Orbán Viktor inkriminált mondatai a „fajok keveredéséről” joggal verték ki a biztosítékot idehaza, illetve a szabad világ fővárosaiban. A 2015-ös bevándorlási hullám óta megszokhattuk hazánk miniszterelnökétől, hogy retorikájában újra és újra megjelenik az idegengyűlölet, ha kezelhetetlennek tűnő válsággal találja magát szembe. Joggal protestáltak a zsidó vallási vezetők éppúgy, mint a roma polgárjogi szervezetek reprezentánsai.
A hazai társadalom különböző csoportjai egyébként is lélegzetvisszafojtva várják: az úgynevezett rezsicsökkentés feladására kényszerített, uniós pénzektől megfosztott Orbán vajon kit jelöl meg legközelebb gyűlölendő célpontként? A rezsim hatalompolitikai doktrínájának szerves része az aktuális ellenségkép megléte. A magyar kormányfő autokratikus rendszerének kiépítése során jórészt Vlagyimir Putyin ilyen irányú tapasztalataira támaszkodott. Ha a „fajok keveredésére” vonatkozó orbáni eszmefuttatásra gondolunk, Hitler hatása sem elhanyagolható. Attól tartok, „a nemzet miniszterelnöke” számára a jelenlegi belpolitikai helyzetben a leginkább praktikus példakép mégis Pol Pot lesz.
A „vörös khmerek” hírhedt vezetője hazájában, Kambodzsában az értelmiséget jelölte meg kiirtandó ellenségként. Szavait pedig tettek követték, következésképp a kambodzsai szürkeállomány jelentősen megfogyatkozott Pol Pot rémuralma alatt. Persze egy uniós országban mások a viszonyok, de Orbánnak lehet politikai haszna abból, ha a színes bőrűeket, Soros Györgyöt és a brüsszeli bürokratákat követően ezúttal a hazai entellektüelekre irányítja mutatóujját.
A megalázó fizetésért robotoló, túlterhelt pedagógusokra, akik hosszú esztendők óta próbálják elérni az egyre távolabbi jövőbe tolódó bérrendezést és munkakörülményeik javulását az orbáni államnál. A katatörvény mindennemű előzetes egyeztetés nélkül átvert módosítása ellen tiltakozókra, akiknek jelentős része bizony értelmiségi foglalkozást űz. Az értelmiség elleni hangulatkeltés főpróbája különben már megtörtént a Nemzeti Együttműködés Rendszerének első éveiben, amikor egyes filozófiai műhelyeket vádoltak meg alaptalanul a kormánypárti szennyorgánumok jelentős összegek eltulajdonításával. Azt is tudjuk, mi történt később az akadémiai vagyonnal és az egyetemek túlnyomó többségével.
Az Orbán által megkárosított értelmiségiek közül érdekérvényesítő képesség tekintetében kétségkívül a tanárok vannak a legkedvezőbb helyzetben. Nem szabad megijedniük, ha az erő pozíciójából tárgyaló Pintér Sándor hovatovább a sztrájkjogot is elvitatná tőlük! Arra viszont az igazukért harcoló entellektüelek bizton számíthatnak, hogy Orbán Viktor válaszul fellázítja majd ellenük az elitellenes társadalmat.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2022. augusztus 17-én.