Amit néhány hónapja javasoltam az ÉS-ben (Ki induljon? Kire szavazzunk?, 2025/22., máj. 30.), abból nyilvánvalóan nem lesz semmi. Avégett, hogy mindenki szavazhasson a Fidesz ellen, aki a bukását kívánja, Magyar Péter pártja és jelöltjei mellett az általa ­elutasított Tiszán inneni pártok egyetlen választási pártként állíthattak volna jelölteket és listát. Nem lesz belőle semmi, mert senki sem akarta.

Másfél éve egyre erősebb a nyomás a még mindig önállóan indulni szándékozó DK-ra és Kutyapártra, hogy ők se induljanak el, ők is kövessék a Momentum példáját. Ugyanakkor egyéni választókerületében elindul Hadházy Ákos és Szabó Szabolcs, akik négy éve a Momentum jelöltjeként szereztek egyéni mandátumot, Szabó Tímea és Tordai Bence a Párbeszédtől, és négy MSZP-s képviselő, Hiller István, Kunhalmi Ágnes, Szabó Sándor és Vajda Zoltán. Listát az MSZP nem indít, ahogy a Momentum és a Párbeszéd sem.

Akik azt követelik a DK-tól és a Kutyapárttól, hogy ők se induljanak a választáson, azzal érvelnek, hogy a Fidesz által alakított választási rendszerben az egyéni választókerületekben dől el a választás. Ha nem vezet fölényesen a Fidesz kihívója, ha nincs a választókerületek többségében két számjegyű különbség a Tisza javára a Fidesszel szemben, akkor a DK és a Kutyapárt jelöltjeire leadott szavazatok a Fidesz jelöltjeinek javára billenthetik az eredményt, és ez az országos eredményt is a Fidesz javára billentheti. Ezért követeli Magyar Péter és sok támogatója, hogy senki más ne induljon a Fidesz ellen. A Kutyapárt azt a szokatlan ígéretet teszi, hogy támogatóitól csak listás szavazatokat vár, az egyéni választókerületekben viszont szavazzanak a Tisza jelöltjeire.

A helyzet azért alakul így, mert Magyar Péternek sikerült ugyan pártjával megelőzni a Fideszt a közvélemény-kutatások szerint, de egymaga nem tud megsemmisítő vereséget mérni a Fideszre úgy, ahogy 1990-ben az MDF és az SZDSZ tudott az MSZMP–MSZP-re, illetve 2010-ben a Fidesz tudott az MSZP–SZDSZ-re. Ez a két korábbi választás torkollott rendszerváltásba, a többi csak kormányváltás maradt. A közvélemény-kutatók újra meg újra közlik, hogy tíz százalék körüli mértékben vezet a Tisza a Fidesszel szemben, tehát nyerésre áll, és ez igaz. Ugyanakkor az elemzők nem teszik hozzá, hogy ez is kevés a Fidesz megsemmisítő vereségéhez. Ahhoz legalább tizenöt százalékos különbségre lenne szükség, ami lehetővé tenné nemcsak a kétharmados parlamenti többséget, de emellett aláásná az ellenzékbe szorult Fidesz ellenállását az új többség törekvéseivel szemben. Ezt kellett volna Magyar Péternek elérnie, de nem érte el. Orbán ugyan ma már nem lehet biztos a többség megőrzésében (mint az előző három választáson), de 2002-höz és 2006-hoz hasonlóan meg tudta óvni a Fideszt az összeomlástól, hívei mögötte állnak, választói táborának magva szilárd.

Magyar Péter a 2024-es európai és önkormányzati választáson elért siker birtokában azt hihette, hogy további offenzívájával meg tudja rendíteni a Fideszt, fölényesen legyőzi, és közben ellenzéki vetélytársait teljesen kiszorítja a magyar politikából. Ha ez történt volna, mindegy lenne számára, hogy elindulnak-e a perifériára szorult kis pártok. De nem ez történik. Támogatói azért háborognak a DK és a Kutyapárt indulása miatt, mert feltételezésük szerint az az egyszerű többség megszerzését is veszélyeztetheti. Nem lehet ma látni, hogy Orbán kettős kampánystratégiája: a háborúba sodródással való riogatás és a masszív osztogatás nyomán nem ismétlődik-e meg választók tömeges átállása a Fideszhez, amit 2022-ben már láttunk.

