A Caenorhabditis elegans (C. elegans) nevű fonálféregfaj nem éppen kivételes emlékezőtehetségéről híres. Az apró férget a legkülönfélébb laboratóriumi kísérletekben használják a genetikában és a molekuláris biológiában, hasonlóan a Drosophila nevű ecetmuslicához. Bizonyos alapvető tanulásra meglepő módon még ez a rendkívül egyszerű állat is képes, de a tanult információkat (már nem annyira meglepő módon) gyorsan el is felejti. Kivéve, ha lefagyasztják vagy lítiumot adnak neki, derül ki a Tel-Avivi Egyetem kutatóinak felfedezéséből. Az eredmény közelebb vihet minket annak megértéséhez, hogy az emlékeket hogyan kódolják az idegsejtek.
A C. elegans normális körülmények között csupán két-három órán keresztül képes emlékezni a neki megtanított illatokra. Akkor is igaz ez, ha fokozatosan hűtik le, majd ezután tanítanak neki valami újdonságot: a hideghez akklimatizálódott férgek memóriája semmivel sem jobb, mint a szobahőmérsékleten tartottaké. Viszont ha a tanítás után hirtelen hűtik le őket, akkor mintha az emlékeik is jéggé fagynának, és egészen addig megőrződnek, míg a tulajdonosaikat fel nem olvasztják. Utána azonban ugyanúgy folytatódik a memória gyors törlődése, mintha mi se történt volna. Emellett a férgek akkor is tovább emlékeznek, ha lítiumot adnak nekik, amelyet gyógyszerként számos emberi mentális kórkép terápiájában is alkalmazzák.
Az eredmény számos kérdést vet fel a memórianyomok létrejöttével és törlődésével kapcsolatban, de talán az merül fel elsőként az emberben, hogy egyáltalán hogyan lehet egy fonálféregnek bármit is megtanítani. Nos, az izraeli kutatók kiválasztottak egy illatot, amit a C. elegansok általában szeretnek, így normális esetben megközelítik a forrását. Ezután a kísérlet tréningelési fázisában ezt az ingert összekapcsolták egy negatív stimulussal (konkrétan az állatok éheztetésével). Bár a férgek eredetileg szeretik az illatot (ezért közelítenek felé), éhezni azonban nem szeretnek, ezért ha megtanulták a két dolog közötti asszociációt, akkor távolodni fognak az immár nem szimpatikus illattól. Amint azonban ez az emléknyom törlődik a memóriájukból, újra kedvelni fogják az illatot, és közelítenek felé.
A jelenség hátterében a diacil-glicerin nevű vegyület állhat a kutatók szerint. Ez a molekula fontos szerepet játszik a C. elegans memóriaműködésében (pontosabb a felejtésükben). Amikor a férgeket jégre tették vagy lítiumot adtak nekik, a szervezetükben lecsökkent a diacil-glicerin szintje. A kutatók szerint tehát ez az anyag indítja be az emléknyomok törlődését a C. elegansban.
A diacil-glicerin az emberi agy működésében is szerepet játszik: a bipoláris zavar kialakulását segíti elő. Ezért hat a lítium az embernél is: gátolja a diacil-glicerin előanyagának termelését, ezzel csökkenti a bipoláris zavar tüneteit.
Felmerül a kérdés, hogy miért felejtenek ilyen gyorsan a fonalférgek, ha képesek lennének sokkal tovább (akár tizenhat órán keresztül, szemben a szokásos két-három órával) is megőrizni a tanult információt. Erre jelenleg még nincs válasz, de vélhetően optimalizációs céllal törlik a diacil-glicerin termelésével (vagyis szándékosan) a memóriájukat. Talán a túl sok elraktározott ismeret túlterhelné az emlékezetüket, vagy más okból származna kára belőle az állatnak.
