Elismerés illeti MP-t a rengeteg munkáért, amit az országba/mozgalmába/pártjába/saját politikai karrierjébe fektet, de egyelőre nem ért el paradigmatikus változást abban, hogy az országról akotott saját jövőképéért támogassák a szavazók, és ne (csak) a maffiaállamból való kilábalás reményében.
Az a helyzet, hogy a sziszifuszi szavazatgyűjtő munka instabil addig, amíg végső soron Orbánra való reakció (elutasítás), jóllehet ekként több ok miatt sokkal termékenyebb, mint az óellenzéké. A belengetett jogállami és szakpolitikai változások fontos életminőségjavulást eredményezhetnek, ha kormányzati rangra emelkednek, de a vízió, amelynek túl kell mutatni az evidenciákon, egyelőre gyenge – éppen azért, mert döntően szakpolitikai, „normalizációs” ihletésű.
Én nem tartom zseninek Orbánt, csak egy hatékony hatalommaximalizálónak, ahova a rettentő pszichéjét a még mindig nem pontosan ismert putyini ráhatás és a korábbi, 1998-2010 közötti tanácsadói által összeállított pontos országkép („kompetenciatérkép”) juttatta el. Orbán legfontosabb manipulációs eszközét azonban jó volna komolyan venni: ez pedig az abnormális, hazug, de legalább inspiratív vízió(k) folyamatos napirenden tartása, a narratíva uralma a tények felett, a jelen jövővel való korrekciója, leigázása, sőt felváltása. A nép menekülni akar a jelenből, amihez egyéb kompetenciáinak híján az elé rakott jövőkép adja az utat.
Orbánnal szemben a közjót szolgálva – ami, ugye, jelentős különbség – egy hasonló politikai képesség, a vízióközpontú politizálás, még nagyon hiányzik Magyar megközelítéséből: csak ez lehet versenyképes egy olyan helyzetben, amikor esetleg Orbán már egy globális győzelmi stratégia részeként fogja eladni magát (Trump farvizén), tehát megemeli a vízióját, és ezzel újra uralhatja a napirendet, semlegesítve/erodálva a döntően a közpolitikai kudarcaira koncentráló Magyar-féle megközelítését. De így-úgy meg fogja emelni, amire gyenge válasz lesz a normalizáció politikája.
Hangsúlyozom, ez nem mai realitás, ezért úgy tűnhet, fölösleges Magyartól a normalizáción túli víziót várni. („Örüljünk, hogy kézzelfogható, húsbavágó, napi jelentőségű ügyekről beszél.”) Ám a helyzet változhat. Röviden: a fő probléma Magyar pozíciójával a reaktív volta, amennyiben a sikere nem autonóm narratíván alapul, hanem Orbán – eddig a szakpolitikai kudacokat eltakaró – narratívájának összeesésén, ekként pedig veszélyezteti az utóbbi megújulása. 15-16 hónap még nagyon sok idő felvont horgonnyal a hullámzó tengeren — pláne, hogy a horgonykötél is rövid.
A szerző Facebook-bejegyzése 2024. december 13-án.
