Kevesen tudják róla, milyen jó távolugró volt. Először 1961-ben vagy ’62-ben láttam repülni a ceglédi sportpályán. A nyurga, ifjúsági korból épp kiöregedett fiú 7 méter 20 centit ugrott, ami a korosztályában kiváló eredménynek számított. Később, a négy diploma megszerzése közben már inkább a tanulást szorgalmazta, és politikai karriert csinált a múlt század 80-as éveiben. Az idő tájt a Magyar Atlétikai Szövetséget is elnökölte, és 1984-ben nem szavazta meg, hogy az élsportolóink távol maradjanak a Los Angeles-i olimpiától.
Nem ez volt az utolsó ütközése a hatalmon lévőkkel (a többi kirajzolódik a bejegyzésem utáni összeállításból). Most is ő írta a legalaposabb elemzést a mögöttünk hagyott hét talán legjelentősebb hazai eseményéről, a 2023-ban Budapestre szánt atlétikai világbajnokság megtorpedózásáról. Meggyőzően helyesli a főpolgármester készülő vétóját a tervezett stadionról, ami azért is figyelemre méltó, mert korántsem kívülállóként fogalmazza meg álláspontját. Terjedelmes okfejtése augusztus 27-én látott napvilágot az Újnépszabadság.com-ban. Alapmotívuma ez: „A magyar élvonal színvonala fényévekre van a világ élvonalától.”
Véleményét két mozzanatra építi. Az egyik az, hogy a magyar atlétika élvonala csődöt mondott a tokiói olimpián. Egyetlen pontot sem szerzett (pontok az 1-8. helyezésért jártak volna). A másik mozzanat az utánpótlás helyzete, melyet az U20-as világbajnokság eredményei támasztanak alá. Kétszeres pénzügyminiszterként arra jutott, hogy nem érdemes töméntelen pénzt áldozni az új stadionra, hisz’ két év múlva sem lesz olyan atlétánk, aki esélyes az éremre. Egyetértek vele, ám az esszéjében van még valami, ami nem is annyira vitára, mint inkább kiegészítésre késztet.
Világszerte kiment a divatból a nagy befogadóképességű, nemzeti stadion, amelyben futópálya, távolugró gödör és vizesárok is található. Közel vannak az ülőhelyek a partvonalhoz, hogy a kiváltságosok kigúvadt szemmel nézhessék a focistákat. Mindazonáltal emlékszem, hogy a Népstadionban, egy labdarúgó-mérkőzés szünetében Kuc szovjet hosszútávfutó és a „kis” Kovács miként küzdött a győzelemért. Ennek hatására lettem atléta. A szünetbeli élmény a mai gyerekeknek aligha adatik meg.
Pedig ha 200 milliárd forintot azért költöttek volna a Népstadion helyén felépített Puskás Arénára, hogy ott futni, ugrani és dobni is lehessen, akkor most nem kéne újabb 200 milliárdos beruházás sorsáról vitatkozni a nyilvánosság fórumain.
Tíz mondat Békesi Lászlóról
Az ország legrangosabb főkönyvelője. (Bertha Bulcsu író, Heti Nemzeti Újság, 1994. augusztus 26.)
Nála van az ország üres pénztárcája. (Bodor Pál író, 168 Óra,1994. szeptember 6.)
Ember még nem látta rezdülni az arcát. Különben hogyan is lehetne pénzügyminiszter? (Hajdu András újságíró, Zalai Hírlap,1994. október 11.)
Békesi atléta, s az atléták célvonalig szoktak küzdeni. Kivéve, ha idő előtt megsérülnek, vagy elgáncsolják őket. (Kupa Mihály volt pénzügyminiszter, Új Dunántúli Napló, 1994. október 21.)
Békesi azt nem viselte el, hogy kétfejű gazdaságpolitika legyen, Horn pedig azt, hogy kétfejű legyen a kormány. (Jánosi György szocialista politikus, MTV, 1995. január 29.)
Úgy látszik, Békesi és a programja közül egyszerre csak az egyik lehet a kormányban. Eddig Békesi volt, most talán a programja. (Magyar Bálint SZDSZ-politikus, Magyar Hírlap, 1995. február 11.)
Tőle nem fogadták el azt, amit utódjától, Bokros Lajostól igen. (Kibédi Varga Sándor újságíró, 168 Óra, 1995. november 7.)
A politikusok táborában a legjobb szakértő, a szakértők világában a legismertebb politikus. (Bozóki András szociológus, Magyar Nemzet, 1997. május 24.)
Párttársai sincsenek elragadtatva attól, hogy állandóan bebizonyítja nekik, mennyire nem értik az alapvető gazdaságpolitikai összefüggéseket. (Stumpf István politológus, Magyar Nemzet, 1997. május 24.)
Meggyőző személyiség, miközben igazi szaktekintély is. (Keleti György szocialista politikus, Népszava, 2009. október 7.)
A szerző Médianapló-bejegyzése 2021. augusztus 29-én.