Baumgarten Ferenc Ferdinánd (Budapest, 1880. november 6. – Ótátrafüred, 1927. január 18.) magyar esztéta, műkritikus, a róla elnevezett irodalmi díj megalapítója.
Régi patrícius családból származott. Egész fiatalon a Budapesti Szemlébe írt kritikai tanulmányokat. Egyetemi tanulmányai elvégzése után ű Németországba költözött és német író lett. Főleg irodalom- és művelődéstörténettel és esztétikával foglalkozott és ilyen irányú munkássága német irodalmi körökben nagy méltánylásra talált. Nagyobb, új szempontokban gazdag, beható tanulmányt írt Conrad Ferdinand Meyerről, másik könyve: „A modern regény fejlődése”. írt még több finom, mély érzésű novellát, és kéziratban is több munkát hagyott hátra.
A Baumgarten Alapítvány közgyűlésén 1946. január 18-án Lukács György így méltatta: „Baumgarten minden barátja tudja, hogy kevés ember élt olyan küzdő, olyan kínlódó munkával teljes életet, mint ez a minden életgondtól megkímélt ember. A Meyer-könyv több mint egy fél évtized szinte emberfeletti megerőltetéseiből, egy sereg tervezet, egy sereg szövegvariáns, a többször már szinte kész könyv újból és újból való elvetése után jött létre. (…) Nem lettem volna hű Baumgarten emlékéhez, tízéves benső barátságunk emlékéhez,[1] ha ezt a kiúttalanságot nem a legélesebben domborítottam volna ki. Mert komoly tehetsége mellett, ez jellemzi Baumgartent a legmélyebben: az a rendíthetetlen becsületesség és meg nem alkuvás, amellyel életének, társadalmi és világnézeti helyzetének ezt a problematikáját egészen a tragikusságig végigélte.”
A Baumgarten-díj a Baumgarten Ferenc Ferdinánd által alapított irodalmi díj és jutalom volt 1929 és 1949 között. Kiosztója a Baumgarten Alapítvány volt. 2020-ban újraalapították Baumgarten-emlékdíj néven.
Az alapító 1923. október 17-én kelt végrendeletében döntött úgy, hogy tetemes vagyonából „oly komoly törekvésű, akár a szépirodalmat, akár a tudományt művelő magyar írók” részesüljenek évdíjban, jutalom vagy segély formájában, akik „minden vallási, faji és társadalmi előítélettől mentesek és csakis eszményi célokat szolgálnak és így személyes előnyök kedvéért megalkuvást nem ismervén, anyagiakban szükséget szenvednek.”
Amikor az alapító 1927-ben meghalt, a család megtámadta a végrendeletet. A német és magyar írók tiltakoztak a család szándéka ellen. Emiatt csak 1928 áprilisában emelkedett jogerőre a végrendelet.
A Baumgarten Alapítvány kuratóriuma döntött az egyes díjak odaítéléséről, melynek tagjai Basch Lóránt ügyvéd és Babits Mihály voltak. Az első díjakat 1929-ben osztották ki.
„Hölgyeim és Uraim, a »Baumgarten Ferencz Irodalmi Alapítvány« első ünnepsége egyszersmind egy halott emlékének ünnepe is: mert épp ma két éve, hogy alapítványunk létesítője a téli Tátra havas bércei közt egy gyors betegség váratlan áldozata lett. Ez a halálnap alapítványunk voltaképpeni születésnapja; mert ez a magyar születésű német író idegenbe szakadt kincses rokon módján végrendeletében gondoskodott szegény magyar írótestvéreiről… ” – Részlet Babits Mihály ünnepi beszédéből, 1929. január 18.
Az utolsó díjkiosztás 1949-ben volt. Addig az 1945-ös esztendő kivételével minden évben kiosztották a díjakat, január 18-án, az alapítvány székházában.
Babits halála után (1941-től) Schöpflin Aladár vette át a helyét. A kuratóriumot egy nyolctagú tanácsadó testület segítette.
Az évdíjak összege 3000–8000 pengő, 1947-től pedig 8000–10 000 forint volt. Az arra különösen rászoruló és méltó díjazottaknak akár több évre meghosszabbítható vagy újra kiadható volt. (Az irodalmi díj 1920–30-as évekbeli 4000 pengős összege 2019-es értékre átszámítva kb. 2,8–4 millió forintot jelent.[3][4])
Fennállása alatt 126 jutalmat és díjat osztott ki a Baumgarten Alapítvány. Schöpflin Aladár halálát (1950. augusztus 9-e) követően, októberben megszüntették az Alapítványt. Megszüntetése után helyét a Minisztertanács által alapított József Attila-díj vette át.
