Nyugat- és Kelet-Közép- Európában még az újjáéledt fasizmus is kicsit más. De mindenhol egyre fenyegetőbb. Az öreg kontinens pedig amnéziás: saját tragikus múltját teremti újra.
Hetedhétországra szóló lagzit rendez ma a román neofasiszta párt, a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) elnöke George Simion.
A közösségi és hagyományos médiában hónapok óta reklámozott lagzi ma Románia első számú attrakciója. A viccesként tálalt esemény azonban távolról sem vicces, a rendszerváltás utáni Románia legijesztőbb momentuma, a fasizmus-neonácizmus szalonképessé válásának ékes bizonyítéka.
A román média túlnyomó többsége a szenzációs részletek taglalásával, a pénzügyi háttér boncolgatásával van elfoglalva, igen kevesen emlékeztetnek arra, hogy az újfasiszta alakulat vezetője – aki azért rendre kikéri magának, hogy márpedig ő nem náci, csupán hazafi, jó román, akit a család, haza, egyház és nemzeti függetlenség eszméje vezérel -, a népünnepéllyé alakított esküvőjével is a két világháború közötti legionarizmusnak nevezett román fasizmus ikonikus alakját, alapítóját, Corneliu Zelea Codreanut másolja. Igaz ugyan, hogy ma már nem ökrösszekerekkel, hanem autóbuszokkal szállítják a népet, a talpalávalót pedig a román mulatós zene, a manele sztárjai biztosítják, de ez a lényegen semmit sem változtat.
Amikor a 2020. decemberi parlamenti választáson 9,3 százalékos támogatottsággal bejutott a parlamentbe az AUR, az még általános döbbenetet keltett, hiszen a második világháború óta először jelent meg a román politikai élet élvonalában nyíltan fasiszta párt, és nem is akárhogyan, egyből az ország negyedik erejeként. Közvetlenül a koronavírus-tagadás repítette őket a törvényhozásba, majd az oltásellenesség 2021 őszére már második legnagyobb, 20 százalékos párttá növesztette Simion alakulatát, de az ide vezető utat nem a covid, hanem a román társadalom közönye, veszélyérzetének hiánya és nem kis mértékben a tényleges szekularizáció hiánya, az ortodox egyház kövezte ki.
Szélsőséges pártok a rendszerváltást követően azonnal megjelentek Romániában is, de kezdetben igen zagyva ideológiával és heves antikommunista retorikával. A marosvásárhelyi véres márciusi magyar-román összecsapás idején ismertté vált Vatra Romaneasca mozgalom és az abból kinőtt, Gheorghe Funar kolozsvári polgármester nevével fémjelzett Román Nemzeti Egység Párt még „csak magyarellenes” volt, majd a román politika bohócának is tartott Corneliu Vadim Tudor vezette Nagyrománia Pártnál ezt az antiszemitizmus is kiegészítette. Nem voltak jobban összefonódva az egyházzal, mint a többi párt, Romániában ugyanis 1989 decembere óta, beleértve az erdélyi magyar politikai-kulturális eseményeket is, két poharat sem lehet összeütni papi jelenlét, ima, áldás nélkül. A mindenkori román kormány- és parlamenti pártok a kommunizmus (túl)kompenzálásaként, illetve jól felfogott politikai érdekből kifolyólag soha nem merték érvényesíteni a szekularizációt. És ebből mindenki nyert. Az egyház – akárcsak a fasiszta, majd a kommunista államhatalmat – kiszolgálta az új demokratikus vezetést is, a pártok pedig mindig bízhattak az egyház mozgósító erejében a választásokon, ezért nem is bolygatták annak ideológiai vagy korrupciós kisiklásait.
Holott lett volna mit. 2014. szeptember végén, Szent Mihály napján, Nagyenyeden a kommunizmus bebörtönzöttjeinek tiszteletére rendeztek megemlékezést. A város börtöne a kommunizmus egyik hírhedt büntetésvégrehajtó intézete volt, ahol nagyon sok lelkipásztor töltötte hosszas börtönbüntetését. Még kolozsvári újságíróként és szépreményű ifjú történészként mentem el az ünnepségre. Vasgárdista egyenruhás fiatalok, Zelea Codreanu-s kitűzőkkel díszítve asszisztáltak, amin senki sem döbbent meg. (Legtöbben nyilván nem tudták milyen egyenruhában díszelegnek a fiatal fiúk.) A megemlékezés színhelyén a román zászló mellett ott lobogott a Codreanu alapította Mihály Arkangyal Légiójának (innen a legionárius elnevezés) zászlaja, alatta posztolt békésen a rendőr, s tartotta ünnepi beszédét a város polgármestere.
