Amióta Orbán és csapata okkal-ok nélkül, rendszeresen használja az aberrált háborús, harci retorikát – amely egyébként jól kifejezi politikájának lényegét: az állandó ellenségkeresést és bűnbakképzést, a permanens konfrontációt -, azóta úgyszólván nincs olyan társadalmi, gazdasági, politikai feszültség vagy vita, amelynek a leírására a véleményt nyilvánítók, állást foglalók ne ezeket az agresszív fogalmakat használnák.
Mostanában egyre gyakrabban találkozom azzal az ellenzéki intelemmel, hogy „csapataink harcban állnak, ezért most összefogásra van szükség!” Ez a szöveg akkor is gyakorta felbukkan, amikor valaki nap mint nap látva az ellenzéki összefogás ellentmondásait, gyengeségeit, sőt nyilvánvaló hibáit, a legjobb szándékkal próbálja arra felhívni az érdekeltek figyelmét – remélve, hogy azok képesek lesznek a szükséges korrekciókra.
Hát akkor nézzük, hogyan is áll ma a „harci helyzet?”
Az ellenzék csapatai valóban harcban állnak, ám momentán nem a legyőzendő ellenséggel, hanem többnyire egymással csatáznak.
Az egyesített ellenzéki haderő vezénylő tábornoka gyakran ellentmondásos, néha téves, sokszor pedig félreérthető parancsaival rendre megosztja a rendelkezésére álló erőket, szembe állítja a sereg jobb és bal szélén elhelyezkedő csapatokat, ádáz pozícióharcra készteti őket, így a döntő ütközetre való felkészülés helyett egymás pozícióinak elfoglalásával, gyöngítésével vannak elfoglalva. Az egyes csapatok parancsnokait vagy elbizonytalanítja utasításaival, vagy kiváltja jogos felháborodásukat, esetleg passzivitásra készteti őket. Az egyesített hadsereg erejét, biztonságát adó hátországot megosztja, demoralizálja, elkedvetleníti, kiábrándulttá teszi, cselekvőkészségét gyengíti.
A vezénylő tábornokot megbízó haditanács tagjai – noha látják pozícióik romlását – egyenlőre tanácstalanok és határozatlanok. Hiányzik az eltökéltség belőlük, hogy levonva a szükséges konzekvenciát, a minden téren untauglich parancsnokot leváltsa, leszerelje és tartalékállományba helyezze, helyette pedig megbízzon egy ütőképes, hiteles hadvezért az egyesített haderő irányításával, akinek van esélye győzelemre vezetni csapatait a döntő küzdelemben.
A legyőzendő ellenfél eközben stabilizálja helyzetét, minden fronton erősíti pozícióit, hadállásai mögött mélyen beásva magát, várja a számára egyre biztosabb győzelemmel kecsegtető végső ütközetet.
Kutuzov tábornok Borogyinónál tél tábornok támogatásával tudta legyőzni Napóleon verhetetlennek hitt seregét, Zsukov csapatai Sztálingrádnál a hősiesen küzdő lakossággal együtt, ugyancsak a kemény tél segítségével tudta megtörni a náci csapatok előretörését és megfordítani a II. világháború addigi menetét.
A magyar ellenzéknek nincsenek a természeti erők között támogató szövetségesei, magukra és az őket támogató tömegekre vannak utalva. Nincs mire várni, dönteni és cselekedni kell!
A szerző Facebook-bejegyzése 2021. december 27-én.
