Nemrégiben nyíltan deklarálta Orbán Viktor, hogy Európa fasizálódására bazíroz. Szavai szerint nem elhagyni kell az uniót, hanem megváltoztatni. Ami más szavakkal azt jelenti: továbbra is az európai adófizetőkkel finanszíroztatná autokratikus rezsimjét, anélkül azonban, hogy holmi demokratikus játékszabályokat be kellene tartania.
Reménye sajnos nem alaptalan. Hollandiában váratlanul triumfált a választásokon a szélsőjobboldali Geert Wilders. Ennél is aggasztóbb fejlemény, hogy az unió legerősebb gazdaságát magáénak mondható, sokak által „az EU motorjaként” aposztrofált Németországban a második világháború óta először vetekszik egy szélsőjobbos politikai formáció népszerűsége a CDU/CSU pártszövetségével. Úgy tűnik, Orbán már a 2015-ös menekülthullám idején célul tűzte ki a berlini törvényhozás politikai erőviszonyaiba való beavatkozást, természetesen az ottani radikálisok érdekében. Ha félretesszük amnéziánkat, emlékezhetünk rá, hogy százezrével utaztatta át hazánkon a bevándorlókat német nyelvterületre. Törekvéseit mostanra siker koronázta. A legendás „Willkommenskultur” immáron a múlté, a neonácik pedig nemcsak hogy szalonképessé váltak Németország szövetségi tartományaiban, de számottevő politikai tényezővé is erősödtek.
Nem csoda tehát, ha számos európai demokrata szorongva gondol a jövő évi európai parlamenti választásokra. A megbékéltetési politikára hajlamos brüsszeli bizottsági biztosok eddig sem sokat tettek Orbán Viktor megregulázásáért, ám folyamatos presszió érte őket a jelenlegi összetételű Európai Parlament részéről. Ezért fagyasztották be egy időre a Budapestnek járó uniós támogatásokat, aminek következtében sajnos nem annyira a rezsim oligarcháinak szeme kopog az éhségtől, hanem az Orbánt tavaly meggondolatlanul ismét pajzsra emelő hazai választópolgároké.
Az EP nyomásának következményeként állhatnak fent még hazánkban a szabadság apró szigetei: a megmaradt civil szervezetek, Iványi Gábor csaknem teljesen kisemmizett egyháza, a szélmalomharcot vívó fővárosi önkormányzat, vagy éppen a szabad sajtó hírmondói. Ha azonban az öreg kontinens politikai erőviszonyai Orbán reményei szerint gyökeresen megváltoznak jövőre, ezek a bástyák is leomolhatnak. A megerősödő euroszkeptikusok az EU-t laza konföderációvá változtatják, demokratikus értékközösségből gazdasági érdekcsoporttá. Uniós kontroll híján pedig „a nemzet miniszterelnöke” akadálytalanul felszámolhatja a jogállamiság maradványait. Török mintára elnöki rendszert vezethet be súlytalan törvényhozással, és napirendre kerülhet akár a számára legkellemetlenebb ellenzéki képviselők, illetve zsurnaliszták bebörtönzése is.
Orbán Viktor fentebb felvázolt plánumának sikeréhez elengedhetetlen a menekültválság állandósulása. Sajnos az események e téren is Orbán kezére játszanak. A puccsal hatalomra került nigeri junta máris szabaddá tette a legforgalmasabb afrikai migrációs útvonalat, ezért hamarosan minden eddiginél több bevándorló érheti el kontinensünket.
De ha észnél leszünk jövőre a szavazófülkékben, legalábbis esélyünk lesz az Orbán-terv meghiúsítására.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2023. december 20-án.