Több párt is tartott fontos rendezvényt az elmúlt hétvégén: kongresszust tartott az LMP és a DK, „évadnyitót” az MSZP, „jövőértékelő” rendezvényt a Momentum, Donáth Anna látványos visszalépésével a politikai ügymenetbe. A média az egészből mintha csak annyit vett volna észre, hogy a négy egykor együttműködő párt most különbözőképpen kezeli az összefogás ügyét: az MSZP határozottan kapaszkodik bele, az LMP keményen elutasítja, a DK nem szól róla, a Momentum a hátrányairól beszél az elbukott választáson.
Holott ez volt ezeken a pártrendezvényeken a legkevésbé fontos. Az európai parlamenti választáson, amely listás választás, nyilván külön-külön fog indulni mindenki, akinek esélye lehet önállóan bejutni, az önkormányzati választáson a településeken nyilván valamiképpen össze kell fogniuk. Ami érdekes volt, az a politika. Miféle politikát képviselnek a parlamenti ellenzék pártjai? Pontosabban: mit képviselnek a pártok első számú vezetői, akik a nyilvános beszédeket mondták?
Azért teszem fel ezt a kérdést, mert az a két pártvezető, akinek beszédét vendégként, illetve a DK tagjaként alkalmam volt személyesen végighallgatni, nagyon közel álló, és a másik két pártétól különböző politikai üzenetet fogalmazott meg. Donáth Anna szombaton és Gyurcsány Ferenc vasárnap egyaránt arról beszélt – és ebben egyetértek velük –, hogy rendszerrel állunk szemben, a Fidesz illetve Orbán rendszerét utasítjuk el. Donáth Anna szombaton és Gyurcsány Ferenc vasárnap egyaránt arról beszélt – és ebben is egyetértek velük –, hogy Magyarország helye egyértelműen a nyugati világban: a NATO-ban és az Európai Unióban van, nem kérnek a Nyugattal szembeni bizalmatlanságból. Mindketten állást foglaltak Ukrajna támogatása mellett a háborús bűnös Putyin háborújával szemben, én meg ebben is egyetértek velük. Donáth Anna szombaton és Gyurcsány Ferenc vasárnap egyaránt arról beszélt, hogy Magyarország jövőjének központi kérdése az oktatás, az okos, kíváncsi, önállóan gondolkodó, internetet használó és idegen nyelveken beszélő gyerekek felkészítése az ilyen képességeket igénylő munkára és életre – és ebben is egyetértek velük.
Amit Donáth Anna szombaton a klímavédelemről mondott, azt Gyurcsány Ferenc is mondhatta volna vasárnap, és amit Gyurcsány Ferenc vasárnap a cigányság sorsáról mondott, azt Donáth Anna is elmondhatta volna szombaton, ebben is hasonlót képviselnek, és ebben is egyetértek velük. Donáth Anna szombaton és Gyurcsány Ferenc vasárnap egyaránt központi értéknek tekintette a szabadságot és a szolidaritást – és hogyne értenék ebben is egyet velük. Nem egészen véletlen, hogy a négy pártrendezvény közül ezen a kettőn voltam jelen, szombaton vendégként, vasárnap tagként.
