Rapport Richárd, a sakk világranglista 5. helyezettje, minden idők legmagasabb Élő-pontszámú magyar versenyzője elhagyná a zászlót és román színekben versenyezne tovább.
Most hűtsük le egy kicsit lángoló nagymagyar szívünket, a hazaáruló kifejezést tegyük el nehezebb időkre és inkább azon gondolkozzunk, hogy lehetne itthon tartani a fekete-fehér királyfit, mielőtt még kétszínűnek neveznénk.
A megoldás egyszerű. Rapport Richárd azért menne idegenbe románnak, mert ott több pénzt keresne mint idehaza magyarnak. Egy román milliárdos a zsebébe nyúlna és így enyhítené Rapport sajgó sebeit. Na, jó már én is elkezdem húzgálni a számat, nyilván a székely őseim berzenkednek bennem a románok hallatán, de kivételesen tegyük ezt most félre, mondom ezt nektek és magamnak is.
Ha nem tetszik nekünk, hogy egy gazdag román ember átvásárolja Romániába a derék magyar sakkozót, akkor nyúljon bele a zsebébe egy gazdag magyar ember és adja meg ugyanazt a pénzt vagy többet Rapportnak, hogy ne rosáljon, maradjon magyar. Ne mondja senki, hogy idehaza nincs, aki kibírná ezt a terhet, látom a listákon, hogy évről-évre több a milliárdos, a számok eleje is hízik, meg a nullák száma is nő. Száz olyan magyar ember biztos van, aki a hazai megrendeléseken nyert profitból ennyit áldozhatna a magyar sportra, anélkül hogy megrokkanna, mint Stadler bácsi Akasztón.
Ennek fejében ki lehetne kötni, hogy Rapport Richárd méltóztasson asztalhoz ülni a magyar sakk válogatottban, aminek öt éve a környékre se néz. Bokros szakmai elfoglaltságai miatt nem válogatott, ami valószínűleg jobban fizető pénzes versenyeket jelent. Mondjuk a pénz gyakori felbukkanása nem véletlen és nem csoda, mert a sakk ezen a szinten profi sport. A tábla hosszában a sakkozók játszanak, keresztben meg a pénzemberek.
Magyar mecénás.
Ez lenne tehát a megoldás. Nem túl bonyolult, csak pénz kell hozzá, az meg állítólag van. Jöjjön hát a nemzeti színű pénzember, fizesse meg Rapport Richárdot, aki aztán halomra verné a világot a magyar zászló alatt. Mi meg megemelnénk a kalapunkat a pénzember előtt is meg a sakkozó előtt is és a románoknak is odaférne egy bocsánat.
Olyan lenne az egész, mint egy sakkjátszma. A fehérek persze mi vagyunk.
Forrás: Újnépszabadság