A rendszerváltás után az alapító leszármazottja, Baumgarten Artur próbálta elérni, hogy a díjat újra élesszék fel, az egykori javakat a kárpótlás során adják vissza, ám igyekezete nem járt sikerrel.
2019-ben Kukorelly Endre egymillió forintot ajánlott fel a Baumgarten-díj visszaállítására.[5][6] 2020. január 16-án a Gundel étteremben adták át első ízben a 2019-ben alapított, közösségi finanszírozással fenntartott Baumgarten-emlékdíjakat. Öt díj és hat jutalom talál gazdára minden évben, a díjakkal járó összeg 2020-ban összesen 5.200.000 forint, a díjazottak Klimó Károly grafikája mellett egyenként 800.000, a jutalmazottak fejenként 200.000 forintot vihettek haza.[7] A díj első kurátora: Kukorelly Endre. Szakmai tanácsadók: Kemény István, Margócsy István és Nemes Z. Márió.[8]
Kritikák a díjjal kapcsolatban
Számtalan támadás érte fennállása alatt az Alapítványt, a kuratórium tagjait, de magát az alapítót is. Egyik vád az alapításkor az volt, hogy ezzel a liberális írókat, költőket akarják helyzetbe hozni. 1940-ben egyszerre támadták jobb- és baloldalról is az Alapítványt. 1945-ben pedig hivatalosan deklarálták, hogy a díjra nincs szükség, hiszen a magyar költők arra nem szorulnak rá.
Érdekességek
Az 1936-os díjazottak közt volt József Attila is, ám egy szerencsétlen egybeesés miatt Babits az utolsó pillanatban meggondolta magát. Ekkor jelent ugyanis meg a Reggel 1935. november 25-i számában az „Én nem tudtam” című verse, melyet Babitsnak ajánlott: „Babits Mihálynak hódolattal”. Bár a verset József Attila már korábban leadta a szerkesztőségbe, mégis csak a döntés idejében jelent meg. Babits el akarván kerülni a látszatot, hogy csak az lehet díjazott, aki neki hódol, József Attilát kivette a díjazottak közül, és mint előző esztendőben is, csak jutalmazott lett.
1949-ben a díjazandók névsorából Szabó Magdát és Németh Lászlót törölték.
Díjazottak (1929–1949)
1929. évdíjak: Elek Artur, Erdélyi József, Farkas Zoltán, Juhász Gyula, Kárpáti Aurél, Osvát Ernő, Schöpflin Aladár, Szini Gyula, Tamási Áron, Tersánszky Józsi Jenő
1930. évdíjak: Elek Artur, Fülep Lajos, Juhász Gyula, Krúdy Gyula, Németh László, Tamási Áron, Tersánszky Józsi Jenő, Tóth Aladár
1931. évdíjak: Bartucz Lajos, Elek Artur, Erdélyi József, Illyés Gyula, Juhász Gyula, Révész Béla, Salgó Ernő, Tersánszky Józsi Jenő
1932. évdíjak: Füst Milán, Gellért Oszkár, Halász Gábor, Nagy Lajos, Szabó Lőrinc;
jutalmak: Bányai Kornél, Fürst László, Gelléri Andor Endre, Kertész Manó, Reichard Piroska
1933. évdíjak: Erdélyi József, Gellért Oszkár, Gyergyai Albert, Illyés Gyula, Szép Ernő, Tamási Áron, Váczy Péter;
jutalmak: Szabolcsi Bence, Török Sándor
1934. évdíjak: Gelléri Andor Endre, Gellért Oszkár, Illyés Gyula, Joó Tibor, Tersánszky Józsi Jenő, Turóczi-Trostler József, Wass Albert;
jutalmak: Dienes Valéria, Fekete Lajos, Fenyő László, Fodor József
1935. évdíjak: Füst Milán, Halász Gábor, Karinthy Frigyes, Nagy Lajos, Szerb Antal;
jutalmak: Barta János, Ferenczy Valér, József Attila, Telekes Béla, Weöres Sándor
1936. évdíjak: Illyés Gyula, Kárpáti Aurél, Ortutay Gyula, Schöpflin Aladár, Cs. Szabó László, Weöres Sándor;
jutalmak: József Attila, Prahács Margit
1937. évdíjak: Gyergyai Albert, Hevesi András, Illés Endre, Kodolányi János, Rapaics Raymund, Reményik Sándor, Szabó Lőrinc;