Az egykoron Enyeden bebörtönzött ortodox papok jórésze nemcsak antikommunista volt, hanem az egyházra támaszkodó legionárius mozgalom aktív tagja és irányítója is. A rendszerváltás után ezek az egykori bebörtönzött „antikommunista” hősök élesztették újra a román fasizmust, az egyenruhásan parádézó tinédzserek mind az ő tanítványaik voltak. Hosszú évekig eljártam az enyedi megemlékezésre, személyesen követhettem a 2014-ben még gimnazista fiúk előrelépését a legionárius ranglétrán. Ők pedig rendre megnyugtattak, hogy amíg a magyarok és zsidók a „helyükön maradnak”, addig ők senkit sem bántanak.
Az egyházi könyvesboltok polcai már a 90-es években roskadtak a legionárius irodalomtól, a legionárius jeles napokat pedig évről-évről évre magasabb egyházi képviselettel és szélesebb részvétellel rendezték meg. Eckstein-Kovács Péter, aki 1999 és 2000-ben kisebbségügyi miniszter volt, hiába próbált politikai és jogi úton fellépni az egyházi köntösbe bújt, fű alatt egyre nagyobb teret hódító újjáéledő fasizmus ellen, az egyházzal senki sem húzott ujjat. Húsz év kellett ahhoz, hogy beérjen a termés, és a misztikus-vallási-történelmi fasizmus a Moldova – Románia egyesülését sürgető revizionizmussal, bevándorlásellenes rasszizmussal és iszlamofóbiával, euroszkepticizmussal és fundamentalista keresztény nézetekkel kiegészülve – immár politikát formáló erővé váljon, amely támogatóinak több mint egyharmada 35 év alatti fiatal.
Mindez akkor, amikor Európa-szerte egyre több hasonlóság merül fel a második világháborút megelőző közhangulattal és események sorozatával. Akkor, amikor a misztikus-vallási-identitárius-pánszláv köntösbe bújtatott putyini fasizmus vívja „nácitlanítási” háborúját Ukrajnában.
Nem valamiféle egyedi román különcködésről van szó – Európa-szerte a konzervatív jobboldali pártok hatalmi ambíciói kövezik az utat az egyre nyíltabban fasiszta alakulatok visszatéréséhez.
A 35 éves parlamenti képviselő-pártelnök a dél-romániai Valcea megye egyik kis településén, az 1800 lelkes Oveselu faluban tart nyílt esküvőt, ahová magát a népet hívta meg, természetesen ingyenes eszem-iszom-dínom-dánomra. Nemrég még 25 ezer résztvevőről beszélt, a lagzi előtti utolsó simításoknál már inkább csak tízezerről volt szó, de minden eshetőségre készülve lesz elegendő kizárólag hagyományos román étel – túrós puliszka, bográcsos, flekken, jóféle honi gyümölcs minden arra tévedőnek. A helyszínre szállítást is állja a párt – állítólag névtelen támogatók és a 42 násznagy adományaiból – a román rendőrség pedig biztosítja a fesztiválokhoz hasonlóan karszalagos belépős rendezvény és a környék forgalmának zavartalanságát, biztonságát. Az egyházi szertartást két ortodox főpap tartja, egyikük a Covid-tagadóként, oltásellenesként nemzetközi hírnévre szert tevő konstancai érsek, Theodosie, aki nem fukarkodik Vlagyimir Putyin dicséretével sem, akit az ortodoxia nagy védelmezőjének és támogatójának tart.
Múltunk lehet a jövőnk
Az utóbbi évtizedekben egyetlen fasiszta indíttatású tömeggyilkosság történt Európában: 2011. július 22-én Anders Behring Breivik 77, egy szociáldemokrata rendezvényen részt vevő fiatalt mészárolt le. A vállaltan náci, mentális problémákkal küszködő norvég azonban magányos farkasként cselekedett, semmiféle szervezet nem állt mögötte, Norvégiában máig nincs jelentős fasiszta párt.
