Olimpiai szereplésünk valamit mindig elárul arról, hogy éppen milyen állapotban van a hazánk, mondta a minap Magyarország miniszterelnöke. És igaza van! 1952-ben például, amikor Helsinkiben 16 aranyérmet szereztünk, és ezzel harmadikok lettünk a nemzetek rangsorában, az ország majd kicsattant a boldogságtól, jólét, elégedettség volt, amerre csak nézett az ember. A nép és a vezetői igazán egymásra találtak. A magyarok történelmében sajnálatosan ritka aranykorszakok egyike volt. De ezért keményen meg is kellett harcolni. A sport terén is. Ahogy a Szabad Nép 1952. augusztus 3-án írta: „népi demokratikus rendszerünk teremtette meg az igazi minőségi sport feltételeit, kiváló felszerelésű pályák, medencék, tornatermek egész sorát bocsátva versenyzőink rendelkezésére”. Maguk a sportolók, de az egész dolgozó nép hálatelt szívvel értékelte is ezt. Papp László, a 16. aranyérem megszerzője sokak őszinte érzését fogalmazta meg: „Köszönetem a magyar dolgozó népnek, a Pártnak és Önnek, forrón szeretett Rákosi elvtárs.”
De voltak egyéb szívet melengető hírek is: az OTP közrebocsátotta az addigi kölcsönkötvény-sorsolások összevont nyereményjegyzékét. Ezzel „alkalmat adott arra, hogy a dolgozók értesülést szerezhessenek az eddigi nyereményekről”. Persze akkoriban se volt mindenkinek szerencséje.
Forrás: Élet és Irodalom