jutalmak: Balogh Jolán, Radnóti Miklós
1938. évdíjak: Barta János, Dallos Sándor, József Attila (posztumusz), Kós Károly, Molnár Antal, Nagy Lajos;
jutalmak: Bohuniczky Szefi, Kampis Antal, Kardos László, Komor András
1939. évdíjak: Farkas Zoltán, Halász Gyula, Illés Endre, Jankovich Ferenc, Jékely Zoltán, Laczkó Géza, Molnár Kata, Szabó Zoltán;
jutalmak: Bözödi György, Devecseri Gábor
1940. évdíjak: Joó Tibor, Komjáthy Aladár, Tóth Aladár, Wass Albert;
jutalmak: Ambrózy Ágoston, Bóka László, Kádár Erzsébet,
1940. évdíjak: Mátrai László, Tolnai Gábor
1941. évdíjak: Kerecsényi Dezső, Reményik Sándor, Réti István, Tompa László;
jutalmak: Kállai Ernő, Kolozsvári Grandpierre Emil, Takáts Gyula
1942. évdíjak: Berde Mária, Bohuniczky Szefi, Mátrai László, Ortutay Gyula, Rónay György, Szentimrei Jenő;
jutalmak: Ember Győző, Szabédi László, Vajda Endre
1943. évdíjak: Asztalos István, Bóka László, Fodor József, Jankovich Ferenc, Révay József, Tamási Áron;
jutalmak: Képes Géza, Szemlér Ferenc
1944. évdíjak: Benedek Marcell, Gulyás Pál, Kolozsvári Grandpierre Emil, Szabó Lőrinc;
jutalmak: Berda József, Csapodi Csaba
1945-ben nem volt díjkiosztás.
1946. évdíjak: Füst Milán, Gyergyai Albert, Lukács György, Török Sophie;
jutalmak: Devecseri Gábor, Hegedűs Zoltán, Kádár Erzsébet, Pogány Ö. Gábor
1947. évdíjak: Déry Tibor, Kassák Lajos, Szabolcsi Bence;
jutalmak: Csorba Győző, Faragó László, Hajnal Anna, Kálnoky László, Pilinszky János, Trencsényi-Waldapfel Imre
1948. évdíjak: Bölöni György, Kerényi Károly, Vas István, Zelk Zoltán;
jutalmak: Lányi Sarolta, Mándy Iván, Nemes Nagy Ágnes, Szentkuthy Miklós, Vajda Endre
1949. évdíjak: Ignotus, Képes Géza, Szabó Pál, Trencsényi-Waldapfel Imre;
jutalmak: Benjámin László, Karinthy Ferenc, Kuczka Péter, Lakatos István, Nagy Sándor, Szigeti József
Díjazottak (2020–)
2020-ban újraalapították a díjat Baumgarten-emlékdíj néven. Szorosan nem kötődik az eredeti rendszerhez: a díjak odaítéléséről a tanácsadók javaslatai alapján három egymás utáni évben egy kurátor dönt, majd mandátumát az egyik, akkor már díjazott számára átadja. Kukorelly Endre közösségi finanszírozással, állami pénzektől függetlenül újította fel a 20. század elejének legismertebb irodalmi díját, kezdésként fel is ajánlott egymillió forintot.
2020. évdíjak: Marno János, Márton László, Pintér Béla, St.Auby Tamás és Christina Viragh;
jutalmak: Bán Zoltán András, Bartók Imre, Csehy Zoltán, Kulcsár-Szabó Zoltán, Peer Krisztián és Szilágyi Zsófia
2021. évdíjak: Báthori Csaba, Bodor Ádám, Garaczi László, Margócsy István, Szijj Ferenc, Selyem Zsuzsa, Takáts József és Tompa Andrea;
jutalmak: Berta Ádám, Hermann Veronika, Kalász Orsolya, Németh Zoltán, Sipos Balázs, Ela Sobolewska és Szolláth Dávid.
A BAUMGARTEN-DÍJASOK
1929.
Évdíjak: Elek Artur, Erdélyi József, Farkas Zoltán, Juhász Gyula, Kárpáti Aurél, Osvát Ernő, Schöpflin Aladár, Szini Gyula, Tamási Áron, Tersánszky Józsi Jenő
1930.
Évdíjak: Elek Artur, Fülep Lajos, Juhász Gyula, Krúdy Gyula, Németh László, Tamási Áron, Tersánszky Józsi Jenő, Tóth Aladár
1931.
Évdíjak: Bartucz Lajos, Elek Artur, Erdélyi József, Illyés Gyula, Juhász Gyula, Révész Béla, Salgó Ernő, Tersánszky Józsi Jenő
1932.