Fotó: OLE BERG-RUSTEN | Forrás:AFP
Jean-Marie Le Pen 1972-ben alapította elsősorban bevándorlásellenes, euroszkeptikus, ugyanakkor antiszemita pártját. A Nemzeti Front máig igen komoly politikai erő Franciaországban, de ehhez az alapító lányának el kellett határolódnia apja antiszemitizmusától és az alakulatot egyre inkább a közép felé tolni. Le Penék családi vállalkozásaként üzemeltetett párt azért nem tudja átlépni évtizedek óta a hatalomba vezető bűvös vonalat, mert a demokratikus pártok és azok szavazói ideológiai különbségeiket félretéve minden voksoláson összefognak ennek megakadályozására.
Olaszországban és Spanyolországban viszont épp a konzervatív jobboldali pártok egyengetik a nácik útját. A Mussolini hagyatéktól soha el nem határolódott Georgia Meloni Olasz testvérisége, a Mussolini család tagjaival a listáján a szeptemberi előrehozott választás biztos győztesének tekinthető. Berlusconi jobbközép Forza Italiája és Matteo Savini radikális jobboldali, populista Ligája gond nélkül szövetkezik Meloni újfasisztáival, holott egy francia típusú demokratikus összefogással megelőzhető lenne, hogy a második világháború utáni Európában egy neofasiszta párt alakítson kormányt. Nem érdektelen, hogy a most 25 százalékon álló Olasz testvériség a 2018-as választáson még nem tudta átlépni a parlamenti küszöböt.
De ugyanez a helyzet Spanyolországban is. A 2013-ban alakult Vox 2019-ig vegetált, az év áprilisában viszont 10 százalékot meghaladva lett parlamenti erő, a megismételt novemberi választásra pedig 15 százalék fölé erősödött. Felemelkedését a konzervatív Néppárt segítette, amely regionális szinten elfogadta partnerként, és potenciális szavazóira kacsingatva egyre több elemét vette át a Vox szélsőséges retorikájának.
Az egykori vasfüggöny mögötti Európában is fű alatt éledt újjá a fasizmus. Legtöbb helyen az antikommunizmus túllihegése, a történelmi sérelmek kormányzati politikai színtű nyalogatása, a két világháború közötti fasiszta, félfasiszta vezetők, közéleti szereplők, írók, költők kultuszának újjáélesztése, az egyház és állam látványos összefonódásának következményeként. Újfasiszta párt térségünkben, Románián kívül jelenleg csak Szlovákiában és Magyarországon van a parlamentben – a Marian Kotleba alapította LSNS és az abból kiszakadt Respublika, idehaza pedig a Jobbik disszidens Mi Hazánk. Korábban, a Majdan után az ukrán parlamentben is ott volt a Szvoboda, a közéletben pedig jelen volt a Jobb Szektor paramilitáris szervezet, amely a Sztepan Bandera vezette Ukrán Felkelő Hadsereg örökösének vallotta magát. Minden említett országban a két világháború közötti időszak idealizálása, a történelmi tévedésekkel táplált köztudat, a politikai kultúra és demokratikus hagyományok hiánya valamint a konzervatív pártok színeváltozása, jobbra tolódása és tudatos hatalmi játszmái tették lehetővé ezt az előretörést. Bár a magyar helyzet külön elemzést igényel, azt kiemelnénk, hogy a magyar kormány nyugat-európai szövetségesei elsősorban épp Georgia Meloni és Marin Le Pen pártjai, a magyar kormányközeli média és nemzeti hírügynökség az összes európai neonáci pártot csak jobboldaliként emlegeti, soha nem említi azok szélsőjobboldali voltát, főképp nem kötődésüket a fasizmushoz. A magyar konzervatív-keresztény miniszterelnök pedig júliusi tusnádfürdői beszédében fajelméleti előadással sokkolta a világot.
A jelenség nem kizárólagosan európai, akárcsak a covid, a gyűlölet és uszítás sem áll meg valamely kontinens határán. Donald Trump amerikai elnök áldásos tevékenységének köszönhetően az amerikai szélsőjobb is látványosan megerősödött. Joe Biden elnök épp csütörtökön beszélt arról, hogy a legradikálisabb republikánusok ideológiája a „félfasizmushoz” hasonlít, hogy a republikánus tábor szélsőséges oldala és annak „szélsőséges MAGA-filozófiája”. (A MAGA Donald Trump szlogenjének, a „Make America Great Again” (Tegyük Amerikát újra naggyá) rövidítése. ” Ez nem csak Trump, ez egy egész filozófia (…). Ez olyan, mint a félfasizmus. … Ez már nem az a Republikánus Párt, amelyet a szüleink ismertek. Ez valami más” – figyelmeztetett az Egyesült Államok demokrata elnöke.
Megjelent a Népszava Külföld rovatában 2022. augusztus 27-én.