Azért fontos ez az egyezés a két pártvezető által képviselt politikai irány között, mert a másik két, a hét végén rendezvényt tartó párt vezetőinek mondandója kevésbé hozható velük közös nevezőre. A DK-tól és a Momentumtól fölöttébb távol áll az LMP, amelynek élén Ungár Péter (akit személyében egyébként a tehetségéért és világos beszédéért nagyra tartok, amióta ismerem) Schiffer Andrásnak a mai nyugati világot, az EU-t, a kapitalizmust, a multik jelenlétét és a globalizációt élesen bíráló vonalát viszi tovább, és a Fidesz nacionalizmusát követve bírálja mind a DK-nak a nacionalizmust elutasító, mind a Momentumnak a nacionalizmustól eltérő politikáját. A szocialisták, akik a jelszavak szintjén az EU határozott híveinek mondják magukat, szintén átvették a multikat kárhoztató – eredetileg fideszes, ma inkább Mi Hazánk-os, jobbikos és LMP-s – retorikát, társelnökük szerint „sajnos kapitalizmus van” Magyarországon. Magukat a DK-tól megkülönböztetve „patrióta baloldaliként” jellemzik, amióta az európai baloldal hagyományának és saját pártjuk korábbi politikájának (nemcsak Gyurcsánynak, de Horn Gyulának is) hátat fordítva sorra teszik magukévá a Fidesz nacionalista intézkedéseit. Hibának tartották a választások után a Putyin háborújával szembeni egyételmű állásfoglalást más ellenzéki pártoknál.
Egyetértésünkhöz képest igazán másodlagos, hogy szombaton Donáth tett egy bántó és ugyanakkor téves célzást Gyurcsányra, amely persze körbejárta a médiát. Azért volt téves ez a célzás – hogy tudniillik aki azt mondja, hogy idő előtt le lehet váltani az Orbán-kormányt, az hazudik, majd hozzátette: reggel, éjjel meg este –, mert valóban elhangzott ugyan az árnyékkormány felállításakor, hogy akár idő előtt is előállhat olyan helyzet, hogy át kell venni a kormányzást, de ezt szerencsére már nem ismételgetik a DK-ban. De különösen azért volt ez téves, mert az őszödi beszédből idézett gyurcsányi mondatnak éppen az volt az üzenete 2006 májusában, hogy véget kell vetni mindenféle hazudozásnak a politikában. Donáthnak pedig ugyanez volt a fő üzenete: szakítani kell a hazudozással, a szemfényvesztéssel, őszintének kell lenni a politikában, akkor is ki kell mondani az igazságot, ha az nem népszerű.
Az őszödi beszédet ugyan nem hallgathattam személyesen, hiszen nem voltam 2006-ban – és máskor sem – az MSZP-frakció tagja, de amikor megismertem, nagyon egyetértettem vele, és egyetértek vele ma is. És Donáth Annával is egyetértettem szombaton: véget kell vetni a hazudozásnak, a politikai szemfényvesztésnek, akkor is ki kell mondani az igazságot, ha az nem népszerű. Szerintem a Momentumnak nincs oka arra, hogy az őszödi beszédet elmondó Gyurcsánnyal szemben határozza meg magát.
Az is másodlagos, hogy vasárnap a DK kongresszusán rosszkedvű lettem attól, ahogy sorra üdvözölték az utóbbi hónapokban más ellenzéki pártból a DK-hoz igazolt politikusokat, köztük a négy volt momentumost. Aki közülük politikai pozíciót – polgármesterséget, alpolgármesterséget, helyi képviselőséget – is magával hozott, attól ezt rossz néven is veszem, hiszen ezekre a tisztségekre ki-ki a pártja bizalmából kerül. De ettől függetlenül: lehet az ilyen pártváltásnak a fogadó pártnál örülni – három évtizeddel ezelőtt örültünk az SZDSZ-ben Fodor Gábor, Ungár Klára és Molnár Péter jövetelének, de ők nem hozták magukkal a parlamenti mandátumukat –, de nem rokonszenves dolog őket úgy ünnepelni ezért, ahogyan az a DK-kongresszuson történt. Mindkét hiba árt az Orbán-rendszerrel a legkövetkeztesebben szemben álló két erős párt közötti nélkülözhetetlen bizalomnak. Ma mintha egyik pártban sem hinnék el, hogy szükségük lesz erre a bizalomra, én viszont biztos vagyok ebben.
Végül másodlagos az egyetértéshez képest az is, amiben vitám van a DK és a Momentum jelenlegi politikájával, és amiről más alkalommal írtam már, és bizonyára fogok is még írni.
A szerző Facebook-bejegyzése 2023. február 9-én.