Évdíjak: Füst Milán, Gellért Oszkár, Halász Gábor, Nagy Lajos, Szabó Lőrinc; jutalmak**: Bányai Kornél, Fürst László, Gelléri Andor Endre, Kertész Manó, Reichard Piroska
1933.
Évdíjak: Erdélyi József, Gellért Oszkár, Gyergyai Albert, Illyés Gyula, Szép Ernő, Tamási Áron, Váczy Péter; jutalmak: Szabolcsi Bence, Török Sándor
1934.
Évdíjak: Gelléri Andor Endre, Gellért Oszkár, Illyés Gyula, Joó Tibor, Tersánszky Józsi Jenő, Turóczi-Trostler József; jutalmak: Dienes Valéria, Fekete Lajos, Fenyő László, Fodor József
1935.
Évdíjak: Füst Milán, Halász Gábor, Karinthy Frigyes, Nagy Lajos, Szerb Antal; jutalmak: Barta János, Ferenczy Valér, József Attila, Telekes Béla, Weöres Sándor
1936.
Évdíjak: Illyés Gyula, Kárpáti Aurél, Ortutay Gyula, Schöpflin Aladár, Cs. Szabó László, Weöres Sándor; jutalmak: József Attila, Prahács Margit
1937.
Évdíjak: Gyergyai Albert, Hevesi András, Illés Endre, Kodolányi János, Rapaics Raymund, Reményik Sándor, Szabó Lőrinc; jutalmak: Balogh Jolán, Radnóti Miklós
1938.
Évdíjak: Barta János, Dallos Sándor, József Attila, Kós Károly, Molnár Antal, Nagy Lajos; jutalmak: Bohuniczky Szefi, Kampis Antal, Kardos László, Komor András
1939.
Évdíjak: Farkas Zoltán, Halász Gyula, Illés Endre, Jankovich Ferenc, Jékely Zoltán, Laczkó Géza, Molnár Kata, Szabó Zoltán; jutalmak: Bözödi György, Devecseri Gábor
1940.
Évdíjak: Joó Tibor, Komjáthy Aladár, Tóth Aladár, Wass Albert; jutalmak: Ambrózy Ágoston, Bóka László, Kádár Erzsébet, 940. Mátrai László, Tolnai Gábor
1941.
Évdíjak: Kerecsényi Dezső, Reményik Sándor, Réti István, Tompa László; jutalmak: Kállai Ernő, Kolozsvári Grandpierre Emil, Takáts Gyula
1942.
Évdíjak: Berde Mária, Bohuniczky Szefi, Mátrai László, Ortutay Gyula, Rónay György, Szentimrei Jenő; jutalmak: Ember Győző, Vajda Endre
1943.
Évdíjak: Asztalos István, Bóka László, Fodor József, Jankovich Ferenc, Révay József, Tamási Áron; jutalmak: Képes Géza, Szabédi László
1944.
Évdíjak: Benedek Marcell, Gulyás Pál, Kolozsvári Grandpierre Emil, Szabó Lőrinc; jutalmak: Berda József, Csapodi Csaba
1945-ben nem volt díjkiosztás.
1946.
Évdíjak: Füst Milán, Gyergyai Albert, Lukács György, Török Sophie; jutalmak: Devecseri Gábor, Hegedűs Zoltán, Kádár Erzsébet, Pogány Ö. Gábor
1947.
Évdíjak: Déry Tibor, Kassák Lajos, Szabolcsi Bence; jutalmak: Csorba Győző, Faragó László, Hajnal Anna, Kálnoky László, Pilinszky János, Trencsényi-Waldapfel Imre
1948.
Évdíjak: Bölöni György, Kerényi Károly, Vas István, Zelk Zoltán; jutalmak: Lányi Sarolta, Mándy Iván, Nemes Nagy Ágnes, Szentkuthy Miklós, Vajda Endre
1949.
Évdíjak: Ignotus, Képes Géza, Szabó Pál, Trencsényi-Waldapfel Imre; jutalmak: Benjámin László, Karinthy Ferenc, Kuczka Péter, Lakatos István, Nagy Sándor, Szigeti József
(Forrás: Babits Mihály Beszélgetőfüzetei, Belia György jegyzetei, Szépirodalmi, Bp., 1980, valamint Gellért Oszkár: Kortársaim. Művelt Nép, Bp., 1954.)
* 1932-ig 4000 pengő, 1933-tól 3000 pengő, 1948-tól 10-12 ezer forint.
