Nem tudtam semmit Gyurcsány Ferencről, amikor a rendszerváltás előestéjén a KISZ vezetője volt, és akkor sem, amikor a 2002-es Medgyessy-kampányra visszatért az üzleti életből a politikába. Éppen Medgyessy sportminisztere volt, amikor először „találkoztunk”, mégpedig a Népszabadság hasábjain. Ő 2003. október végén publicisztikában fejtette ki, hogy szakítani kell a „nemzeti közép” Medgyessy-féle politikájával (melyben egyébként neki magának is volt szerepe), hiszen a Fidesz az általa tisztségbe helyezett vezetők (legfőbb ügyész, jegybankelnök, rádióelnök stb.) révén árnyékállamot működtet, s azzal fel kell venni a harcot. Én meg cikkben vitatkoztam vele: egyrészt naivitásnak minősítettem a korábbi politikát, másrészt elleneztem, hogy az alkotmányos elveket áthágva lépjenek fel azokkal szemben, akik magas tisztségüket a kormány akadályozására használják. Valamilyen értelemben mindkettőnknek igazunk volt, de két évtized elteltével úgy látom, a lényeget illetően inkább neki.
*
Egy évvel később, a parlamenti ciklus közepén lett miniszterelnök. Már miniszterelnökként keresett meg, hogy időnként beszélgessünk, így kerültünk kapcsolatba. Kormányon egyik első lépése a 2005-ös költségvetési és adótörvények előkészítésekor az volt, hogy a kormánypárti frakcióknak felvetette a gyermekek utáni személyi jövedelemadó-kedvezménynek a családi pótlék emelésével való kiváltását. Ez fontos társadalompolitikai vita volt és maradt azóta is a magyar politikában. Először a Horn-kormány szüntette meg az adókedvezményt mindjárt megalakulását követően, hogy a gyermekvállalást csak olyan módszerrel támogassuk, amely minden gyermeket nevelő család számára elérhető, ott is, ahol nincs miből leírni az adókedvezményt. Amikor Medgyessy Péter lett a Horn-kormány harmadik pénzügyminisztere, kezdeményezte az adókedvezmény visszahozatalát, amiért Varga Mihály a Fidesz vezérszónokaként meg is dicsérte a törvényjavaslat vitájában. Én viszont SZDSZ-es képviselőként – az említett megfontolásból – helytelenítettem. Megkerestem az MSZP-frakcióban Kósáné Kovács Magdát, aki azonnal egyetértett velem, és végül a két frakció kezdeményezésére a Medgyessy által családi adókedvezményként elengedni kívánt összeget a családi pótlék emelésére fordítottuk. Az első Orbán-kormány azután nyomban visszatért az adókedvezményhez. Így maradt ez mindaddig, amíg Gyurcsány lett a miniszterelnök. Kezdeményezése, melyet persze – már a parlamenten kívülről – helyeseltem, 2004 végén még fennakadt az MSZP-frakció ellenállásán: képviselőik egy része attól tartott, hogy az átalakítás népszerűtlen lesz, hiszen mindenekelőtt az alacsony jövedelmű, részben munka nélküli roma családok azok, amelyek esetében nincs miből leírni az adókedvezményt, annak teljes összegét. Egy évvel később, a 2006-os költségvetés készítésekor már sikerült Gyurcsánynak saját frakciójával is elfogadtatnia az átalakítást. Erre hazudja a Fidesz azóta is, hogy a Gyurcsány-kormány „megszüntette” a családtámogatási rendszert.
A Fidesz 2005-ben állt oda a Patrubány Miklós MVSZ-elnök által a határon túli magyarok kettős állampolgárságáról kezdeményezett népszavazás mellé. Fölényes győzelemre számítottak. Mi az SZDSZ-ben már a magyar igazolványt bevezető státustörvényre is nemet mondtunk, az állampolgárságra szintúgy, mivel nem közjogi kötelékkel helyes támogatni a határon túli magyarokat. Én publicisztikákkal kampányoltam a nemleges szavazat mellett. Gyurcsány koalíciós miniszterelnökként és MSZP-elnökként beleállt a politikai csatába. A szavazás előestéjén három, határon túli vezetővel a televízióban vitatkozva távolmaradásra kérte a választókat. A népszavazás az alacsony részvétel miatt elbukott, és közel annyian szavaztunk nemmel, mint ahányan igennel.
Gyurcsány így, a szociális kirekesztéssel és a fideszes nacionalizmussal szembeszállva nőtt fel a magyar progresszió vezéregyéniségévé, akit a 2006-os kampányban „húzzunk bele” skandálással fogadtunk az SZDSZ kampányközpontjában.
