Magyarország húsz éve csatlakozott az Európai Unióhoz. Az évforduló és a magyar gazdaság helyzete egyaránt indokolja, hogy tekintsük át az európai közös valuta, az euró magyarországi bevezetésének jelenlegi helyzetét, esélyeit.
CSATLAKOZÁS. Az EU-ba belépő országok a csatlakozási szerződésben egyebek között azt is vállalják, hogy a monetáris unióhoz is csatlakozni fognak, azaz bevezetik az európai közös valutát. A csatlakozási szerződés nem állapít meg határidőt, de az euró bevezetése nem választás kérdése, hanem kötelezettség.
Az Alkotmány helyett összeeszkábált „gránit szilárdságú” magyar Alaptörvény ezt a kötelezettséget nem erősíti meg, sőt jelenlegi szövegével lényegében kizárja. „Magyarország nemzeti valutája a forint.” Nincs szó arról, meddig él ez a szabály. Amikor tehát az ország csatlakozni fog a monetáris unióhoz, az Alaptörvényt ismét módosítani kell.
KONVERGENCIA. Az euró bevezetésére vonatkozóan négy gazdasági konvergencia kritérium létezik, ezeket a maastrichti szerződés kvantifikálja is. Árstabilitás: az inflációs ráta legfeljebb 1,5 százalékkal haladhatja meg a három legjobb teljesítményt nyújtó tagállamét; rendezett és fenntartható államháztartás: az államháztartás konszolidált hiánya nem haladhatja meg évente a GDP 3 százalékát, ill. a nettó államadósság nem haladhatja meg a GDP 60 százalékát; árfolyam stabilitás: a tagállamnak legalább két éven át részt kell vennie az ún. árfolyam mechanizmusban – az ERM II-be belépő ország nemzeti valutájának euróhoz viszonyított középárfolyamát az Európai Központi Bank állapítja meg, ettől a középárfolyamtól a csatlakozó ország két év alatt legfeljebb plusz-mínusz 15 százalékkal térhet el, azaz ennyivel értékelheti le vagy fel nemzeti valutáját; hosszú lejáratú kamatlábak: legfeljebb 2 százalékkal haladhatják meg az árstabilitás szempontjából három legjobb teljesítményt nyújtó tagállam kamatlábát.
Az elmúlt húsz év alatt egyszer lett volna Magyarországnak lehetősége belépni az euró előszobájába, 2010. január 1-jén. A Bajnai-kormány hatékony stabilizációs programjának eredményeként közel kerültünk a maastrichti konvergenciakritériumok teljesítéséhez – csak a GDP arányos államadósság haladta meg a 60 százalékot, de az csökkenő pályára állt, amit az EKB rendre elfogad. Bajnaiék akkor ezt a lépést politikai okokból elmulasztották, mondván, hogy nincs felhatalmazásuk ilyen hosszabb távú kötelezettség vállalására, habár a csatlakozási szerződéssel ezt a kötelezettséget az ország már vállalta. Ezzel a lépéssel kényszerpályára lehetett volna állítani a 2010-ben győztes Orbánékat.
ELŐNYÖK ÉS HÁTRÁNYOK. Amikor egy ország csatlakozik a monetáris unióhoz, lemond a monetáris politika irányításának eszközrendszeréről, a kamat- és árfolyampolitikáról, valamint a nyíltpiaci műveletekről. Ezeket az eszközöket és jogosítványokat átruházza az Európai Központi Bankra. Az euró bevezetése stabilizálja, kiszámíthatóvá teszi az árfolyamot, megóvja a szélsőséges árfolyam ingadozásoktól az eurót használó tagországokat, fékezi az inflációs nyomást, csökkenti az árak változását, mérsékeli az inflációs kockázatokat.
Az euró bevezetésének ellenzői azzal érvelnek, hogy a monetáris politika elveszíti az árfolyam alakításának jogát és eszközét, elsősorban a leértékelés lehetőségét. Az alacsony versenyképességgel és termelékenységgel rendelkező országok jegybankjai gyakran folyamodnak az árfolyam-leértékelés eszközéhez, hogy ezzel ösztönözzék az egyébként versenyképtelen exportot, és az importárak növelésével fékezzék az importot.
Ez a megoldás lényegében felmenti a gazdaság szereplőit a versenyképességet, hatékonyságot növelő erőfeszítések alól, hisz átmenetileg eladhatóvá tesz egyébként versenyképtelen termékeket és szolgáltatásokat is a külpiacokon. (Az árfolyam leértékelés révén a vállalatok az exportban elért devizáért nemzeti valutában többet kapnak, ami elfedi az alacsony nyereséget vagy veszteséget.) Az import drágításán keresztül pedig megnő az inflációs nyomás, emelkednek a belföldi árak.
A leértékelés kedvező helyzetbe hozza az exportőröket, különösen a multinacionális cégeket, hiszen a leértékeléssel elért forint árfolyamnyereség növeli hazai profitjukat. A nagy exportot lebonyolító multik az így elért árfolyamnyereséggel lényegében fedezni tudják a forintban elszámolt költségeik növekedését, pl. a béremeléseket, a hazai szolgáltatások áremelkedését, stb.. A hazai vállalatok, amelyek minimális exportot bonyolítanak le, vagy csak hazai piacra termelnek és szolgáltatnak, viselik az áremelkedés terheit, és sokszor csődbe is kerülhetnek.