** 1944-ig évi 1000 pengő, 1948-ban 4000, 1949-ben 3000 forint.
Baumgarten Ferenc és a Baumgarten alapítvány
Apud Wikipédia
Baumgarten Ferenc Ferdinánd (Budapest, 1880. november 6. – Ótátrafüred, 1927. január 18.) magyar esztéta, műkritikus, a róla elnevezett irodalmi díj megalapítója.
Régi patrícius családból származott. Egész fiatalon a Budapesti Szemlébe írt kritikai tanulmányokat. Egyetemi tanulmányai elvégzése után ű Németországba költözött és német író lett. Főleg irodalom- és művelődéstörténettel és esztétikával foglalkozott és ilyen irányú munkássága német irodalmi körökben nagy méltánylásra talált. Nagyobb, új szempontokban gazdag, beható tanulmányt írt Conrad Ferdinand Meyerről, másik könyve: „A modern regény fejlődése”. írt még több finom, mély érzésű novellát, és kéziratban is több munkát hagyott hátra.
A Baumgarten Alapítvány közgyűlésén 1946. január 18-án Lukács György így méltatta: „Baumgarten minden barátja tudja, hogy kevés ember élt olyan küzdő, olyan kínlódó munkával teljes életet, mint ez a minden életgondtól megkímélt ember. A Meyer-könyv több mint egy fél évtized szinte emberfeletti megerőltetéseiből, egy sereg tervezet, egy sereg szövegvariáns, a többször már szinte kész könyv újból és újból való elvetése után jött létre. (…) Nem lettem volna hű Baumgarten emlékéhez, tízéves benső barátságunk emlékéhez,[1] ha ezt a kiúttalanságot nem a legélesebben domborítottam volna ki. Mert komoly tehetsége mellett, ez jellemzi Baumgartent a legmélyebben: az a rendíthetetlen becsületesség és meg nem alkuvás, amellyel életének, társadalmi és világnézeti helyzetének ezt a problematikáját egészen a tragikusságig végigélte.”
A Baumgarten-díj a Baumgarten Ferenc Ferdinánd által alapított irodalmi díj és jutalom volt 1929 és 1949 között. Kiosztója a Baumgarten Alapítvány volt. 2020-ban újraalapították Baumgarten-emlékdíj néven.
Az alapító 1923. október 17-én kelt végrendeletében döntött úgy, hogy tetemes vagyonából „oly komoly törekvésű, akár a szépirodalmat, akár a tudományt művelő magyar írók” részesüljenek évdíjban, jutalom vagy segély formájában, akik „minden vallási, faji és társadalmi előítélettől mentesek és csakis eszményi célokat szolgálnak és így személyes előnyök kedvéért megalkuvást nem ismervén, anyagiakban szükséget szenvednek.”
Amikor az alapító 1927-ben meghalt, a család megtámadta a végrendeletet. A német és magyar írók tiltakoztak a család szándéka ellen. Emiatt csak 1928 áprilisában emelkedett jogerőre a végrendelet.
A Baumgarten Alapítvány kuratóriuma döntött az egyes díjak odaítéléséről, melynek tagjai Basch Lóránt ügyvéd és Babits Mihály voltak. Az első díjakat 1929-ben osztották ki.
„Hölgyeim és Uraim, a »Baumgarten Ferencz Irodalmi Alapítvány« első ünnepsége egyszersmind egy halott emlékének ünnepe is: mert épp ma két éve, hogy alapítványunk létesítője a téli Tátra havas bércei közt egy gyors betegség váratlan áldozata lett. Ez a halálnap alapítványunk voltaképpeni születésnapja; mert ez a magyar születésű német író idegenbe szakadt kincses rokon módján végrendeletében gondoskodott szegény magyar írótestvéreiről… ”
– Részlet Babits Mihály ünnepi beszédéből, 1929. január 18.
Az utolsó díjkiosztás 1949-ben volt. Addig az 1945-ös esztendő kivételével minden évben kiosztották a díjakat, január 18-án, az alapítvány székházában.
Babits halála után (1941-től) Schöpflin Aladár vette át a helyét. A kuratóriumot egy nyolctagú tanácsadó testület segítette.
Az évdíjak összege 3000–8000 pengő, 1947-től pedig 8000–10 000 forint volt. Az arra különösen rászoruló és méltó díjazottaknak akár több évre meghosszabbítható vagy újra kiadható volt. (Az irodalmi díj 1920–30-as évekbeli 4000 pengős összege 2019-es értékre átszámítva kb. 2,8–4 millió forintot jelent.[3][4])
Fennállása alatt 126 jutalmat és díjat osztott ki a Baumgarten Alapítvány. Schöpflin Aladár halálát (1950. augusztus 9-e) követően, októberben megszüntették az Alapítványt. Megszüntetése után helyét a Minisztertanács által alapított József Attila-díj vette át.