A választás megnyerésével miniszterelnök maradhatott, nagy reformer ambíciókkal, de kettős béklyóban egyfelől a saját kormányunk által kialakított költségvetési helyzet, másfelől az erre is visszavezethető, őszödi válaszának kicsempészésével és az őszi utcai konfliktusokkal felfokozott tartós politikai feszültség miatt. Ennek csillapodásában reménykedve, a kormánypárti frakciók támogatását még megőrizve folytatta a kormányzást. Értette és elfogadta a Molnár Lajos SZDSZ-es miniszter által kidolgozott egészségügyi reformkoncepciót, de tudta, hogy az MSZP-frakció egyöntetű támogatására nem számíthat, és bizonytalan az orvosi elit viselkedése is. Támogatta a minisztert a kórházi hálózat karcsúsítására tett, némi eredménnyel járó próbálkozásában. A költségvetési helyzet is arra késztette a kormányt, hogy emellett a reformintézkedések közül a biztosítási reformot halassza, és az egyszerűbb, az igénybevételt is szabályozó vizitdíj és kórházi napidíj bevezetését vegye előre. Az eleve feszült közhangulatban a Fidesz elindította a felsőoktatási tandíjra is vonatkozó népszavazási kezdeményezését. Gyurcsány próbált kitartani, de a népszavazáson súlyos vereséget szenvedtünk. Ma mindenki láthatja, hova vezetett ez az egészségügyben és a felsőoktatásban.
Újabb egy év elteltével, elveszítve az MSZP-frakció támogatását, le kellett mondania, de még elérte, hogy Bajnai Gordon legyen az utóda, aki a 2010-es választásokig konszolidálni tudta az ország pénzügyi helyzetét. Ez volt a fontosabb, nem a saját pozíciója.
*
A Fidesz kétharmados győzelmét követően, az ellenzéki MSZP-frakció tagjaként volt bátorsága harmadmagával nemmel szavazni a letelepedés nélküli kettős állampolgárságra. A többi MSZP-s képviselő megszavazta, holott a népszavazáson a magyarok többsége nem támogatta. Amikor a Fidesz 2011-ben elindította saját alkotmányozását, rá tudta még bírni az MSZP-frakciót, hogy bojkottálják azt, hiszen az ellenzék semmi garanciát nem kapott arra, hogy a kétharmados fideszes többség ne egypárti alaptörvényt erőltessen az országra. A bojkottal juttatta kifejezésre az engesztelhetetlen szembeszegülést a kialakuló orbáni rendszerrel.
A szembeszegülés volt az egyik pont, amiben az MSZP-frakció többsége tovább már nem követte, s ami az MSZP elhagyására, új párt alapítására késztette. Magam is javasoltam ezt neki, s az új pártban egy időre közvetlen harcostársa lehettem. A DK elnökeként a Fidesszel szemben a korábbi magyar kormányok által követett nyugati orientáció, európai elkötelezettség fenntartását, illetve a demokratikus jogállam védelmét, az 1989-es köztársasági alkotmányhoz való visszatérést hirdette. Amikor Orbán választási regisztrációt akart bevezetni, tiltakozásul negyedmagával többnapos éhségsztrájkot tartott a Kossuth téren.
Orbán a következő választási győzelem megalapozására 2013 elején állt elő a rezsicsökkentés ötletével. Gyurcsány volt – immár a DK elnökeként – az egyetlen ellenzéki politikus, aki ezt gúnyos nyilatkozatban utasította el: „legyen olcsóbb a madártej, de legalább a habja”. Az MSZP és a már párttá szerveződött Együtt helyeselte a népszerű ötletet, és próbált rálicitálni. A DK elnökségében is volt hasonló javaslat, amely igazat adott a Fidesznek a magas közüzemi díjakkal kapcsolatban, de sikerült ezt levetetni a napirendről.
A következő, 2018-as választásra a menekültválságból, az idegenektől való félelemből kovácsolt Orbán csodafegyvert. Gyurcsány volt az a vezető politikus, aki nemet mondott az uszításra, a helyszínen tiltakozott másodmagával a határkerítés építése ellen, és azt nyilatkozta, hogy Magyarországnak képesnek kell lennie az EU-s kvóta szerinti kisszámú menedékkérő fogadására. Sajnos a választási kampányban a DK már a többi ellenzéki párthoz hasonlóan tudomásul vette a határkerítést.
*
A negyedik kétharmadot Orbán az ukrajnai háborúval való riogatással szerezte meg, és a háborúval kapcsolatos helyezkedésében teljesedett ki a keleti önkényuralmak iránti vonzódása. Gyurcsány, aki már korábban is támadta Orbán szemmel látható putyini elkötelezettségét, ismételten állást foglalt Ukrajna támogatása és a nyugati szövetséghez való ragaszkodás mellett. Parlamenti felszólalásban árulónak minősítette Orbánt és a kormányt, amit Kövér László az addig legmagasabb tiszteletdíj-megvonással honorált.
Közös éveink során egyre több nézeteltérés alakult ki köztünk. Még miniszterelnökként magyarázta, hogy azt tudja csak csinálni, amihez maga mögött tudhatja a frakció támogatását. Ennek megszerzéséről szólt őszödi beszédként ismert nagyszerű válasza az MSZP frakcióülésén elhangzott kifogásokra 2006-ban. Ellenzékben is tekintettel kellett lennie arra, hogy miben tudja követni őt a DK vezetése, a frakció. Úgy tűnik, most elszakadt a cérna. Kiszállása a magyar progresszió visszaszorulásának tünete, amikor is a fideszes miniszterelnöknek a választáson egy másik, sértett fideszes lesz a kihívója, és a progresszió számára az maradt a tét, hogy egyáltalán lesz-e képviselete a következő parlamentben.
Megjelent az Élet és Irodalom LXIX. évfolyama 19. számának Publicisztika rovatában 2025. május 16-án.
