Csütörtökön búcsúztunk el Kornai Jánostól, a legnagyobb magyar közgazdásztól, kiemelkedő társadalomtudóstól és gondolkodótól.
Megemlékeztek róla, méltatták elévülhetetlen tudományos teljesítményét, életpályáját, egyéniségét és emberségét egykori hazai és külföldi pályatársai, kollégái, hazai és külföldi tanítványai és barátai. Búcsúztak tőle tisztelői, ismerősei, követői.
Valamennyi méltóságteljes megemlékezés és méltatás – a hatalmas életmű mellett – kitért János életének különösen jellemző és értékes tanuság tételére, amit talán – lehántva e szép fogalomhoz napjainkban tapadó hazug képmutatást – önzetlen hazaszeretetnek nevezhetünk.
Kornai János pályája csúcsán, nemzetközi megbecsülésnek örvendve, úgyszólván korlátlan külföldi lehetőségek ellenére mindig hazatért Budapestre, hazájába és otthonába, ahol – mint mondta – “fél szavakból is megértenek.”
Talán ennek a hazaszeretetnek a következménye, hogy magyarként nem ítélték oda neki a megérdemelt közgazdasági Nobel díjat. Sokan gondoljuk azt, hogy ha harvardi évei alatt és után végleg letelepedik Amerikában és nem tér vissza rendre szülőhazájába, ravatalát a Nobel díj is ékesítette volna.
A méltóságteljes megemlékezések közül is maradandó mondanivalója volt Chikán Attilának, aki az Akadémia nevében, Győrffy Dórának, aki egykori magyar tanítványai nevében, Eric Maskin Nobel díjas közgazdásznak, aki harvardi kollégái nevében, Takáts Elődnek, aki a Corvinus egyetem nevében, Fischer Ivánnak, aki barátai nevében és egykori kínai tanítványának, aki sok-sok külföldi diákja nevében búcsúzott Kornai Jánostól.
Csak egyetlen szervezet, intézmény, az országot ma irányító kormány nem emlékezett meg kiemelkedő honfitársunkról, nem fejezte ki megbecsülését ravatalánál annak a tudósnak, aki megbecsülést, elismerést, valódi dicsőséget szerzett hazájának kimagasló tudományos munkásságával.
Kornai felelős társadalomtudósként és elkötelezett gondolkodóként, valóban tudományos alapossággal vizsgálta és elemezte a hazai közéleti, politikai viszonyokat. Soha nem hallgatta el véleményét, kritikáját, javaslatait a közvélemény előtt. Bírálta a jelenlegi autokratikus, kártékony, bűnös rezsimet, a jogállamiság intézményeinek és értékeinek kiürítését, meggyalázását, a voluntarista, felelőtlen gazdaságpolitikát, a közjó szolgálata helyett korrupciót, szabad rablást hozó napi gyakorlatot.
Nem volt a rezsim kedveltje, kiszolgálója, elvtelen kollaboránsa. Talán ezért is lehetett az egyik legnagyobb magyar tudós.
A kisszerűség, az ostoba és primitív féltékenység, bosszúvágy, valamint a valódi teljesítményt semmibe vevő öntelt nagyképűség gyalázatos példája az Orbán kormány magatartása. Kornai ravatalánál nem rótta le kegyeletét a regnáló magyar kormány!
Ez gyalázat, megbocsáthatatlan bűn! Ebben az egyetlen gesztusban, mint egy kifejező szimbólumban benne van a bűnös rezsim lényege: aki nem ért vele egyet, aki nem szolgálja ki, vagy nem dicsőíti káros, hazug, farizeus politikáját, mindennapi romboló gyakorlatát, azt a rezsim urai ellenségnek, nem létezőnek tekintik, legnagyobb teljesítményét is negligálják, személyét megtagadják.Mulasztásuk megbocsáthatatlan!
Címkép: Túry Gergely fotója
A cikk szerzője közgazdász, politikus, volt pénzügyminiszter
Forrás: Újnépszabadság