A rendszerváltás után az alapító leszármazottja, Baumgarten Artur próbálta elérni, hogy a díjat újra élesszék fel, az egykori javakat a kárpótlás során adják vissza, ám igyekezete nem járt sikerrel.
2019-ben Kukorelly Endre egymillió forintot ajánlott fel a Baumgarten-díj visszaállítására.[5][6] 2020. január 16-án a Gundel étteremben adták át első ízben a 2019-ben alapított, közösségi finanszírozással fenntartott Baumgarten-emlékdíjakat. Öt díj és hat jutalom talál gazdára minden évben, a díjakkal járó összeg 2020-ban összesen 5.200.000 forint, a díjazottak Klimó Károly grafikája mellett egyenként 800.000, a jutalmazottak fejenként 200.000 forintot vihettek haza.[7] A díj első kurátora: Kukorelly Endre. Szakmai tanácsadók: Kemény István, Margócsy István és Nemes Z. Márió.[8]
Kritikák a díjjal kapcsolatban
Számtalan támadás érte fennállása alatt az Alapítványt, a kuratórium tagjait, de magát az alapítót is. Egyik vád az alapításkor az volt, hogy ezzel a liberális írókat, költőket akarják helyzetbe hozni. 1940-ben egyszerre támadták jobb- és baloldalról is az Alapítványt. 1945-ben pedig hivatalosan deklarálták, hogy a díjra nincs szükség, hiszen a magyar költők arra nem szorulnak rá.
Érdekességek
Az 1936-os díjazottak közt volt József Attila is, ám egy szerencsétlen egybeesés miatt Babits az utolsó pillanatban meggondolta magát. Ekkor jelent ugyanis meg a Reggel 1935. november 25-i számában az „Én nem tudtam” című verse, melyet Babitsnak ajánlott: „Babits Mihálynak hódolattal”. Bár a verset József Attila már korábban leadta a szerkesztőségbe, mégis csak a döntés idejében jelent meg. Babits el akarván kerülni a látszatot, hogy csak az lehet díjazott, aki neki hódol, József Attilát kivette a díjazottak közül, és mint előző esztendőben is, csak jutalmazott lett.
1949-ben a díjazandók névsorából Szabó Magdát és Németh Lászlót törölték.
Díjazottak (1929–1949)
1929. évdíjak: Elek Artur, Erdélyi József, Farkas Zoltán, Juhász Gyula, Kárpáti Aurél, Osvát Ernő, Schöpflin Aladár, Szini Gyula, Tamási Áron, Tersánszky Józsi Jenő
1930. évdíjak: Elek Artur, Fülep Lajos, Juhász Gyula, Krúdy Gyula, Németh László, Tamási Áron, Tersánszky Józsi Jenő, Tóth Aladár
1931. évdíjak: Bartucz Lajos, Elek Artur, Erdélyi József, Illyés Gyula, Juhász Gyula, Révész Béla, Salgó Ernő, Tersánszky Józsi Jenő
1932. évdíjak: Füst Milán, Gellért Oszkár, Halász Gábor, Nagy Lajos, Szabó Lőrinc;
jutalmak: Bányai Kornél, Fürst László, Gelléri Andor Endre, Kertész Manó, Reichard Piroska
1933. évdíjak: Erdélyi József, Gellért Oszkár, Gyergyai Albert, Illyés Gyula, Szép Ernő, Tamási Áron, Váczy Péter;
jutalmak: Szabolcsi Bence, Török Sándor
1934. évdíjak: Gelléri Andor Endre, Gellért Oszkár, Illyés Gyula, Joó Tibor, Tersánszky Józsi Jenő, Turóczi-Trostler József, Wass Albert;
jutalmak: Dienes Valéria, Fekete Lajos, Fenyő László, Fodor József
1935. évdíjak: Füst Milán, Halász Gábor, Karinthy Frigyes, Nagy Lajos, Szerb Antal;
jutalmak: Barta János, Ferenczy Valér, József Attila, Telekes Béla, Weöres Sándor
1936. évdíjak: Illyés Gyula, Kárpáti Aurél, Ortutay Gyula, Schöpflin Aladár, Cs. Szabó László, Weöres Sándor;