Az euró bevezetése megóvná a jövedelemtulajdonosokat – állami szerveket, vállalatokat és a lakosságot egyaránt – az átváltás tranzakciós költségeitől. A kiszámíthatatlan árfolyamingadozások miatt egyébként is felgyorsult Magyarországon az ún. spontán euroizáció. Számos cég – nemcsak a multik – már euróban számolja árait és költségeit, euróban veszi fel hiteleit, a lakosság euróba menekíti forint megtakarításait, eurókötvényeket vásárol, euró megtakarításait külföldi bankokban parkoltatja vagy devizában „fekteti ki”. Az euróövezethez tartozás nagy előnye, hogy növeli a bizalmat az ország iránt. Kedvezőbb kondíciókkal jut az állam, a vállalatok és a lakosság is friss forrásokhoz, a befektetőknek nem kell tartaniuk kiszámíthatatlan kamat és árfolyam intézkedésektől, protekcionista állami beavatkozásoktól.
KIBÚVÓK. Ma talán minden korábbinál távolabb vagyunk az euró bevezetésétől. Az elmúlt tizennégy év elhibázott gazdaságpolitikája az ország makrogazdasági pozícióit fényévnyi távolságra taszította a konvergenciakritériumoktól.
Az alibiérvelés, amely az ország fejlettségi szintjéhez – az EU átlagának 90 százalékához – köti az euró bevezetésének időpontját, nem más, mint kibúvó. Az erőltetett növekedés – az ún. magas nyomású gazdaság, amely lényegét tekintve egy klasszikus, de túlhajtott prociklikus gazdaságpolitika, amelyből kitörni csak súlyos veszteségek, többnyire recesszió és magas infláció árán lehet – , továbbá a durván protekcionista, nacionalista gazdaságpolitika, a nemzeti szuverenitás örve alatt végrehajtott diszkriminatív, piacokat és tisztességes versenyt torzító állami beavatkozások egyre elérhetetlenebbé teszik az euró bevezetését. A gazdaságpolitikát kiszolgáló hazai monetáris politika pedig segíti a rezsim klientúrájának gazdagodását, minden téren behozhatatlan előnyhöz juttatja a járadékvadász új nemzeti tőkésosztályt. Nem véletlen, hogy a kormány még egy megközelítő céldátumot és az ahhoz vezető gazdasági programot sem akar és tud megtervezni és meghirdetni.
VESZÉLYEK. Valóban veszélyeket rejt magában ugyanakkor a csatlakozás időpontjában megállapításra kerülő középárfolyam. Ha alulértékelt árfolyammal vezetnénk be az eurót, az leértékelné az euróban számított folyó jövedelmeket, megtakarításokat és vagyonokat egyaránt. (Sok forintért kevés eurót kapnánk.) Ha túlértékelt középárfolyammal vezetnénk be az eurót, akkor versenyképességi hátrányba kerülnének a hazai piacra termelő magyar vállalatok. (Az erős forintért több euróra csak az exportáló vállalatok számíthatnának.) A csatlakozás tehát alapos, felelős előkészítő munkát és eltökéltséget kíván.
Kétségtelen az is, hogy a nem csupán gazdasági megfontolásból, hanem elsősorban politikai akarattal létrehozott monetáris uniót súlyos strukturális ellentmondás terheli. A monteáris unió tagállamaiban a monetáris politika integrációja megvalósult, a monetáris eszközrendszer már nemzetek feletti, ugyanakkor a fiskális és jövedelempolitika ma is nemzetállami hatáskörben van. Ezt az ellentmondást a maastrichti kritériumok előírásai az államháztartás hiánya és az államadósság terén megpróbálják ugyan enyhíteni, de törvényszerűségeik, természetük miatt abszolút eredménytelenül.
Ha a szuverén nemzeti költségvetési, adó-, szociális, jövedelem- és bérpolitika rendre szembe megy az integrált monetáris politika céljaival, akkor gyengíti annak hatását, erőtlenné teszi eszközrendszerét,
és alkalmat ad arra, hogy az integráció mélyítését és szélesítését ellenző, szuverenista, protekcionista és populista kormányok propagandájukban harsogják: íme itt a bizonyíték, hogy az euró bevezetése sem oldja meg az egyensúlyiproblémákat, sőt több kárt okoz, mint amennyi előnnyel jár. A jelenlegi magyar kormányzati és jegybanki érvrendszer ennek szomorú példája.
Nem véletlen, hogy a monetáris unió, azaz ez euró bevezetésének előnyeit a velünk együtt EU-ba lépő országok – Lengyelország és Csehország kivételével – már mind élvezik, sőt az utánunk csatlakozók közül Horvátországban már euróban fizetnek, Bulgária és Románia már kitűzte a bevezetés időpontját, és a közeljövőben csatlakozik az ERM II. árfolyam rendszerhez. A nagy idegenforgalmat lebonyolító Montemegro pedig bevezette az eurót, noha az ország még nem tagja az EU-nak.
Lemaradásunk és az általa okozott károk nem orvosolhatók.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2024. május 14-én.
