Megrökönyödve olvastam, hogy Orbán arra a kérdésre, miért nem lesz nyilvános vita a választási kampányban MZP-vel, az ellenzék miniszterelnök jelöltjével, azt válaszolta: “azért nem lesz vita, mert nem lesz”.
Nem érvelt, nem indokolta meg elutasító válaszát. Nem azt mondta el, ami az igazság:
– nem állok ki nyilvános vitára MZP-vel, mert ezzel elismerném, hogy egyenrangú politikai ellenfélnek tartom;
– azért nem állok ki a vitára, mert nem akarom, hogy ellenfelem nyilvánosan szembesítsen politikám hibáival és személyes bűneimmel, mulasztásaimmal;
– azért nem lesz vita, nehogy a választók, főleg saját támogatóim részére kiderüljön mennyire érdemtelen és alkalmatlan vagyok az ország vezetésére;
– azért nem lesz nyilvános vita, mert félek a vereségtől.
Orbán válasza – túl a vérlázító arrogancián – a dialektika törvényei szerint klasszikus tautológia, idem per idem meghatározás. Az a jelenség, amikor egy tényt, eseményt, jelenséget önmagával határozunk meg.
Eszembe jut egy kis bökvers, ami jól illusztrálja ennek a gyakorlatnak a képtelenségét. “Azt mondják a HATALMASOK, hogy HAT ALMA SOK – de mivel ez HATALMAS OK, azt mondták a HATALMASOK, hogy HAT ALMA SOK”.
Ezernyi súlyos gondunk és a mindannyiunkat naponta fenyegető veszélyek közepette önmagában talán szót sem érdemelne ez a pökhendiség. Azért kell mégis szóvá tenni, mert ebben a kijelentésben tetten érhető az Orbán rezsim egyik legnagyobb bűne, a politikai közbeszéd lezüllesztése, meggyalázása.
Ebben a kommunikációs közegben minden a feje tetejére áll. A szavak és fogalmak elvesztik eredeti, valódi jelentésüket, minden szó és írás hiteltelenné válik. A rossz azt jelenti, hogy jó; a melldöngető farizeusok hívő kereszténynek hazudják magukat; a hazugság lesz az igazság; a csúnya szép, a fekete fehér; a gyengeség erő, a bűn erény; a szegény a gazdag és a gazdag a szegény; az ostoba okos, a tehetségtelen zseni, a gyáva a bátor.
Ebben a közegben megszűnik a konstruktív vita, az érvek és vélemények nyílt ütköztetése, az értelmes párbeszéd esélye. Alkotó viták helyett gyűlölködés, megbélyegzés, aljas karakter gyilkosság, a vitapartner megalázása zajlik.Tárgyszerű tájékoztatás helyett hazug propaganda manipulálja, téveszti meg a valóság megismerésétől elzárt embereket.
Sokan talán azt gondolják, hogy választási kampány idején megengedhető és tolerálható a túlzás, a hamis érvelés, a sok hazugság. Súlyos tévedés. A valóság és az igazság megtagadása, eltorzítása nem bocsánatos bűn, elnézhető hiba: a tények tisztelete, a valóság bemutatása és az igazság kibontása morális kötelezettség, időtől, tértől és alkalomtól független.
Az élet lényegében valamennyi fontos területén elkövetett hibák, bűnök, ezek katasztrofális következményei, mai kiszolgáltatott, reménytelennek tűnő helyzetünk mellett az Orbán rezsim legnagyobb bűne ez a szellemi szőnyegbombázás.
Ennek pusztítását kiheverni, a romokat eltakarítani és a kommunikációt a feje tetejéről a talpára állítani – nyelvünk alapvető funkcióját helyreállítani talán a legnehezebb feladat lesz. A fejekben rendet rakni, a hitelességet, bizalmat kivívni, csak évtizedek alatt, makacs következetességgel, alázattal, példamutatással lehetséges – ráadásul e mellett még le kell győzni a zsigeri gyűlöletet, a felhalmozódott sérelmeket, a revans- és bosszúvágyat is.
Vajon képesek leszünk erre valaha is kis hazánkban?!
Címkép: Orbán, Torgyán
Forrás: Újnépszabadság