jutalmak: József Attila, Prahács Margit
1937. évdíjak: Gyergyai Albert, Hevesi András, Illés Endre, Kodolányi János, Rapaics Raymund, Reményik Sándor, Szabó Lőrinc;
jutalmak: Balogh Jolán, Radnóti Miklós
1938. évdíjak: Barta János, Dallos Sándor, József Attila (posztumusz), Kós Károly, Molnár Antal, Nagy Lajos;
jutalmak: Bohuniczky Szefi, Kampis Antal, Kardos László, Komor András
1939. évdíjak: Farkas Zoltán, Halász Gyula, Illés Endre, Jankovich Ferenc, Jékely Zoltán, Laczkó Géza, Molnár Kata, Szabó Zoltán;
jutalmak: Bözödi György, Devecseri Gábor
1940. évdíjak: Joó Tibor, Komjáthy Aladár, Tóth Aladár, Wass Albert;
jutalmak: Ambrózy Ágoston, Bóka László, Kádár Erzsébet,
1940. évdíjak: Mátrai László, Tolnai Gábor
1941. évdíjak: Kerecsényi Dezső, Reményik Sándor, Réti István, Tompa László;
jutalmak: Kállai Ernő, Kolozsvári Grandpierre Emil, Takáts Gyula
1942. évdíjak: Berde Mária, Bohuniczky Szefi, Mátrai László, Ortutay Gyula, Rónay György, Szentimrei Jenő;
jutalmak: Ember Győző, Szabédi László, Vajda Endre
1943. évdíjak: Asztalos István, Bóka László, Fodor József, Jankovich Ferenc, Révay József, Tamási Áron;
jutalmak: Képes Géza, Szemlér Ferenc
1944. évdíjak: Benedek Marcell, Gulyás Pál, Kolozsvári Grandpierre Emil, Szabó Lőrinc;
jutalmak: Berda József, Csapodi Csaba
1945-ben nem volt díjkiosztás.
1946. évdíjak: Füst Milán, Gyergyai Albert, Lukács György, Török Sophie;
jutalmak: Devecseri Gábor, Hegedűs Zoltán, Kádár Erzsébet, Pogány Ö. Gábor
1947. évdíjak: Déry Tibor, Kassák Lajos, Szabolcsi Bence;
jutalmak: Csorba Győző, Faragó László, Hajnal Anna, Kálnoky László, Pilinszky János, Trencsényi-Waldapfel Imre
1948. évdíjak: Bölöni György, Kerényi Károly, Vas István, Zelk Zoltán;
jutalmak: Lányi Sarolta, Mándy Iván, Nemes Nagy Ágnes, Szentkuthy Miklós, Vajda Endre
1949. évdíjak: Ignotus, Képes Géza, Szabó Pál, Trencsényi-Waldapfel Imre;
jutalmak: Benjámin László, Karinthy Ferenc, Kuczka Péter, Lakatos István, Nagy Sándor, Szigeti József
Díjazottak (2020–)
2020-ban újraalapították a díjat Baumgarten-emlékdíj néven. Szorosan nem kötődik az eredeti rendszerhez: a díjak odaítéléséről a tanácsadók javaslatai alapján három egymás utáni évben egy kurátor dönt, majd mandátumát az egyik, akkor már díjazott számára átadja.
2020. évdíjak: Marno János, Márton László, Pintér Béla, St.Auby Tamás és Christina Viragh;
jutalmak: Bán Zoltán András, Bartók Imre, Csehy Zoltán, Kulcsár-Szabó Zoltán, Peer Krisztián és Szilágyi Zsófia
2021. évdíjak: Báthori Csaba, Bodor Ádám, Garaczi László, Margócsy István, Szijj Ferenc, Selyem Zsuzsa, Takáts József és Tompa Andrea;
jutalmak: Berta Ádám, Hermann Veronika, Kalász Orsolya, Németh Zoltán, Sipos Balázs, Ela Sobolewska és Szolláth Dávid.
A BAUMGARTEN-DÍJASOK
1929.
Évdíjak: Elek Artur, Erdélyi József, Farkas Zoltán, Juhász Gyula, Kárpáti Aurél, Osvát Ernő, Schöpflin Aladár, Szini Gyula, Tamási Áron, Tersánszky Józsi Jenő
1930.
Évdíjak: Elek Artur, Fülep Lajos, Juhász Gyula, Krúdy Gyula, Németh László, Tamási Áron, Tersánszky Józsi Jenő, Tóth Aladár
1931.
Évdíjak: Bartucz Lajos, Elek Artur, Erdélyi József, Illyés Gyula, Juhász Gyula, Révész Béla, Salgó Ernő, Tersánszky Józsi Jenő
1932.
