt pedig össz-szövetségi parlament ellenőrizné. A főváros fölváltva Pesten, Zágrábban, Belgrádban és Bukarestben volna. Magyarország megtartaná határait, de az országon belül minden község és megye maga szabná meg belső hivatalos nyelvét, Erdély lakói pedig népszavazáson döntenék el, hogy Magyarországgal közös államot alkotnak-e, vagy kapcsolatukat perszonálunióvá alakítják.
Mármost én tiszteletből nem minősítem a Lajos Balkán-magyar tervét, elég azt tudni, hogy semennyire nem számolt a térség akkor már terjedő, és máig uralkodó rákfenéjével, a kis népek nacionalizmusával. És hogy látsszék, mennyire nehéz meghaladni ezt a modernizáció érdekében is – ezért elkerülhetetlen nacionalista szavazatot leadni 2026-ban akár egy (liberális) konzervatívnak is –, áradjon március 15-én is! (Zárójelben hívom fel a figyelmet az általam sok éve hangoztatott „függetlenségi etnicizmus” megcsillanására Bazsaly Leó szavaiban. Ha a függetlenségi narratíva megjelenik ma Orbán beszédében is, akkor lassan – de még idejében, követlenül miután 2026-is elbukik, ha elbukik – valóban el lehet gondolkodni a kivándorláson.)
A szerző Facebook-bejegyzése 2025. március 15-én.