Nem tudjuk, mekkora valójában az Orbán bukását kívánó választóknak az a köre, amely nem hajlandó Magyar Péterre szavazni. Lehet, hogy a DK és a Kutyapárt tábora áprilisig tovább morzsolódik, és mivel a két párt nem jut be az Országgyűlésbe, a rájuk leadott szavazatok elvesznek. Ez az az eset, amikor megtörténhet, hogy hiába előzi meg szavazatokban mérve Magyar Péter pártja a Fideszt, Orbán – a bejutó Mi Hazánk és egy-két esetleges nemzetiségi képviselő támogatásával – újra kormányt tud alakí­ta­ni. Lehetséges, hogy Magyar Péter kormányalakítására az ad nagyobb esélyt, ha nem vesznek el a DK-ra és a Kutyapártra leadandó szavazatok, mert nem igyekszik kiszorítani a DK-t, a Kutyapártot és az újra elinduló „óellenzéki” képviselőket. Még nem késő visszavonni a velük szemben felálló jelöltjeit. Ez esetben a kérdéses tizenegy egyéni választókerület biztosan nyerhető. Valamilyen megegyezésre a DK-val és a Kutyapárttal is lehet jutni, és akkor minden Orbán bukását kívánó választó tud úgy szavazni, hogy az ő miniszterelnökségét biztosítsa. Vegyük észre: szemben a korábbi választásokkal, amikor szinte minden induló párt miniszterelnök-jelöltként beszélt listavezetőjéről, most mind a DK, mind a Kutyapárt jelölteket és listát állít, de miniszterelnök-jelöltet nem nevez meg.

Egy-másfél évvel ezelőtt még mindenki azt mondta, hogy Magyar Péter ilyesmit nem tehet, mert akkor azzal támadná őt a Fidesz, hogy Gyurcsány áll mögötte. Ezt tették négy éve Márki-Zay Péterrel, ezt tennék most vele is. Csakhogy most egészen más a helyzet: ma már a Fidesz számára nem Gyurcsány a patás ördög, hanem maga Magyar Péter. Valamilyen megegyezés a Tiszán inneni ellenzékiekkel tehát már nem jelent veszélyt Magyar Péter számára. Lehet, hogy az „óellenzéki” választók nem azzal járulnak hozzá a Fidesz bukásához, ha átszavaznak Magyar Péter pártjára, hanem azzal, ha beviszik az új parlamentbe a DK-t, a Kutyapártot és az újrainduló képviselőket.

Európa polgári demokráciáinak velejárója, hogy partnernek tekintjük azokat, akikkel esetleg nem rokonszenvezünk, de jelen vannak a politikában, és a céljaink részben közösek.

Csak ha széles népakaratot kifejező többség jön létre, és abban ott vannak a „Tiszán inneniek” is, lehet elérni a Fidesz embereinek távozását a független posztokról, amihez a kétharmados többség nem elég. Másképp fogalmazva: a „Tiszán inneniek” elfogadása a próbaköve annak, hogy Magyar Péter nyugat-európai tí­pu­sú demokráciát akar-e Magyarországon. Hogy támogatja-e Zuglóban Hadházy Ákost, aki immár szimbolikus alakja a Fidesszel való szembefordulásnak, vagy vele szemben is indít hozzá lojális jelöltet.

Végül is Magyar Péternek és körének azt kell eldöntenie, hogy mi számukra a fontosabb: a gyűlölt „óellenzékiek” teljes kiszorítása a magyar politikából, vagy pedig az Orbán-rendszer magabiztos legyőzése.

Megjelent az Élet és Tudomány LXX. évfolyama 8. számának Publicisztika rovatában 2026. február 20-án.