Évdíjak: Füst Milán, Gellért Oszkár, Halász Gábor, Nagy Lajos, Szabó Lőrinc; jutalmak**: Bányai Kornél, Fürst László, Gelléri Andor Endre, Kertész Manó, Reichard Piroska
1933.
Évdíjak: Erdélyi József, Gellért Oszkár, Gyergyai Albert, Illyés Gyula, Szép Ernő, Tamási Áron, Váczy Péter; jutalmak: Szabolcsi Bence, Török Sándor
1934.
Évdíjak: Gelléri Andor Endre, Gellért Oszkár, Illyés Gyula, Joó Tibor, Tersánszky Józsi Jenő, Turóczi-Trostler József; jutalmak: Dienes Valéria, Fekete Lajos, Fenyő László, Fodor József
1935.
Évdíjak: Füst Milán, Halász Gábor, Karinthy Frigyes, Nagy Lajos, Szerb Antal; jutalmak: Barta János, Ferenczy Valér, József Attila, Telekes Béla, Weöres Sándor
1936.
Évdíjak: Illyés Gyula, Kárpáti Aurél, Ortutay Gyula, Schöpflin Aladár, Cs. Szabó László, Weöres Sándor; jutalmak: József Attila, Prahács Margit
1937.
Évdíjak: Gyergyai Albert, Hevesi András, Illés Endre, Kodolányi János, Rapaics Raymund, Reményik Sándor, Szabó Lőrinc; jutalmak: Balogh Jolán, Radnóti Miklós
1938.
Évdíjak: Barta János, Dallos Sándor, József Attila, Kós Károly, Molnár Antal, Nagy Lajos; jutalmak: Bohuniczky Szefi, Kampis Antal, Kardos László, Komor András
1939.
Évdíjak: Farkas Zoltán, Halász Gyula, Illés Endre, Jankovich Ferenc, Jékely Zoltán, Laczkó Géza, Molnár Kata, Szabó Zoltán; jutalmak: Bözödi György, Devecseri Gábor
1940.
Évdíjak: Joó Tibor, Komjáthy Aladár, Tóth Aladár, Wass Albert; jutalmak: Ambrózy Ágoston, Bóka László, Kádár Erzsébet, 940. Mátrai László, Tolnai Gábor
1941.
Évdíjak: Kerecsényi Dezső, Reményik Sándor, Réti István, Tompa László; jutalmak: Kállai Ernő, Kolozsvári Grandpierre Emil, Takáts Gyula
1942.
Évdíjak: Berde Mária, Bohuniczky Szefi, Mátrai László, Ortutay Gyula, Rónay György, Szentimrei Jenő; jutalmak: Ember Győző, Vajda Endre
1943.
Évdíjak: Asztalos István, Bóka László, Fodor József, Jankovich Ferenc, Révay József, Tamási Áron; jutalmak: Képes Géza, Szabédi László
1944.
Évdíjak: Benedek Marcell, Gulyás Pál, Kolozsvári Grandpierre Emil, Szabó Lőrinc; jutalmak: Berda József, Csapodi Csaba
1945-ben nem volt díjkiosztás.
1946.
Évdíjak: Füst Milán, Gyergyai Albert, Lukács György, Török Sophie; jutalmak: Devecseri Gábor, Hegedűs Zoltán, Kádár Erzsébet, Pogány Ö. Gábor
1947.
Évdíjak: Déry Tibor, Kassák Lajos, Szabolcsi Bence; jutalmak: Csorba Győző, Faragó László, Hajnal Anna, Kálnoky László, Pilinszky János, Trencsényi-Waldapfel Imre
1948.
Évdíjak: Bölöni György, Kerényi Károly, Vas István, Zelk Zoltán; jutalmak: Lányi Sarolta, Mándy Iván, Nemes Nagy Ágnes, Szentkuthy Miklós, Vajda Endre
1949.
Évdíjak: Ignotus, Képes Géza, Szabó Pál, Trencsényi-Waldapfel Imre; jutalmak: Benjámin László, Karinthy Ferenc, Kuczka Péter, Lakatos István, Nagy Sándor, Szigeti József
(Forrás: Babits Mihály Beszélgetőfüzetei, Belia György jegyzetei, Szépirodalmi, Bp., 1980, valamint Gellért Oszkár: Kortársaim. Művelt Nép, Bp., 1954.)
* 1932-ig 4000 pengő, 1933-tól 3000 pengő, 1948-tól 10-12 ezer forint.
** 1944-ig évi 1000 pengő, 1948-ban 4000, 1949-ben 3000 forint.
Forrás: Wikipédia