Batka Zoltán: Szegény Ifjú Széchenyi Magyarországra jött

Szegény Ifjú Széchenyi Magyarországra jött, elfogadott egy MCC-s ösztöndíjat, majd eljutott odáig, hogy pánikrohama volt egy-egy cikk leadása előtt.

Tudom, nem szép dolog, de első olvasatra röhögtem egyet. Aztán belegondoltam, hogy valójában mi történt. Amikor az embert többé-kevésbé nyíltan fenyegetik, azzal vígan együtt lehet élni, mivel az csak megkeményíti az embert, nem tétel. Az igazán romboló az, amikor valaki belemegy egy ilyen szituációba, anyagilag függésbe kerül az állampárt tetveivel, le kell ülnie ilyen mézes-mázas szemétládákkal, „mentorokkal” akik – ahogy a cikk írja – barátságot mímelve, szépen, finoman, apró adagokban próbálták letömni a torkán orbán agyatlan, gonosz szélsőjobboldali propagandáját.
Egy nyugaton felnőtt szépléleknek ez tényleg sokkoló lehet. Egy magyarnak kb. alapélmény az ilyen hatalomnak puncsoló, öltönyös kikent-kifent pubikat belengő enyhe szarszag.
A helyzet az, hogy a magyarság mindenkor valamilyen elnyomatás alatt élt. És mindenkor, minden korban volt egy széles tábora azoknak a nyomorultaknak, akik a mindenkori hatalomhoz dörgölőzve elárulták a honfitársaikat, pénzért vagy éppen csak a biztonság illúziójáért. Ebből a szempontból semmi különbség nincs a Bach-rendszer besúgója, a III/III. ügynök vagy ilyen megafonos söpredék között, legfeljebb a végkimenetel más, például a mai kor árulóit nyugodtan lehet tarkón pisilni hitványságukért.
Amúgy Széchenyi leszármazottként különös élmény lehetett itt lenni, mondjuk elsétál az MTA előtt (beszántották), elnézi a dunai hajókat (lezüllesztették, Völner Pál lett a területért felelős államtitkár), elsétál az óbudai kikötőbe (egy darabig vigalmi negyed lett, ma parlagon hever) stb.

Szóval: welcome, gyere még ide gyakrabban. Meg gyere le a magyar vidékre, ahogy az öreg gróf tette. Fogsz még látni nagyságrendekkel keményebb dolgokat, ezt garantálom.

A szerző Facebook-bejegyzése 2023. szeptember 12-én.